Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-661
23H 601. országos ülés 1901. február 15-én, pénteken. emberek, s biztosíthatom t. ház — igen gyarló, de azért mégis veszélyes emberek. Ezek a tót bujtogatok azonban nemcsak a nép lelkületére, hanem zsebére is utaznak; — az a martiromság, a melyet ők olykorolykor kijátszanak — jövedelmi forrás — a melyet ők hasznosítanak, s szereplési vágyuk kielégítése mellett — apró pénzre váltanak. (Helyeslés.) Ám a királyi kúria ezzel az ítélettel a helyzet magaslatára emelkedett, s kioktatta ezeket a gyarló epigonokat arról, hogy a martiromság oly becses dolog, a melyhez olcsón hozzáférni senkinek sem szabad. A mikor a főbünösöket B—6 havi fogházra., a kisebbeket pedig 1—2 havi fogházra Ítélte, ezzel nemcsak az állam hatalmát demonstrálta úgy, a mint az egy erejének öntudatával bíró államhoz illik, hanem ezen határozatával tanúsította azt is, hogy a mikor a magyar állam az általános, mindenkire kiterjedő szabadság ós jogólvezetnek nyújtása mellett, a különböző nemzetiségek irodalmi és művelődési fejlődósét intézményesen biztosítja, — egyszersmind megköveteli azt, hogy ezek a nemzetiségek az egységes magyar nemzet ellen közveszélyes állást ne foglaljanak. Bocsánatot kérek, t. ház, hogy a királyi kúriának ezen nagyjelentőségű ítéletére — a kultusztárcza költségvetésének támogatása közben - röviden kiterjeszkedni bátor voltam; de szükségesnek tartottam annak üdvös voltát kiemelni különösen azért, mert sajnos, még most is sűrűn találkozunk oly jelenségekké], melyek a nemzetiségek lakta* vidékeken a féltékenyen őrzött békét ós egyetértést megzavarni alkalmasak. És e tekintetben legyen szabad a t. ház becses figyelmét a. morva határszéli iskolai viszonyokra felhívni, melyek a magyarságra nézve telette ellenséges alakulás kópét mutatják, s ez, oknál fogva a leghatalmasabb korrektivumra szorulnak. A morva, határszéli járásokban a pánszlávizmus a protestáns köznép között egyre jobban terjed, minek oka. abban rejlik, hogy a nemzetiségi agitátorok az ágostai evangélikus egyházat ós annak iskoláit politikai czéljaik elérésére használják fel. A nyitrai evangélikus esperesség kerületében az ágostai evangélikus papok a szószéken, a tanítók az iskolákban rendszeresen izgatnak a magyar állam ellen, mindezt a törvényeink által biztosított autonómia leple alatt teszik, s így a, magyar nemzet hagyományos türelmessógével rútul visszaélnek. Ennek a pánszláv propagandának hasznos szolgálatokat tesznek a bel- ós küllföldi sajtótermékek és röpiratok, melyek állítólag orosz szubvenczió alapján sok ezer példányban ingyen terjesztetnek. Itt ezen iskolákban a magyar nyelvet igen homeopatikus adagokban, úgyszólván csak a látszat kedvéért adják elő; a tanítás tótul és hazafiatlan szellemben folyik, a mit eléggé illusztrál az a körülmény, hogy ezen iskolákban szinte divattá vált az, hogy azt a, gyermeket, mely valami csínyt követ el, büntetésből néhány magyar sző bemagolására kényszerítik. Ily viszonyok között nem lehet czodálkozni azon, hogy ez a vidék biztos reragiuma mind azon notórius pánszlávoknak, a kiket hazaellenes üzelmeik miatt az ország valamely részéből elkergettek. A hírhedt nagyrőczei ós turóezszentmártoni pánszláv gimnáziumok volt tanárai annak idejében itt nyertek alkalmazást .mint papok vagy tanítók, az országszerte ismeretes oroszlámosi nemzetiségi botrány egyik hőse paptanítónak Saigon, társa pedig iJ-Turán lett megválasztva. Könnyű szerrel, minden nehézség nélkül történik ez meg itten, mert köznemesség, művelt középosztály, mely a népet hazafias szellemben vezetné — ezen a vidéken egyáltalán nincsen; a királyi tanfelügyelő pedig elismerésre méltó buzgalma és hazafias szorgoskodása daczára, korlátolt hatáskörében az önkormányzat vódbástyái alatt folyó hajtogatást . megakadályozni, s az államcgysóg megbontását czélzó törekvéseket ellensúlyozni nem képes. (Igaz! Ugy van!) Nem kevósbbé aggasztó az a körülmény, hogy néhány év előtt a holicsi járással határos Gödingben, Morvaországban egy nagyobb szabású cseh-nómet tannyelvű reáliskola létesült, melybe a tót ajkú magyar honosokat a legmesszebb menő kedvezmények adásával csalogatják. Ezt a gödingi reáliskolát magyarországi fiúk ós leányok egyaránt látogatják, ott ingyen tankönyveket kapnak, ösztöndíjakban és tandímentességben részesülnek. Hogy pedig ezen iskolából haza került egyének tévta-nokkal vannak szaturálva, s a nemzeti érzület szempontjából veszélyes elemet képviselnek, azt nem nehéz elképzelni. (Úgy van! Igaz!) Mindezek, t. ház, eléggé mutatják, hogy ezen immár krónikussá vált bajok mielőbbi orvoslást igényelnek, s hogy Beksics GusztávnaJv frontváltoztatást hirdető elmélete és az a véleménye, •— hogy a nemzetiségi régiók kulturális szükségleteit immár redukálni lehetne — végzetes következményekkel járna. (Ugy ixm! Úgy van!)
