Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-667
fiC.7. országos ülés 1901. február 25-én, hétfőn. 403 »Ezt a czélt, tudniillik a művészet népszerűsítését tűzték ki Wlassics Gyula ós Hock János, hogy ezen fényes korszakot hazájukban megteremtsék «. Ezután, áttér az egyes művészekre. Engedjék meg, hogy ezt felolvassam, mert itt látom én a művészet megtámadását. Ezt a bevezetést csak azért olvastam fel, hogy megjelöljem azt a,z irányzatot, a melyről tud, mert ezt Möurey, a ki nem volt itt, csak informáczióból kaphatta. VÓSZi József: A Revue Blancheban jelent meg, ott olvashatta. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak személyes beszélgetéseket tartani. Pichler Győző (olvassa) : »Benczur Gyula két portait-et állított ki; Schlauch Lörincz nagyváradi biboros püspöknek és I. Ferencz József ő Felségének, Magyarország apostoli királyának arczképét. Ezek mellett egy történeti festményt: »Budavár visszavétele a törököktől 1686-ban«. Az életnek teljes hiánj'a jellemzi e vásznat. Az alakok, mintha viaszbábúk volnának. Az ütközet pléhből van kivágva, a milyeneket a gyermekeknek szoktak adni a háborúsdi egyetlen játékához. Borzasztóan fagyos, száraz, komor ós konvenczionális. Valóban a középszerűségig . . . hivatalos«. »Feszty Árpádnak a »szent sir előtt« siró asszonvai sem érnek többet ós az a modor, a melyben Vaszary dános az ő »aranykor«-át, Kunfi Lajos az ő ^Nimpháját*, Hegedüs László az ő *Kain ós Abek-jét festi, szintén annyira keverve van germanizmussal, hogy nem találjuk benne azt a magyar érzéket, mely bennünket hosszasan érdekelne. így ir Mourey úr azokról, a kiknek legalább egy részét már az iskola padjaiban, mint nagy és kitűnő festőt tisztelni tanultunk. Vészi József: Ez igazságtalan kritika, de nem gyalázkodás. (Zaj a baloldalon.) Holló Lajos: A franczia művészeket viszakergessük, mert Mourey így ir ? Pichler Győző :• Igaza van a közbeszóló képviselő úrnak, ez kritika. Én nem tagadom, hogy Mourey úr az elismerés szavaival sem fukarkodik. Tessék meghallgatni ez az ő javára szól (olvassa): Szikszay Ferencz »Tavaszi regéjében* lágy tónusokban ós kiváló finomságban van megfestve a magas égboltozat, a. melyet fehéres felhők borítanak; a háttérben pedig lehajló lombok virágoznak. Egy álom az érző természetről, egy kissé elégikus is, de kitűnik színeinek és érzésének finomságával. A virágos fák alatt a hófehér szirmok között egy nő pihen, térdén egy könyvet tartva. Mellette a fűben mintegy óriási virág fénylik a napernyője és megkapó az a bájos ellentót, a mely a téli ridegség emlékeit a tavaszi virágfakadás derűjével együttesen tükrözi vissza az égről. Bármily kisméretű is ez a kép, a mely itt Szikszay Ferenezet egyedül képviseli, mégis följogosít a művész qualitásainak megítélésére«. Vészi József: Ezzel meggyalázza a magyar művészetet? (Zaj.) Pichler Győző: Fel akartam tüntetni tárgyilagosan, hogy a támadások mellett dicsérettel is emlékezik meg. (Felkiáltások balfelöl : Ez nem, tárgyilagosság!) Folytatja tovább (olvassa) : »A szobrászatban semmit sem láttam, a mely igaz lelkesedést ébreszthetne bennem. Akármilyen lármát csaptak is Zala ^Arkangyalával", ennél az óriási szobornál, — a melynek úgy látszik a méretek adják meg az egyedüli érdemét*, — stb. Azután folytatja : (olvassa): »E művészek legnagyobb részének nem a látás őszinteségében, nem is az érzés hiányában rejlik a hibájuk, hanem kifejezésük eszközeiben nincs elég személyiségük ós szabadságuk. Tényleg a föltétlenül biztos tudásuk hiányzik. Ott találom a legfőbb hibát, hogy a német akadémiák hagyományainak nyűgeiből kibontakozni nem tudnak. (Helyesles a balés szélső baloldalon.) Pedig minden éles ellentétben áll eszméikkel, s azzal a módszerrel, melylyel ezeket plasztikusan tolmácsolhatnák. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Sajnálom, hogy nem én irtain! Pichler Győző (olvassa): Épen azért Hock Jánosnak és a közoktatásügyi miniszternek föllépése a franczia művészirányzat érdekében csak jó eredményekkel járhat.* (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ugyan az az úr, ki így beszél létező míh^ószeinkről, rendez itt egy kiállítást, eljön ide ós azok a művészek, kikről így ir általában és részletekben nem akarnak részt venni azon ember ünneplésében, ki róluk ily módon ir. (Zajos felkiáltások: Hiúság! Hiúság! Nem gyalázta meg a magyar művészetet!) Holló Lajos: Kiküldik műveiket a párisi kiállításra, és nem szabad azokat megkritizálni ! Pichler Győző: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én még egy kérdést intézek az igen tisztelt képviselő úrhoz és ez az, hogy hány ember ós hány művész vett részt eleinte az ő szereplésének és működésének támogatásában? Nemde épúgy, mint én, számosan. ezren meg ezren üdvözölték és vették körűi őt, a mikor az a,kcziót megindította; ma pedig, igen tisztelt képviselő úr, elhagyták önt mind51*
