Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-661
001. országos ülés 1901. február 15-én, pénteken. 235 ják, hogy például az igazságügyi kinevezéseknél elég sűrűn látjuk azt, hogy a felvidéki fiatal embert leviszik az al vidéki bírósághoz. Pedig fel nem lehet tenni, hogy azért viszik le, hogy az ottani bíróság színvonalát rontsa, hanem talán azért, hogy szorgalomra, engedelmességre, fegyelemre szoktatott lelkületével oly kölcsönhatást létesítsen, a mely az állam üdvére szolgál. Vadnay Andor főispán szépen írja le az alföldi paraszt jellemét, s azt a szabadságszeretetet, a mely sík föld gondolatával mindenkivel vele születik. Ebből azonban nem az következik, hogy a hegyi lakók szolganópek! (Úgy van! jobbfelől.) Nem! Csak az, hogy a hegyek közelebb hozzák az embereket a fellegekhez, ezzel a Mindenség Urának gondolatához. Jámborabbak és kötelesség teljesítésre példásabbak a felvidékiek, s mint ifyenek, hatóságilag fegyelmezettebbek. Ennek folyománya az is, hogy bárha a felvidék viszonyai sokkalta mostohábbak az alföldinél, s bárha különösen egyes góczpontokon több gyár, s ezen gyárakban jóval több vegyes értékű munkás tömörült, nálunk — hála az isteni gondviselésnek — szoczialista mozgalmak még eddigelé ismeretlenek maradtak. Én, t. ház, a nemzetiségi politikának súlypontját a tanítóban és papban találom, s azt tapasztalom, hogy a mit e két tényező szerencsés keze és együttes működése sokszor a magyar ügy javára megnyer, azt vagy a politikai község egyes alkalmazottjainak, vagy a közkormányzat egyes alantas közegeinek oktalan, erőszakos és néha megtörténik: igazságtalan eljárása olykor elrontani alkalnms. A mikor pedig azt mondom, hogy a helyes kultúrpolitikának súlypontját a tanítóban és papban találom, ugyanakkor azt is mondottam, hogy a tanítók ós papok nevelésére ós képzésére hivatott intézeteket bizonyos fokú állami ellenőrzés alá venném azért, mert minden attól függ, hogy miként neA T elik a tanítót és a papot ? (Úgy van! jobbfelől.) A tanítóképzők, a szemináriumok és theologiák azok a források, amelyekből a haza ereje, avagy gyengesége fakad. (Halljuk! Halljuk!) Ez intézetek igaz, eminenter egyházi, de ne feledjük, állami érdekeket is szolgálnak. Mint ilyenek, bizonyos mértékben állami ellenőrzés alá esnek. Ez intézetek igazgatóivá és tanáraivá a magyar állameszme tudatától áthatott, oly lelkes tanerőket kellene alkalmazni, a kiknek vallási türelmessége ós lángoló honszerelme a növendékek lelkületére póldaadólag kihat, s a, kik a magyar irodalom és történelem dicsősége által megtermékenyítve, ne úgynevezett napszámosokat, hanem a magyar ügy apostolait küldjék szót a hazába. (Tetszés jobbfelöl.) Ezzel a kijelentésemmel nem állítom azt, hogy minden ily intézet, mely közvetlen állami ellenőrzés alatt nem áll, kötelességét önmagától nem teljesítené. Ellenkezőleg. Ezeknek a köréhez tartozik például a nyitrai római katholikus szeminárium is, a mely tót fiákból lelkes magyar papokat képez azért, mert az intézet élén jeles és kipróbált hazafiságú oly tanárok varinak, a kik tudják azt, hogy mivel tartoznak hazájuknak. Az állami ellenőrzés azonban majdnem mindenütt szükséges, különösen nálunk, a hol sajnos, az állam ereje az egyeddel, sőt egyes társulatokkal, testületekkel szemben mérhetetlen arányokban hatványozódik! (Úgy van ! jobbfelől.) Hiszen a magyar közönség már annyira van agyonfegyelmezve, hogy a vagyoni és intellektuális érdekszféráktól eltekintve, akár öröme, akár bánata, akár káromkodása, akár lelkesedése, már mind állami engedélytől függ. Csak épen az, a, mely pedig a jelen és jövő nemzedék hazaszeretetét van hivatva, elősegíteni: az említett intézetek nélkülözik az állami ellenőrzést azért, mert azokat egyes felekezetek féltékenysége megközelíthetlen bástyákkal veszi körűi. T. képviselőház! Az igazságszolgáltatás feladata nem a politikai érdekek legyezgetése. Az az eszmekör, az a czél, melyet az igazságszolgáltatás szolgál, valami magasztos, valami ideális, s a maga egészében oly elvont belértékű, a mely a mindennapi szükségletek ezer lánczolatával körűifont életküzdelmek felett áll. És bárha ez így van, az az igazságszolgáltatás mégis képes sokszor oly kijelentéseket tenni és oly határozatokat hozni, a melyek egy politikai tett horderejével bírnak, s a melyek többet érnek száz politikai beszédnél. (Úgy van! jobbfelöl.) Az áz ítélet, a melyet a királyi kúria ezelőtt egy félévvel a Dulla Máté ós társai elleni bűnperben hozott, egy oly nevezetes határozat, a mely hatásában mérhetlen jelentőségű akkor, a mikor annak értékét a tót nép lelkületét rontó agitátorokra vonatkoztatjuk. Mert legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy azok a bujtogatok, a kik vagy a fajszeretet félszeg inspirácziójából, vagy egyéniségük, s jeliemi sajátságaik nyughatatlanságából. vagy a mi szintén, s épen a mostani eset alkalmából előfordult: önző érdekből, a hiszékeny, s könnyen félrevezethető néprétegekre hatni iparkodnak — azok a bujtogatok szintén 80*
