Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

402 6C7- «rt«ég«s ülés 1901 hozzánk beküldje. Itt közöljük ezt az érdekes irodalmi csemegét szó szerint, mint a külföldi kritikának független felfogását hazai művészetünkről.* Hock János: A bevezetés nagyon érdekes. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Kérem Hock János képviselő urat, méltóztassék bevárni, ' a míg a szónok befejezte. (Derültség jobbfelöl.) Pichler Győző: Az, hogy valaki zászlót hajt Magyarország előtt, az mindenesetre szép dolog, mert kitüntetés, de ez itt nem lényeges. Hock János: Személyes kérdésben kérek szót . . . (Nagy zaj.) Mit beszól az egyes művészekről ? Olay Lajos: Olvassa a mit akar! (Általános élénk derültség.) Pichler Győző (olvassa) : A Grand Palaisban egy egyszerű farekesz választja el az osztráktól ós mégis minő éles ellentétek mutatkoznak a két ország művészeti haladásában! Ha az utóbbinál a bécsi szeczesszíónak túlzott irányzataival nem találkoznánk, az akadémikus festő mesterek, s velük a német szellem formalizmusának zsarnoksága teljes diadalát ülné. Amott ellenben a művészet szabadságáért folyó küzdelemnek • friss áramlata csap felénk. Megérezzük rögtön, hogy^ itt nem a sablon, hanem a művészi egyéniségek belső értéke dominál. Hock János: Ezt mondja a magyar művészetről. (Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző (olvassa): »Törekvéseket látunk, a melyek, — habár nem mindig bevégzett tökéletességű műveket állítanak is elénk, — de független szellemről tanúskodnak, a mely irántuk bizalmat kelt bennünk. Mégis, kevés liija, hogy a magyar kiállítás egészen más képet nem mutat, mint a milyen és a német akadémikus szellem nem egyedül dominál benne, Kezdetben ki akarták zárni a franczia befolyás alatt képzett fiatal magyar festőket a berlini, müncheni ós bécsi kizárólagos rendszer neveltjei érdekében a hivatalos kiküldetések versenyéből.« Szemere Attila: Szó sem volt róla soha ! Hock János i De volt róla szó! (Zaj.) Pichler Győző (olvassa) : »Az végzetes hiba lett volna, hiszen reájuk nézve életkérdés volt, hogy a kiállításon megjelenhessenek ós önálló létjogosultságukról le ne mondjanak. Örvendünk győzelmüknek, de minő harcz és küzdelem árán sikerült ez nekik !« Erről itt sokan nem tudnak, én sem tudok róla. VÓSZÍ József: Ez nem meggyalázás! (Nagy zaj.) ,._ Pichler Győző: Biztosítom Vészi József . február 25-én, hétfőn. képviselő urat, hogy ki fogom elégíteni mindenkinek kívánságát ós hogy szembeszállók minden támadással, bár tudom, hogy nem oly népszerű ez a mai szereplésem a t. ház előtt, de mégis, belemegyek. (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj.) Pichler Győző (olmssa): »Évek óta folyik már ez a harcz. (Halljuk! Halljuk!) Két vezéralak lép előtérbe. Egyik Benczúr Gyula, a ki hivatalos múltjánál fogva szabadalmazott művésztanár. Vészi József: Művész-tanár? Pichler Győző: Igen! Szabadalmazott művész tanár! (olvas): »A másik Hock János!« (Élénk derültség!) Szemere Attila: Itt van a lóláb ! (Nagy zaj !) Förster Ottó: Kollegiális káröröm ! (Hajijuk ! Halljuk!) Pichler Győző (olvassa:) »A másik Hock János, a ki ékes szólásával ós apostoli hévvel vezeti az ellenséges tábort*..(Felkiälltáok: Hol a sértés?) Sághy Gyula: Ebben nincs semmi sértés. Pichler Győző (olvassa) : »Hock János, a ki elsőrangú szónok ós rendkívül népszerű egész Magyarországon« — a mint igaz is — »óvek óta soha nem lankadó lelkesedéssel irányítja, a német befolyás ellen a művészeti akcziót a franczia művészet érdekében,« — mit ő itt is kifejtett, — »a melyet ő a magyar nemzet szabadság-érzetének és eredetiségének kifejlesztésére alkalmasabbnak tart«. így is van. »Röpiratokkal, felolvasásokkal, vidéki kiállításokkal dolgozik, s czéljaira minden fegyvert felhasznál. Szószéken — úg}- a templomban, mint a parlamentben — terjeszti eszméit, s védelmezi ügyét fenköltsóggel ós valóban csodálatra méltó szivósággal. Segítségére jött egy szerencsés véletlen is és sietteté törekvéseinek sikerét. A Bánffy-kormányt, melylyel előbb szembeszállt, a Szóll-kormány váltotta fel*. Széll Kálmán miniszterelnök: Még én is bele jövök! (Nagy derültség!) ~ Pichler Győző (olvassa): » Szerencséjére a kormány közoktatásügyi és szépművészeti miniszterében, Wlassics Gyulában bátor szellemre talált, a ki az új eszmékkel rokonszenvezett ós a művészeti ügyet felkaroltam. Vészi József: Halljuk már a magyar művészet meggyalázását! (Zaj.) Förster Ottó: A sorok közt van! (Nagy derültség.) Pichler Győző: Itt azután folytatja ugyanezen tenorban tovább, .(Halljuk! Halljuk! Felkiáltások jobb felöl: Nagyon érdekes!) de mert igen hosszú lesz. elállók ettől.