Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

667. országos ülés 1901. ideális elvet láttam előtérbe lépni: az önzés­nek kiszorítását közéletünk szentélyéből ós feláldozását az egyéni jogosulatlan érdeknek a hazaszeretet önzetlenségének tiszta oltárán, (Helyeslés a baloldalon.) úgy tekintem legalább azt a javaslatot, a melynek előkészítéséről e házon kivűl szó van. Meggyőződésem, hogy ily ügyért mindenkor szívesen mehetünk harczba. Harczba megyek magam is érette szívesen — ha kell — nemcsak gyenge tehetségeim­mel, hanem minden jóakaratommal ós rokon­szenvemmel. Harczba megyek az eszményi ügyért és azért a vezérért, a kiről hiszem, hogy eróryességőben, kitartásában ez az ügy méltó vezérre fog találni. Rakovszky István: Hol van az éljen? (Derültség a szélső baloldalon. Élénk éljenzés jobb ­felöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: El­késtek !) Rakovszky István: Kicsaltam! (Derült­ség a bal- és szélső baloldalon.) Hock János: T. ház! Én is évek óta az én kis körömben arra törekszem, hogy bi­zonyos nemes eszmónyisóget tudjak felébresz­teni épen a magyar szivekben. A politikai téren nekem erre sem hatalmam, sem befolyá­som nincsen ; de van olyan téren, a mely meg­illet minden magyar intelligens embert ós a melyen kötelessége minden hazafinak, hogy a magyar kultúra, a magyar művészet ügyében tőle telhetőleg fáradozzék. Azt gondolom, nin­csen olyan gyarló ember, a ki egy szent ügy­nek hasznos szolgálatot ne tudna tenni, ha szeretettel, lelkesedéssel és — a mi fő, — önzet­lenséggel nyúl mindig e munkához. (Úgy van! a baloldalon.) Ily jogczímen határoztam el már évekkel ezelőtt, hogy az én vallási köte­lességem, hivatásom hitszeríi ós meggyőző­désszerű teljesítése mellett életemet a magyar kultúra szolgálatára, főleg a művészet szolgá­latára szentelem. Segítem bevinni én is a magam erejével a magj^ar társadalom köz­szellemébe a nemes idealizmust, segítem bele­vinni nem hatalmi eszközökkel, hanem kultu­rális módon, művészet által, mert a művészet kiváltképen alkalmas eszköz erre. Hiszen a művészetnek —• ismeretes — épen azért jelzője az »isteni« szó, mivel a művészet a lelkek megnemesítésének, megtisz­tításának egyik ereje és eszköze. (Tetszés bal­felöl.) Nem foglalkozhatik vele senkisem huza­mosan, állandóan, a nélkül, hogy önmagában is ne érezné azt a nemesítő, eszményi hatást, melyet az igazi, ideális művészet az emberekre gyakorol. Idejében beláttam azonban azt is, hogy^egy ember ilyen munkához nagyon kevés. Nemesebb, ideálisabb "áramlatok előidézésére a közszellemben minden tényező hozzájárulása KÉrym NAPLÓ. 1896—1901." XXXni. KÖTET. február 25-én, hétfőn. 393 szükséges; politikai, kulturális, társadalmi, művészeti, szóval mindazoknak a tényezőknek hozzájárulása, a melyektől egy erőteljes nem­zeti áramlat előidézése függ. Egy ember végre is talán néhány szivet fellelkesíthet, lángra lobbanthat, . .. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Többen is vannak! Hock János: ... de általános hatásokat fel­kelteni, ébren tartani, nem tud, oda kell a hatalomnak először is önzetlen támogatása, kell azután a társadalom általános ór-deklődé­sének felkeltése. Örömmel mondhatom, t. ház, a mikor ón meglehetősen töretlen úton, járatlan ösvényen megindultam, a kezdet kezdetén bizonyos szíves támogatásra találtam ép a miniszter úr részé­ről, a kire a képviselő úr az elébb czólzott. Az ő nagy befolyásával, hatalmával támogatta azt a művészeti agitácziót, a melynek prog­rammját felvette, és a melytől ennek a hazá­nak felvírulására, kultúrájának megerősítésére bizonyára hasznos szolgálatokat várt. De nem ment ez a támogatás, t. képviselő úr, soha­sem addig, hogy Hock Jánost bármily bizott­ságba kiküldte volna, vagy bizottságok helyett vele érintkezett volna, akárminő művészeti kérdésben. Mi nézeteket cserélünk, megtörtént az, hogy egj'es művészeti akcziónál igenis a miniszter úr az ügykörébe eső módon ipar­kodott az egyes kisebb, vagy nagyobb váro­soknak érdeklődő köreit felhívni, azok figyel­mét felébreszteni ezen dolog iránt. De azt hiszem, ez a miniszter kötelessége. Nem kép­zelhet a t. képviselő úr oly kultuszminisztert, a ki egyúttal szépművészeti miniszter és a művészettel hivatásszerűen foglalkozik, a ki elutasíthatna magából bármely segítő kezet, a mely ingyen, minden ellenszolgálat nélkül, a magyar kultúráért dolgozni a,kar ós dolgozik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Én tehát, a mikor a miniszter úrnak meg­köszöntem támogatását, hogy minden félreér­tésnek elejét vegyem, kijelentem, hogy nem személyemre vonatkozólag köszöntem meg e támogatást, hanem az ügy érdekében, melylyel hazámnak akartam szolgálni. Én, t. képviselő úr, 15 évig ültem itt az ellenzéki padokon; sokszor nehéz viszonyok közt a legnagyobb munkát végeztem, küzdöttem. De mondhatom önnek, hogy soha sem a miniszter úrtól, sem semmiféle kormánjberfiutól a magam egyéni érdekeinek előmozdítására egy |3orszemnyit nem kértem. Pichler Győző: Ebben senkisem kétel­kedik ! Hock János: Nem kértem a miniszter úrtól sem és az ország szine előtt ismétlem 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom