Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-667
404v <!C ' 7, országos ülés 1901. azok a művészek, csekély három-négy kivitellel, a kiknek máris évek óta világhírű nevük van. (Mozgás.) Csak a legutóbbi időben 27 művész tagadta meg nyilatkozatokban a közösséget Hock János képviselő úrral. Hogyha én azt látom, hogy mindazok a művészek, a kiket én ismerek, a kikről egyáltalában valaha hallottam, hogy a magyar művészetnek igazán istenadta képviselői, mind ott hagyják és mind áldásta.lannak jelentik ki az ő működését: akkor engedjék meg nekem, — meg lehet, hogy akad ott, a ki azt, a mit mondtam bővebben kifejteni hivatott, mert többet tud ós jobban ért hozzá, — hogy gróf Andrássy Gyula néhai külügyminiszter úrnak egy anekdotájával fejezzem be beszédemet. (Halljuk! Hulljak!) Gróf Andrássy Gyula néhai külügyminiszter úr barátságot tartott Munkácsy Mihályival, a ki egy estélyen meg is jelent. Egy előkelő mágnás, mikor ott látta Munkácsy Mihályt, odament gróf Andrássy Gyulához és azt mondta: »Hát szép, hogy te meczenás vagy, de ilyen asztaloslegényből lett, piktort ne hozzál közénk.*. Ekkor a külügyminiszter azt kérdezte az illető mágnástól: »Ugyan, kérlek,mondd meg nekem,ismered-e te Rafaelt?« — »Hogyne ismerném*, felelte az. »Hát akkor, mondd meg nekem, ki volt Rafael idejében külügyminiszter?* — »Ezt nem tudom« felelt a kérdezett. (Hulljuk! Halljuk!) Én úgy tudom, hogy a, firenzei Uffizi-ben ott van Benczúr Gyulának egy arczképe a,zon teremben, a melyben évszázadok óta összegyűjtik a négy világhírű művészek arczkópeit. (Tetszés hal felől.) Annak az arczképe, a kit patentirozott hivatalos tanárnak nevez a tárgyilagos franczia kritikus és azt mondja, hogy a megdöbbenésig hivatalosak a. képei. Meglehet, hogy ebben a vitában én — látszólag — talán a rövidebbet húzom, de művészi kérdésben, beszélhet nekem akármily ékesen ós szépen az én igen tisztelt képviselőtársam, de én arra. gondolok és ez nálam a döntő a művészeti vitánál, hogyha: kétszáz év múlva két ember ott fog állani Benczúr Gyula képe előtt és nézi azt, nem fog azon tanakodni, hogy ki volt Benczúr idejében a kőbányai plébános és művészapostol. (Általános, élénk derültség és tetszés.) Hock János: Személyes kórdósben kérek szót, (Nagy zaj. Felkiáltások: Holnap!) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj és felkiáltások bal felől: Szeméiyes kérdésbei/ kérek szót! jobbról: Holnap! Holnap !) T. ház! A mint látom, a képviselő úrnak az az óhaja, hogy még ma beszéljen, (Hoszszantartó zaj és nyugtalanság.) de a házszabályok szerint 2 órán túl nem lehet tárgyalni. (Nagy zaj és felkiáltások: Holnap! Ma!) Most már egy február 3á-én, liétfSn. negyed háromra jár az idő, (Nagy zaj.) Pichler Győző képviselő úr háromnegyed kettőkor kért szót. (Hosszantartó zaj és felkiáltások.: Hohuip! Ma! Egy hang bal felől: Röviden beszél! Élénk felkiáltások a baloldalon : Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről meghallgatom a képviselő urat. (Hosszantartó, nagy zaj. Halljuk! Haljuk!) Hock János: T. ház! (Zaj (Halljuk! Halljuk!) Röviden veszem igénybe a t. hát türelmét ; nem fogok bővebben kiterjeszkedni a tárgyra, csak tisztázni akarom közöttünk az álláspontokat. Én soha, jegj-ezze meg a képviselő úr, Benczúr úrban a művész nem támadtam, sőt senki jobban el nem ismeri az ő nagy qualitásait, mint a hogy ón elismerem. Csak annyiban támadtam, a mennyiben mint a mesteriskola feje tanári működésében nem tudott oly eredményeket felmutatni, a melyek szerintem kívánatosak lettek volna. A művészt respektálom, a tanárt megkritizálni jogom van. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ha pedig a kritikára jogom van nekem, joga van annak a franczia műkrítikusnak is, (Zajos helyeslés balfelól.) Mourey urnak, a ki a párisi kiállításra, küldött magyar művészi tárgyak felől elmondta, a maga véleményét. Legyünk hálásak, hogy elmondta, mert egy művészre nézve sohasem oly nagy baj,hakevésre becsülik, mintha, egyáltalában nem foglalkoznak vele, észre sem veszik. (Élénk tetszés éshelyeslés balfelöl.) Mourey úr, a ki a. franczia művészek lehozataláhan nagy és fontos szerepet játszott, a. miért mi hálára vagyunk lekötelezve, (Igaz! Úgy van! bal felől.) . vendógjogánál fogva nem érdemelte meg, hogy a képviselő úr ilyen támadásban részesítse. (Hosszantartó, zajos helyeslés és taps a haloldalon.) Az ország művészeti fejlődósében és haladásában ez a. kiállítás szerepet fog játszani, s a,z ő neve is ehhez a kiállításhoz hozzá lesz kötve és Magyarország csak hálával tartozhatik iránta, ha a külföld nevezetesebb mestereit szimpátiából, teljes rokonszenvből, önzetlenül bemutatja nálunk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Vészi József: Hazugság volt, a mit róla írtak! Hock János: Hazugság volt minden betű, a mit irtak róla, és mikor a képviselő úr hivatkozik egy »Studio« czímü folyóiratra, nincs igaza a képviselő úrnak, hogy ily czikk abban megjelent. Egy kritikusnak joga van osztályozni, joga van egyik művész művészi munkája felett elitélőleg, a másiké felett kiemelőleg nyilatkozni. (Igaz! Úgy van.! balfelól.) Az teljesen az ő dolga ós lelkiismeretéé, a mibe bele-
