Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

204 <><W). országos ülés 1901. február 14 én, csütörtökön. tégy öt és fél millió katasztrális hold, a mi megfelel 3 és egy 1

/d millió hektárnak. Ez az óriási munka, a Duna, völgyében 28, a Tisza völgyében pedig 42 társulat munkálkodásának az eredménye. Ebből az általános képből, t. ház csak azt az impresziót meríthetjük, hogy a magyar közgazdaságnak büszkesége lehet, hogy e téren ilyen óriási lépésekkel haladtunk előre. (Úgy van! juhiról.) Ha azonban fürkészünk ós nyugodtan vizsgálódunk, t. ház, azt találjuk, hogy egyenes helyeken sajátságos, specziális viszonyok forognak fenn, (Halljuk! Halljuk!) ós ezeken a helyeken az a czól, melyeket a mentesítők maguk elé tűztek, nem éretett el, de sőt — a, mit pedig talán a, mentesítőknek szem előtt kellett volna tartamok,' — épen, a különleges viszonyokra való tekintettel sokkal rosszabb viszonyok állottak elő a, mentesítés után, mint amilyenek voltak a mentesítés előtt, és az az érdekeltség, mely a terhek alatt nyög, ugj^anosak visszasírja a régi állapotot. A Duna völgyében létesített egyik ármentesítő társulatról akarok szólani, a hol szintén hasonló viszonyok forognak fenn. (Halljuk! Halljuk!) És itt előrebocsátom, hogy ennek az ármentesítő társulatnak egyik része az ón választókerületemre is kiterjed. Nehogy tehát az ón felszólalásomnak a tárgyilagossága vagy tisztasága meggyanúsíttassék, szükségesnek érzem kijelenteni azt, hogy választóimmal oly állandó és élénk összeköttetésben állok, hogy nyugodt önérzettel és öntudattal állíthatom, hogy nekem bizonyos czélú beszéd elmondására szükségem nincsen. De sőt épen az érdekeltség egyenes kívánságára szólalok fél épen most, hogy úgy mondjam a tizenkettedik órában, az aktualitás legégetőbb perczében, a, midőn Mátyus földének derék, józan, iparkodó magvar népe azon tűnődik, hogy hát csakugyan meg kell-e válnia, ősi földjétől és kezébe kell-e vennie a vándorbotot ? Ezek után engedje meg a t. ház, hogy rátérjek felszólalásom tulajdonkópeni tárgyára, és elsősorban lehető rövidséggel, mintegy dióhéjban a, Vág balparti ármentesítő és belvizszabályozó társulat történetét és ' megalakulásának előzményeit előadjam. (Halljuk!) Ott, t. ház, a hol a, Vág a Dunába ömlik, a hol a Nyitra és a Zsitva folyók is kígyóznak, ősidőktől fogva, élt egy boldog magyar nép, a, mely nagyobbrészt állattenyésztéssel foglalkozott. Ha jött is néha árvíz, az miként jött, úgy el is folyt megtermékenyítve a réteket és legelőket. 1885-ben életbe lépett azonban a vízjogi törvény, a melynek 82. §.-a a következőket mondja (olvassa): >>Közérdek vagy egyöntetű árvédelem, s ezzel kapcsolatos vizlevezetós szempontjából a közmunka- ós közlekedésügyi miniszter azon árterületeket, melyek kellőleg biztosítva nincsenek, valameby fennálló társulathoz csatolhatja, esetleg az ilyen árterületek érdekeltségét hivatalból társulattá alakíthatja.* így törtónt azután, hogy 1886-ban az akkori közmunkaés közlekedésügyi miniszter, Baross Gábor, ezt a, keskeny 33.000 holdnyi ártérrel biró érdekeltséget, mely a Duna torkolatánál terűi el, a Vág' folyó felső részén már létező ármentesítósi társidathoz csatolta. Az á,rmentesítési társulatnak 1887.-ik év május 20-án megtartott rendkívüli közgyűlésén ezen alvidék érdekeltsége egy memorandumot nyújtott be, a mely többek között a következőleg szólott (olvassa:) >> Minthogy az ármentesítés nem önczél, hanem csak eszköz, az eszköznek alkalmazhatósága pedig, eltekintve attól, vájjon a kitűzött czélnak elérésére alkalmas-e vagy sem? még lényegesen attól is függ, vájjon menynyibe kerül és vájjon a vele járó költségarányban áll-e a, várható haszonnal vagy sem ? »A czólzott műveletek nagyzatos szabása egyrészt a, mentesítendő ártérnek csekély kiterjedése másrészt, már a priori arra vall, hogy a kettő egymással sehogy sem állhat arányban.« »Ha mindezen művek nagy szabásához és kiterjedéséhez hozzá mérjük a térképen azon keskeny ártéri szalagot, melynek mindezen művek terhét el kellene viselnie, lehetetlen, hogy minden gondolkodó főben azonnal fel ne merüljön a legélénkebb aggodalom, hogy itt nem csak haszon nem lesz, hanem ellenkezőleg, könnyen expropriaczó. sőt expatriálásra vezethet a kivitel.« Bár ekkor, igen tisztelt ház, az ármentesítési költségek holdankint csak 1 forint 50 krajczárra irányoztattak elő, mégis az érdekeltség már ekkor érezte, hogy a, gyógyszer igen drága lesz és itt nem a betegség fogja megölni a, beteget, hanem az orvosság. Azonban semminemű érv és memorandum nem használt, mert 1888-ban a vaskezű miniszter .54.074. számú leiratában minden tiltakozás daczára elrendelte a csatlakozást. Közmegnyugtatásúl azonban a következőket jelentette ki (olvassa): »Minthog}" pedig a társulat érdekkörébe bevonandó érdekeltség túlnyomó része hozzám intézett felterjesztésében, valamint előttem megjelent küldöttjei által, nemkülönben Komárom vármegye ós Komárom szabad királyi város törvényhatóságai a Guta Komárom-Zsitvatő közti területnek a vágbalparti ármentesítő társulat keretébe leendő bevonása iránt kiadott rendeletem következményei felett aggályaiknak adtak kifejezést: szükségesnek tar-