Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

652. országos ülés 1901. február 5-én, kedden. 2«i a földnek belterjes gazdálkodás által jövedelmét emelik, alkalmazásba vétetnek, akkor az őrlési forgalmat is egész bátran, nyugodtan restituálni lehet, mert ez által az alsóbb néposztályoknak teszünk szolgálatot. Nagyon természetes, hogj* ilyen gabonaárak mellett, mint a minők most vannak, és ilyen hozadék mellett, midőn a föld hét métermázsát hoz holdanként és a gabona ára 7 forint, tehát 7-szer 7 egyenlő 49 forint jövedelem mellett, a ki egy holdat mivel, lehetetlen, hogy abból az egy holdból még nyereségre is tegyen szert. Fokozni kell annak a földnek a hozadékát, hogy ne 7, hanem 10—12 mázsát teremjen. Én a részletekbe most nem bocsátkozom, majd a részletek alkalmával leszek bátor egyikmásik tételnél nézetemet elmondani, most csak arra kérem a t. miniszter urat, hogy ne panaszkodjék úgy, mint az előbbi kollegái panaszkodtak, úgy a belügyminiszter úr, mint a kereskedelemügyi miniszter űr, hogy erről az oldalról eszméket nem kapnak. Én adtam a t. miniszter úrnak nem ,egyet, hanem tízet, a mérvekből ha csak egyet is megvalósít, már akkor is nagy szolgálatot tesz az országnak, ós akkor is köszönettel lesz iránta, ós mivel bizalommal voltunk az eddigi működése iránt, ha ezek közül bármelyiket fölveszi programmjába és megvalósítja, akkor költségvetését elfogadjuk, addig nem. (Helyeslés a haloldalon.) Manaszy György: T. képviselőház! A midőn a földművelésügyi tárcza, költségvetésénél felszólalni bátorkodom, nincsen szándékomban a földművelés összes, s általános jelentőségű kérdéseire kiterjeszkedni, hanem a költségvetés tekintetében elfoglalt álláspontom rövid érintése mellett egyes, nézetem szerint nagyfontosságú kérdésekre óhajtom a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Egy pillantást vetve az elmúlt gazdasági év történetére, a szomorú gazdasági, s áralakulási viszonyok aggályos tünetei közepett, melyek nyomasztó súlya alatt hazánknak nemcsak mezőgazdasága, hanem azon kétségbe vonhatlan, s félreismerhetlen kölcsönhatásnál fogva, a melyet a mezőgazdaság, s egész gazdasági életünk között fennáll, egész nemzeti gazdaságunk sínylődik: a magyar faj ellenálló képessége és szívósságába, a magyar mezőgazdaság expanzivitásába vetett bizalmam mellett némi megnyugvást találok gazdasági életünk fellendülése tekintetében azon czéltudatos tevékenységben, melyet a földművelésügyi kormány a gazdasági élet minden terén kifejtett. (Helyeslés jobbfelöl,) Híven azon irány eszmékhez, melyeket az igen tisztelt miniszter úr tavalyi expozéjában oly szépen kifejtett,'" a válságos viszonyok daczára biztos kézzel rakja le azon alapköveket, melyekre gazdasági fejlődésünk épülete helyezkedik. Legyen szabad itt azon nézetemnek kifejezést adni, hogy hazánk jövő fejlődésének legfőbb feltételét konszolidált állami létünk minél teljesebb érvényre juttatása mellett, a gazdasági élet nagy feladatainak sikeres megoldásában a nemzeti vagyonosodás felé való törekvésben vélem feltalálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után áttérek a mezőgazdaság egyes fontosabb kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) A földművelésügyi tárcza már eddig is igen fontos gazdasági kérdéseket hozott felszínre. Én, t. ház! különösen a szőlészet és borértékesítés országos érdekük kérdéseivel óhajtottam volna részletesebben foglalkozni, azonban az elmúlt vita folyamán, különösen a tegnapi napon ezen kérdések oly részletesen és alaposan tárgyaltattak, hogy a magam részéről csak arra szorítkozom, hogy a miniszter úr figyelmét felkérjem főleg Temesvármegye déli részén lakó bortermelő közönség Ínséges helyzetére. A filokszera ezen bortermelő vidéket teljesen tankre tette ós nem rendelkezvén kellő anyagi erővel, a rekonstrukcziót igénylő vidék lakói a homokterületekre vonultak, a hol új szőlőtelepeket - kívántak létesíteni; azonban nem állván kellő mennyiségű homokterület rendelkezésre, félő, hogy a kivándorlási velleitások a melyek már is észlelhetők, nagyobb kiterjedést nyernek. Én tehát azon kérelemmel fordulok a miniszter úrhoz, méltóztassék a nagykiterjedésű delibláti homokpusztából, a melyben elegendő immúnis terület van, ezen bortermelőknek megfelelő területet átengedni. (Élénk helyeslés.) Áttérek már most, t. ház, egy felette fontos mezőgazdasági kérdésre, mely nézetem szerint mezőgazdaságunknak egyik legfőbb és legelőkelőbb ágát képezi: a lótenyésztésre. A lótenyésztés fejlődéséhez, úgy nemzetgazdasági, mint honvédelmi szempontból, a legfontosabb érdekek fűződnek. Egy országos köztenyésztés feladatát nézetem szerint elsősorban, egy a használati czéloknak legjobban megfelelő lóailyag előállítása képezi; a fejlődés magasabb fázisát jelenti már azon állapot, midőn a köztenyésztés nemesebb lovak birtokában a hadsereg igényeit is képes kielégíteni, Földmívelésügyi kormányzatunk az alkotmányosság helyreállta óta napjainkban változatlan buzgalommal folytatott czéltudatos működése folytán országos lótenyésztésünk a fejlődési folyamat ezen második fokát érte el: jó minőségű, s nemesített anyaga minden használati czólnak megfelel, a közös hadsereg és a honvédség évenkint 6000- lóra tehető szükségletét valóban