Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

(552. országos ülés 1901, . február 5-én, kedden. H7 helységének és talán annak a körnek, a melyben egész életemen át forogtam, — hogy nem valami finom kifejezéseket használok abban, a mit mondani szándékozom. Én ugyanis arra kérem a miniszter urat, terjeszszen be egy törvényjavaslatot a gabonabörzére nézve, a mely két szakaszból áll. A ki papirosbúzát vesz vagy elad, először botoztassók meg és másodszor minden lelldismeretfurdalás nélkül akasztassák fel. .(Általános, élénk derültség.. Felkiáltások balfelöl: Ez azután radikális kúra lesz!) Hogyan jut hozzá az a szegény gazdaember, a ki nappalt éjjellé tesz, hogy családjának megkeresse a mindennapi kenyeret, hogy egy pár élvhajhász haszontalan, a ki talán nem is ért hozzá — nóta bene, hozzá kívánom, még tenni ahhoz a törvényjavaslathoz, hogy »vallás különbség nélkül,* (Tetszés balfelől.) mert ón nem gyanúsítok vallást — vag}

T akárkicsoda ott a börzén, talán olyan is, a ki nem is tudja, mi az a búza, mi az a rozs. irányítsa ennek árát. Az állattenyésztésről és különösen a lótenyésztésről óhajtottam szólani, de Manaszy György felszólalása után ezt szinte szükségtelennek tartom. Tudjuk amúgy is,hogy a földmívelósügyi miniszter úr igen tapintatosan az ország legelső lótenyésztőit lótenyésztési ankétre hívta össze. Nem tagadom, hogy Sztankovszky, Bernrieder, Hunkár. Graefl, Koller ne értenének a lótenyésztéshez, nagyon is értenek hozzá; de az ankét lefolyásából azt tapasztaltam, hogy a kik értenek a. lótenyésztéshez, azok vagy egyáltalában nem, vagy csak igen keveset beszéltek, a kik pedig sokat beszéltek, azok nem igen értenek hozzá. (Derültség balfelöl.) Mert, hogy a mezőhegyesi Gidran, ne legyen Gidran, hogy a Noniusok, ne legyenek Noniusok, a Furioso-k, ne legyenek Furioso-k, hanem másnak neveztessenek, ez végtére még sem olyan igen fontos dolog. Felmerült egy momentum, a melyet nem tudok eléggé a földmívelésügyi miniszter úr íig3*elmébe ajánlani, tudniillik a telivérek állapota. Az" ankéten felhozta valaki, hogy a minisztérium nem vesz elég mértékben telivéreket, mire a lótenyésztési ügyek vezetője azt válaszolta, hogy a mit csak lehet, azt úgyis megveszik. Nos, a mint ón látom az anyagot, a mely az egyes állomásokra kiosztatik, azt hiszem, hogy csakugyan többet vesznek meg, mint a mennyit lehet. A lehető legnagyobb rigorozitást kérném e tekintetben, még pedig nem talán magánszempontból, hanem a közügy érdekében, hogy lóanyagimknak ttdságos elfinomul ásat, amihez úgyis nagyon közel vagyunk, akadályozza meg a miniszter úr a telivérbeszerzés megszorításaival. Magándolga

1 m miatt évekig nem volt alkalmam megyémben a palini méntelepet látni, most. azonban láttam az ottani anyagot és főleg az idei felállításra, nézve akarok egy észrevételt tenni. Megjegyzem, azt a benyomást nyertem, hogy határozottan vissza ment legalább is az az anyag, a mely ott van. Az idei felállításban a remonták között vannak az úgynevezett mezőhegyesi tájfajták. Én igen helyesnek, igen üdvösnek tartom azt a tevékenységet, a melyet a mezőhegyesi méntelep parancsnoka ez irányban a köztenyésztés érdekében kifejt, de azt hiszem nem túlzok, mikor azt állítom, hogy nagyon korai még ezekből a tájfajtákból apaméneket beszerezni, mert bár tagadhatlan, hogy az ottani lovak erősek, csontosak, kivált a fejükben, ós tüzérlónak, vagy talán igavonó lónak nagyon alkalmasak, de tény észménnek bizony nagyon kevés, vagy talán egy sem alkalmas közülük. Ez által, azt hiszem, nem teszünk a tenyésztésnek szolgálatot. Elismerőleg kell azonban nyilatkoznom a nóri lótenyésztésről. Akármit beszélnek arról, hogy a, hadsereg lószükségletét kell fedeznünk — ez mindenesetre igen - fontos, — de azt hiszem, még a hadseregnél is fontosabb a, kenyórszükséglet. Már pedig, ha, a lótenyésztésből általában pénzt lehet szerezni, a mi vidékünkön csakis a nóri lótenyésztésből lehetséges ez. Mert addig, a míg egy öt-hat hónapos nóri csikót a gazda eladhat 100—150 forintért, addig verlócsikóját 30—40 forintért sem tudja értékesíteni, és a míg egy vérlovat három-nég}év alatt sem tud felnevelni, a nóri lovat két évi jó etetés mellett mindjárt hámba és igába foghatja és eladhatja, drága pénzen az olasznak és a stájernak is. Én csak arra kérem a t. miniszter urat, ámbár szorosan véve nem tartozik hozzá, — mert úgy tudom, hogy a lótenyésztési bizottmányok állapítják meg az egyes teixyésztési vidékeket, de a direktívát a, minisztériumtól kapják, — hasson oda, hogy ne vegyék olyan rigorozitással a dolgot, vagyis ne vessenek gátat a nóri faj terjedésének, mert nagyon, de, nagy'on fontos dolog, hogy a gazda mai napság valamiből pénzt vehessen be. A néppárt, a mely párthoz tartozni szerencsém van, politikai programmjába a legridegebb agrárizmust vette be. Mi azt tartjuk, a mit német író mond, hogy az állam olyan, mint a fa, a, melynek gyökere a földmívelési osztály ós ágai az egyéb társadalmi osztályok. Hogyha elhervad egy galy és egészséges a gyökér, akkor van arra kilátás, hogy új galyat fog még hajtani: de hogyha elsorvad a gyökér, elszárad a fa és új életre többé ki-