Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-661
(i(U. országos ülés 1901. február 15-én, pénteken. 243 E törekvések hova toA r ább mind inkább czóltudatosaknak látszanak. Az eszmemenetel ez : Megteremteni kollektív egységét a fajnak, elszigetelve azt különleges kultúrával, azután a megteremtett kollektív egység erejével biztosítani a faji kultúra különleges irányú baladását. Ki emelhetne és ki emelne kifogást a nemzetet alkotó fajok kulturális haladása ellen? Ki ne örvendene, ha testvére fejlődik, erősödik? A faji kollektív egység kifejtése a magyar nemzeti közszellem ellenére idegen nemzetek közszellemének behatása alatt folyik, s ez az idegen közszellem megtöri a nemzeti közszellem egyesítő erejét. (Úgy van.! Úyy van!) A jobbaknál, a hazafiasabb résznél védekezés ez a kizárólagos magyar faji kultúra állítólagos terjeszkedése ellen, a faji sovinizmustól elkapottaknál már rendszeres támadás. Ez irányzatokra, e törekvésekre rávetem pillanatra pártunk vezérének fényes szövétnekét, a jog törvény és igazság szempontjait. Vájjon a magyar faji kultúra, kizárólagossága, vajon a nemzetiségi kultúrák elzárkózottságaéskűlön-különiránybanfejlődósemegfelel-e a jognak, a törvénynek és az igazságnak? (Halljuk! Sálijuk.!) Horváth Mihály mondja, hogy Magyarország polygiott volta az események egész sorozatán alapult, de az eseményeknek nemzetalkotó erőt a magyar nemzet történelmi egysége adott. A történelmi, egység a sok nyelvű népből magyar nemzeti államot alkotott, így ezen ország egysége és magyarsága elévülhetetlen történelmi jog. Hogy érvényesül e történelmi jog a lefolyt évszázadok kulturális életében ? Erdélyről szólok előbb. Az erdélyi történelem arról tesz tanúbizonyságot, hogy Erdélyben a régi társadalom' keretében az egységes nemzeti kultúra alapzata letéve volt. Ezen egységes nemzeti kultúra a fejedelmek udvarának protektorátusa alatt fejlődött és az Erdélyben lakó összes népfajok kultúrájának kölcsönhatásából ós összhangjából állott. Kezdetben a, szászok kultúrája járt elől! A tömeges mívelődós szüksógérzetét a velők való érintkezés hamar kifejtette a székelyekben és magyarokban is. A reformáezió terjedésével már mind a három jogosult nemzet tagjai a magyarok, a székelyek ós szászok magasabb kiképzésüket többnyire egy és ugyanazonforrásból, a jenai, utrechti, heidelbergi egyetemekről hozzák. Hanem ez a német művelődés a tömegre való hatásában épúgy, mint önmagában az erdélyi, akkor még egységes, nemzeti társadalomban teljesen áthasonúlt. A közszellem, melyből minden erő fakadt, átdolgozott, magáévá tett minden tudást, alapot vetett az egységes nemzeti kultúrának. Megvolt a. közös eszmény, a közös feladat, mert a közszellem Erdély politikai hivatásában a védgáton Kelet és Nyugat között csak egy czólt ismert: a nemzeti és állami önállóságot ós feladatait e szerint szabta meg. A kulturális egység mint állami postulatum kiterjesztetett az ország minden lakosára, minden nemzetiségi elzárkózás, nemzetiségi féltékenykedés nélkül mindenkire. • Ezen kulturális egység azonban nem irányúit egyik fajnak kiemelésére, vagy a másiknak elnyomására. Ehhez a kulturális egységhez végletekig vitt nyelvi egység nem követeltetett. A fejedelmi udvartartás, a törvényhozás, a hadvezetés ós a nemzeti társadalom magasabb rétegeiben elfogadott magyar nyelv mellett, a társadalmi élet más ágazataiban, a tudomány művelésében, az irodalomban a többi fajok nyelve is teljesen érvényesült. Még a politikai nemzetegysógbe akkor fel nem vett román nép nyelve is hazai nyelvnek tartatott és ezen néposztálynak saját nyelvén művelésére rendelkezések tétettek. I. Rákóczi György Stefán Simon metropolitát megerősítő oklevelében rendeli, hogy az Isten igéjét úgy vasárnapokon, mint más ünnepeken úgy a templomokban, mint temetéseknél ós minden más alkalommal prédikálják a saját hazai nyelvükön, vernacula sua. Apafi Mihály még tovább megy és Budai József vladika megerősítésekor elrendeli, hogy azon papokat, kik csak szlávúl tudnak, mozdítsa el és alkalmazzon olyanokat qui literafuram valachicam callent . . . Ugyancsak Apaffi rendeli el, hogy az iskolák, a hol lehet, az oláhok közt. különösen a gyulafehérvári kolostorban, Hunyad, Máramaros vármegyékben és Kővár vidékén, állítassanak fel, melyekben elsősorban az irás és olvasás román nyelvben ós betűkkel az ifjúság állandóan tanítassék. hozzá tartozván, a, hol ez könnyen meg)', a latinnak lingvae cultura. A fejedelmek példáját követték a főurak. Sok régi román templom viseli ma is gerendázatán, vagy homlokzatán egyik-másik magyar úri család nevét. Patronusi jogezímen, vagy egyszersmindenkorra adott segély gyanánt a magyar urak pénze ott van a, román iskolák és egyházak alapvető munkáiban. Beigazolható, hogy a román kultúra bölcsője is épen az egységes nemzeti művelődós érdekében elültetett dugványokból ered. Cipariu Orestomatiaja mondja, hogy a légin-
