Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-652
OőS. országos ülés 1901. február a-én, kedden. 35 sági szakértelem széles körben való kiterjesztése érdekében; felette fontosnak tartom annak fejlesztését főkép a lótenyésztés terén, annál is inkább, mivel az állami lótenyésztés szervei, s a tenyésztő közönség között nincs meg azon nagyértékű élénk kapcsolat, mely a, külföld hason intézményeinél oly kedvező eredményekre vezet. A szakértelmet nemcsak a tenyészeti eljárásban magában, hanem a felnevelési módokban is fejlesztendőnek tartom; , a megváltozott mívelési viszonyok, a tagosítással kapcsolatos legelőfelosztás, hátrányosan befolyásolják a magyar ló nevelését, (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) mivel a kellő mozgás és levegő hiánya, épen azon sajátságának — aezólos szívósságának — visszafejlődésére vezet, melynek európai hírnevét köszönheti, hogy elismeréssel kell a csikólegelők eszméjéről megemlékezni, melyeknek minél tágabb körben való létesítését a fenti szempontokból szükségesnek tartom. Sajnos, hogy a lótenyésztő közönség ezideig nem méltányolta kellőképen ezen intézkedés nagy jelentőségét. Azonban, minden kinövéseik daczára, a versenyek mai formájukban is elengedhetetlen fontossággal birnak a valódi becscsel biró telivéranyag kipróbálására, s így azon általánosságban változtatni, a,vagy módosítani — czéltalannak tartom; a versenyeknek a lótenyészetek fejlődésére gyakorolt nagyjelentőségű befolyását különösen kiemelni felesleges volna:; ha egy futó tekintetet vetünk a különböző államok lótenyésztési viszonyaira, úgy csakhamar meg fogunk győződni arról, hogy a lóanyag akár általánosságban, akár specziális irányban csupán ott emelkedett magasabb tökélyre, a hol a versenyeket, s ily módon az anyag megfelelő kipróbálását kellő figyelemre méltatták. A versen}^ révén való kipróbálás adja, meg a tenyésztőknek a kívánt útmutatást az egyedek képességeire nézve, s a versenyben kifejtett és nyilvánosan beigazolt te. hetőség kölcsönöz kiválóbb jelentőséget az egyes vérfolyamoknak. - Azonban fokozott figyelmet érdemel a. félvérversenyek kérdése, melynek gondos kezelését felette fontosnak tartom. Tekintve azon körülményt, hogy nálunk a fólvérfolyamban minden oly ló foglaltatik, mely nem telivér, de tekintet nélkül arra, hogy vájjon mily közelségi fokban áll a, telivérhez ? Rendkívül nehéznek tartom a propozicziókat méltányosan megállapítani, felette aggályosnak tartom a köztenyószetben a, sikversen3~eket meghonosítani; természetszerűleg a vérhez közelebb álló ló mindég legyőzi a, kevesebb vérrel birót, s ily módon épen azon tenyószirány lesz díjazva, mely ellen küzdeni kellene köztenyószetünkben, s a mely a testtömeg, az alap növelésének rovására csupán a vérrel óhajtja, pótolni az elfinomodott csikók rossz felnevélósi rendszerét. A külföld már. korán felismerte a félvér, s félvér között fennálló és könnyen káros eredményekre vezethető különbséget : Franeziaországban ez irányban — eltekintve az angol-arabs lovakra vonatkozó megállapodásoktól— már két meghatározással találkozunk. Poroszország megkülönböztetést tesz »edles Halbblut* érdekében, s nem fogadja el az angol >half bred« kifejezést, hanem inkább a franczia »prés du sang« álláspontjára hebyezkedik. Az akadályversenyek szaporítása csak helyeselhető: de a félévesek sikversenyei helyett sokkal czélszerűbbnek tartanám a kocsiversenyek szaporítását, melyek a félvér ló tulajdönképem, s nálunk annyira elhanyagolt mozgásának, az ligetesnek fejlesztésére vezetnének. (Elénk helyeslés.) Lótenyésztésünk előrehaladását feltüntetik egyrészt azon számadatok, melyek hadseregünk lőszükségletének mikénti fedezésére vonatkoznak, másrészt a. hadsereg czéljaira beszerzett anyag kiváló minősége. Hogy mily nagy jelentőséggel bír egy hadsereg harczképességére a rendelkezésére álló lóanyag minősége, annak különös kiemelését feleslegesnek tartom. Lótenyésztésünk' előrehaladásának második fényes tanújelét az árúforgalmi statisztika nyújtja, melynek adatai szerint lovakban folyton emelkedő tekintélyes csoportot tudunk kimutatni, (ügy van! a jobboldalon.) Míg 1898ban 36.320,' 1899-ben 39.416 darabra rúgott a kivitel, 1900. év január havától augusztusig terjedő időszakban 43.509 ló lett exportálva,. Ezen kivitel aránvai valóban, igen örvendetes képet nyújtanak ezen termelési águnk jövedelmezősége felől; azonban sajnos,—ha nem maradunk csupán a, kiviteli főösszegnél, hanem az értékesítési viszonyokat és módozatokat jobban szemügyre vesszük, mihamar beigazolva látjuk azon körülményt, hogy a lókereskedelmi piacz nem nyújtja, gazdaközönségünknek azon jövedelmet, melyre az méltán igényt tarthat. (Elénk helyeslés.) Ugyanis a kivitel alá kerülő lóanyag óriás többsége igen alacsony áron lett értékesítve, s még ezen alacsony árnak is csak töredéke kerül — a közvetítők által sokszorosan megdézsmálva — a tenyésztő kezéhez. Lótenyésztésünk első fogyasztója, a hadsereg, s a, honvédség, mely pótlószükségletét 650 korona átlagárban fedezi, s ez alacsony átlagár mellett oly nagy választékot talál, hogy csak 10—15%-át a megvételre igényt tartó, s ezen typusnak megfelelőleg előállított lovaknak veszi át; a megmaradt kevósbbé jó5*
