Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-661

242 6fil. országos ülés 1901, február l.>é,n, pénteken. átalakítja a kor szellemét, s nemzedékek művelődésének irányát szabja meg. Az ilyen uralomra jutott eszmék áramlata ellen lehetetlen minden védekezés. Átszűrődik az a közélet minden ágán, beveszi magát a magánélet legszentebb rejtekeibe. Egyesít ós szétválaszt, épít és rombol a szerint, a. mint a nemzetek intézményei -útját követik, vagy útjában állanak. A lefolyt évszázad vezető eszméje az egységes nemzetek és ezekkel az egységes nemzeti kultúrák megteremtése ós kifejtése volt. A német nemzeti kultúra erőteljes fejlesztésének vágya volt a leghatalmasabb tényező a nagy német egység megalkotásában, az olasz nemzeti kultúra régi fényében visszaállításának reménye volt az olasz nemzetegység legszívósabb mozgató ereje a. franezia, az angol és az orosz nemzeti sovinizmus mind csak az egységes nemzeti kultúra fejlesztésének szükségérzetében leli erkölcsi indokát. A nemzeti lét öntudata ez. Alapja- és indoka nemcsak az, mire a lefolyt évszázadok művelődési szelleme tanított, — nemcsak a tökélesedés utáni vágy, — hanem azon érzés, hogy a véges emberi élet a maga tulajdonságaival és különlegességeivel fentartható, megörökíthető egy végtelen emberi életben, a nemzetek életében. Az a művelődési irány tehát, melyet a múlt század vezető eszméje, a ' nemzetiségi eszme jelölt ki, a magyar általános emberi érzések mellett, fel kellett, hogy karolja, azon sajátosságokat, melyek az egyes nemzetek jellegét alkotják, fel kellett karolnia, mert a múlt évszázad a szabadság jegyében született ós a szabadságnak természetes következménye az egyéni órvéiwesülés. E korlátlan érvényesülés irányításának poliglott államokban kettős hivatása van: egyfelől az államalkotó erőtónyezők összhangjának fentartása, másfelől az egységes nemzeti társadalom fejlődhetésónek biztosítása. A kettő együtt egységet követel. Teljesen kidomborodó alakját az örök egyénnek, az egységes nemzetnek. Teljesen kidomborodó nemzetegységet alkotni csak egységes nemzeti művelődéssel lehet. • Azért az egységes nemzeti mívelődós, az örök egyénnek, a- nemzetnek, öntudata, önérzete, lelkiismerete. Azon érzések, melyek az emberiség művelődési- irányát nemzeti alapokra fektették, eldöntötték jó időre az egymásután következő évszázadok közszellemót. E közszellem követeli meg az államoknak nemzeti irányban fejlődését nemzeti államok fejlődése köve- | teli, hogy a,z általános, a tömeges művelődés mindenütt nemzeti legyen, (Úgy van!) A nemzeti művelődésnek irányzatában, czóljaiban, sőt még eszközeiben is egyöntetűség kell, mert csakis úgy teremtheti meg az egységes nemzeti közszellemet és a. nemzeti közszellemnek csakis úgy lehet ereje éreztetni, hogy mindazok, kik kikópeztetésüket más nemzetek mívelődéséből merítettek, ezen mívelődésükkel a nemzeti társadalomban mindaddig idegenek, míg a nemzeti közszellem művelődésüket nem hasonította át. Ha szükséges a művelődési egység az egyfajtából álló nemzeti államokban, úgy elkerülhetién szükség a polyglott államoknak. Nem egységes fajból álló politikai nemzet kebelében ugyanis a mívelődés disszonancziája magával vonja az érzelmek disszönamcziáját is. Ez a disszonamczia pedig nyitott seb, mely egyre sorvasztja az életerőt. De polyglott országban sem az egységes nemzeti mívelődés, sem a nemzeti közszellem nem feltételez végletekig vitt nyelvi egységet. Közös eszmény, közös feladat, melyet egy akarattal be lehet illeszteni a korszellem áradatába, teremthet egységes nemzeti művelődést a nélkül, hogy faji kultúrákat, teremtene. (Ügy van ! Úgy van!) Lehetséges-e ez Magyarországon? Vájjon ha a most egymással harczban álló kulturális törekvések tisztáztatnának, ha a törekvések irányzatának egyeztetésére meg lenne itt is ott is a komoly elhatározás, nem lehetne-e kifejteni mindnyájunk akaratával, mindnyájunk erejével az egységes magyar nemzeti kultúrát ? Nagy örömmel vettem a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr tegnapi, kijelentését, hogy az egységes nemzeti társadalom kifejtésére minden erővel törekedik, mert ma még az egységes nemzeti mívelődés fejlődésének mindenütt útjában áll a fajok szerint szétmarczangolt társadalom. E szétmarczangolt társadalomban mindenütt kisért a vádja, vagy gyanúja egyrészről a faji felsősógre törekvésnek, más rósz-, ről a faji elzárkózásnak. Mind a kettő a természetes fejlődós útját metszi el. Kinövés ez is, kinövés az is. Ezek a.- kinövések azonban a kölcsönös bizalmatlanság állandó harczába^ állítják a magyar haza gyermekeit. E harcznak első szintére az. Erdélyi részek. Azokban a törekvésekben, melyek Erdélyt három különleges, egymástól mind inkább elzárt társadalomra szakítani kezdik, a latin, illetve franezia kultúra és a német kultúra vivják harezukat ezen egységes magyar nemzeti kultúrával.