Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-658

178 (>58. országos ülés 1.901. február 12-én, kedden. get fogja elveszíteni, a mely az állam kasszájába folyt be illeték czímén. Hogy necsak a nagybirtokkal szemben állítsam ezt a körülményt, hanem a nagy tőkével szemben is, hát veszem a börzeadót. Ha valaki 400.000 korona értékű papirt vásárol, azon ügylet után épen akkora összeget fizet, mint ha. valaki 460 korona értékű ingatlant vesz, mért 20 koronát fizet 400.000 korona értékű papír vétele után és ugyancsak 20 koronát fizet 460 korona értékű ingatlan után. És hogy mily szembeötlő ez a különbség, arra nézve legyen szabad felhoznom, hogy 1898-ban a telekkönyvi birtoktestek forgalma 519,487.000 korona érték volt, a végrehajtási forgalom pedig 38,675.000 korona. Ha ennek a 38,675.000 korona értékű forgalomnak az átruházási illetékét tekintem, úgy az 1,660.000 koronának felel meg. Most. ha én a 440.000 koronányira előirányzott tőzsdeadót veszem, az után 880,000.000 korona értékű ügyletet kell megkötni. Hát még ha az 1,600.000 koronának megfelelő összeget venném, ahhoz, hogy ekkora összeget vegyenek be tőzsdeadó czímén, 3.585,000.000 korona ügyletet kellene kötni. Mindebből csak azt akarom levonni, hogy az eladásnak, cserének, örökösödésnek és végrehajtásnak leginkább kitett kicsi birtok az, a. mely a legeslegtöbb adóval van terhelve, anynyira, hogy a.zon a szegéig paraszton nem segít még az sem, hogy a jövedelmi pótadónál bizon}^os visszatérítést nyújt az állam, mert legnagyobb részük nem is tud róla semmit, a másik része pedig, ha tud, nem tudja kitölteni a rovatokat; a jegyző pedig nem ér rá, mert hisz általa fizetett jegyző nyolez tizedrészben állami teendőket végez; de fizikai lehetetlenség is, hogy ezeket a dolgokat elvégezze. Ha tehát a fél ezt a kedvezményt élvezni akarja, pénzért jut hozzá, úgy, hogy a, mit a réven nyer, elveszti a vámon. Okvetlenül szükséges tehát, hogy ezeken a bajokon segítsünk. Tudom, hogy a jelenlegi kormány az adóreform kérdésével foglalkozik is ós hogy, ha nem is ezen az országgyűlésen, de a jövő országgyűlésen mindenesetre napirendre kerülnek azok a törvények. Ha pedig napirendre nem kerülnek, méltóztassék elhinni, hogy a legnagyobb veszedelemnek lesz kitéve az ország. Veg}úik csak tekintetbe, hogy 1899-ben 265,356.000 koronányi új teher kebeleztetett be. Ez az új teher, mert 1899-ben tulajdonkép 565,000.000 kebeleztetett be, csakhogy 300,000.000 régi teher töröltetett. Mondom, egy esztendő alatt 265,000.000 új teherrel szaporodott tartozásunk ; ós ha nem lett volna oly drága a pénz és ha a, pénzintézetek adtak volna elegendő jelzálogkölcsönt, bizonyosan százmillióval nagyobb lett volna ez az összeg, mint a milyennek kitüntetve van. Ennek pedig legnagyobb része a közép, de főkép a kisbirtokra lett fölve ve. Ezek után bátor vagyok csak néhány szóval megemlékezni a selyemtermelésről, a melyről, különösen az annak élén álló férfiú érdemeiről maga a földin ívelésügyi miniszter úr tegnap a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. (Halljuk! Halfjuk!) Ha azt a kimutatást, a mely az illető miniszteri biztos által beterjesztetett, végig méltóztatnak nézni, azt fogják tapasztalni, hogy a selyemgubótermeléssel mindenütt vegyes ajkú vidékeken találkozunk. Leginkább Bäcs vármegyében, azután Torontál, harmadik helyen Temes, s negyedik helyen Tolna A"ármegyében. Csak arra kérem a t. miniszter. urat, hogy miután a magyar embernek nem igen áll természetében az ilyen pepecselő munka, mindaddig, míg ő az aratás idején megkeresheti a maga, élelmét; szíveskedjék oda hatni, hogy azon területeken, azon vármegyéken, a: hol vegyes nemzetiségű a. lakosság, minél több szederfa legyen elültetve, mert az eddigi példák határozottan azt mutatják, hogy a magyar vidéken, különösen az Alföldön a selyemtenyósztés meg nem honosítható. A délvidéken sem lenne így, hogy ha. a katonai hatóság a legnagyobb erővel, szigorúsággal hajdanában nem ültetett volna szederfákat, a melyekből azon vidékeken, Temes-, Torontál vármegyékben néhány község most magát úgyszólván fentartja és az állam iránti tartozásainak tetemes részét lerója. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetetlen még ki nem terjeszkednem arra, a mit előttem szólott képviselőtársaim is felemlítettek, tudniillik a. gyümölcstermelésre, a mely körüli érdemei maradandó emléket fognak állítani a t. miniszter úrnak. S midőn arról tornáról megemlékeztem, különösen az lebegett a szemeim előtt, hogy mindezen a térségen, a mely Kisköröstől jóformán Taksonyig tart, nagy részt viruló kertek, szőlőskertek, gyümölcsöskertek lehetnének épúgy, mint a hogy látjuk Szeged tájékán, vagy Szabadka, mellett a, leghitványabb homokban, hol valóságos paradicsom-kertek támadtak. Ezt óhajtanám én, mert kétségtelenül Magyarország munkás osztályának az fogja jövőben adni a kenyeret. S e tekintetben én csak a legnagyobb elismeréssel adózom úgy a t. miniszter úrnak, mint azon öntudatos ós szakértelemmel működő közegeinek, a kik felfogva ezen nagy ós fontos nemzetgazdászati hivatást, kezére járnak, a leghívebb, s ernyedetlen munkatársai a t. miniszter urnak és