Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-659
ÍM öXf). országos illés 1901. február 13-án, szerdán. arra, hogy igazán tudjon produkálni. De mikor 10—15°/o-os pénzzel kell dolgoznia, hogy csak a legszükségessebb feltételeknek tehessen eleget és parlagon ne hevertesse földjét, akkor Magyarországon igazán virágzó, intenzív mezőgazdaságról ne beszéljünk. (Igazi a haloläalon! Épen azért kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy mindenképen méltóztassék megoldani e kérdést, méltóztassék a mezőgazdaságnak feltétlenül segítségére sietni, mert mindenki tudja., hogy ha továbbra, is ily nagy kamatú pénzteher nyomja a gazdát egy évtizeden belől, belefullad adóságaiba, hacsak a kormány nem gondoskodik arról, hogy oly olcsó kamatú kölcsön nyújtassák a gazdának. a melyből ez képes legyen a, váltóadósságokat és a nagy kamatú pénzt kifizetni és az eddigi terheket szolid kamatú pénzzel helyettesíteni. Ezeket nagyon ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe. Nem akarok most propozicziókkal élni, csak néhány megjegyzést tettem a központi hitelszövetkezetre nézve, a melyre nézve mái' a törvény keletkezésénél is kifejeztem aggályaimat és megjósoltam, hogy ez csak olyan »mutató« lesz, de nem lesz olyan intézmény, hogy oly kamatú tőkével legyen képes a mezőgazdaság segítségere jönni, a mely aztán a. mezőgazdaságot meg is mentse. Mondom ez az intézmény a, mostani szervezete mellett nem lesz erre képes. A hitelviszonyokra nézve voltam bátor ezeket megjegyezni, ós még egyszer kérem a, t. miniszter urat, tessék e felett gondolkodni, mert tulajdonképen ezen fordul meg mezőgazdaságunk sorsa, és hogy a gazdák földjeiket intenzive legyenek képesek művelni, mert pénz és befektetés nélkül intenzív ga.zdaságot kezelni lehetetlen. A borászat szempontjából vagyok bátor egy pár megjegyzést tenni, és hiszem, hogy a t. miniszter iir az én álláspontomat helyeselni fogja. Tudom, a, mint ezt az általános tárgyalásnál jeleztem, hogy az igyekezet megvan, ós a kezdeményezés a miniszter x'ir érdeme, különösen az által, hogy a bor értékesítésére pinczeszövetkezetet létesített.E. téren is úgy vagyunk, hogy mikor a filloxera elpusztította, a szőlők legnagyobb részét, ós kezdett a kormányzat azok rekonstrukcziójával foglalkozni, méltóztatik tudni, hogy mennyi bizalmatlansággal találkozott minden téren. De nem volt biztos irány sem, melyben a gazdák el tudtak volna járni, és biztosítva érezték volna, magukat, hogy munkájuk gyümölcsözni is fog. Épen így vagyunk a borkezeléssel a pinczeszövetkezeteknól. Azoktól a gazdáktól és szőlőbirtokosoktól, a kik tele vannak adósággal és már azzal a kölcsönnel is, melylyel felújították szőleiket, terhelve vannak, nem lehet kívánni, hogy megint kölcsönt vegyenek fel, és ebből járuljanak ily szövetkezetek alakításához, mert nagyon jól tudjuk, hogy a, szőlősgazdák közt még kevesebbnek van pénze, mint a mezőgazdák közt. Arra, hogy a pinczeszövetkezetek felvirágozzanak ós kellő számban állíttassanak fel. a országban, csak egy mód van, s ez az, ha na.gyobb összeg vétetik fel a költségvetésbe, azaz, ha azt a befektetési költséget, melyet egy ilyen pinczeszövetkezet kíván, olcsó kamattal maga az állam nyújtja. Lehetetlen a mai nyomorult pénzügyi viszonyok közt kívánni, hogy maguk a gazdák adják össze, hanem feltétlenül szükséges, hogy a berendezési és építkezési tőkét olcsó kamattal maga az állam nyújtsa az illetőknek. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy mily fontos ezen pinczeszövetkezetek kihatása először a bortermelésre, másodszor a borkezelésre, a mennyiben egyforma, bort képesek íxyiíjtani, kereskedelmileg akczeptált bort, és nem lesz minden hordó más ós más, hanem ezer hektoliter egyenlő minőségű bort képesek forgalomba hozni. Erre vonatkozólag azt teheti a t. miniszter úr, hogy egy központot teremt, melynek hivatása lesz azon borokat, melyek ily pinczeszövetkezet útján egyenlő minőségben piaczra kerülnek, elhelyezni és exportálni, Nem szabad itt figyelmen kivűl hagyni azt a viszonyt se, mely ma Magyarország és Ausztria, között fennáll. Tudtommal Ausztriában bizonyos kautélák mellett a bor gyártása meg van engedve és a, határon akárhány ilyen bor jön be Magyarországba. Viszont a mi kivitelünk nemcsak meg van nehezítve, de ár szempontjából nagyon le van nyomva, mert ha Ausztria csinált borokat olcsón 8—9 forintért hozhat forgalomba, akkor hogyan lesz képes a magyar gazda kiszállítani 8—9 forintért egy hektoliter bort Ausztriába. Feltétlenül kívánatos tehát, hogy Ausztriában recziproczitás szempontjából, ugyanazok az irányelvek legyenek mérvadók a borelárusításnál, mint a milyenek nálunk irányadók, hogy így kivitelünk Ausztriába, biztosítva legyen és az árak ne legyenek lenyomva. De fontos ez a pinczeszövetkezet azért is, mert az a szegény gazda odaküldi azt a, 20—30 hektoliter borát, arra képes kölcsönt kapni, nem kell elkótyavetyélni, hanem az ár 2 /a-ad részét megkaphatja, még mielőtt borát árúba, bocsátotta vokia. Ez nagy segítségére lenne a kisgazdának ós nagyban elősegítené a, szőlőmívelést. Szintén nagyfontosságú dolog, a mire igen