Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
fiS8- országos ülés 1901. bői 130,000.000 koronánk, a raelylyel mezőgazdaságunkat annál inkább kártalaníthatjuk, miután annak miként, láttak, a közös vámterület évenként úgy sem ér többet 50 millió koronánál. Ebből, t. ház, világos, hogy nem nekünk, hanem Ausztriának van oka a mezőgazdasági különválástól félni. Mi tehát bátran követelhetjük gazdasági vódvámjainknak tetemes felemelését. (Halljak! Halljuk!) Igaz, hogy- ők a. pénzügy ós hitelügy terén nekünk kellemetlenségeket okozhatnának és okoznának is, de utoljára ez is kétélű fegyver. Annyi értékünk van osztrák kézben, az osztrák pénzemberek a hitelügynek annyi szálaival vannak már összekötve Magyarországgal, hogy értékeink árfolyamának mesterséges lenyomása utoljára őket is megvágná, talán még jobban, mint bennünket. (Igaz! Úgy vau! a hal- és szélső ha] oldalon.) Végül, t. ház, legyen szabad az annyit és oly ellentétes felfogással tárgyalt úgynezett kikészítési eljárásra, illetőleg az őrlési forgalomra nézve is néhány megjegyzést tennem, (Halijai-! Halijai;.!) miután ez a mezőgazdasági vámvédelem kérdésével szoros kapcsolatban van. (Halljak! Halijai!) Előre kijelentem, hogy országos bűnnek tartanám, ha mi, míg egyrészt a legnagyobb áldozatokkal igyekszünk új iparvállalatokat létesíteni, könnyelműen megrontanék Magyarországnak legrégibb és legtekintélyesebb iparát, a malomipart, a. melynek boldogulása mezőgazdaságunknak is fontos érdeke. Nem is akarom feszegetni, hogy vájjon ezen kedvezmény megszüntetése csakugyan annyira létföltételében és kiviteli képességél>en érinti-e ezen malomipart, mint a hogyan azt állítják ? Igen nehéz a távolállónak e tekintetben magának apodiktikus Ítéletet alkotni. Nehéz pedig főleg azért, mert a. ki malmainknak évi mórlegeit figyelemmel kiséri, egy egészen sajátszerű dolgot fog tapasztalni, a melyet az iparnak semmi más terén nem tapasztalhat, tudniillik azt, hogy ug3^anabban az évben, tehát ugj-anazon üzleti konjunktúrák mellett ezen nagy malmok közül, a melyek mind meglehetősen egyforma, berendezéssel és megfelelő tőkével, tehát meglehetősen egyenlő versenyképességgel birnak, mégis egyik másik óriási tiszta. nyereményt mutat ki, kettő-három pedig ismét óriási veszteséget. A következő évben ismét megfordítva van; az utóbbiak mutatnak ki nagy, tiszta nyereséget, az előbbiek közöd egyik-másik veszteséget. A. távolálló szemlélő ebből csak azt a következtetést vonhatja le, hogy a, mi budapesti nagy malmaink túlságosan börzéznek, február Í2-é,n, kedden. 167 és hogy üzleti eredményeikre nézve tatán nem annyira az üzleti konjunktúrák, azoknak kedvező, vagy 7 kedvezőtlen alakulása a mérvadó, mint inkább az. hogy az illető malom börze• spekulácziója ez évben jól ütött-e be, vagy pedig balul. De, t. ház, e kérdést nem akarom feszegetni. Egyszerűen abból a feltevésből indulok ki, hogy finom lisztünkre nézve a monarchia tényleg nem bír elegendő konszumáló képességgel. Tehát ezen finom lisztkivitel előmozdítása kívánatos, talán szükséges is, hogv ezen malmok teljes üzemüket fentarthassák ós azt esetleg kiterjeszthessék, amint az mezőgazdaságunk érdekében kívánatos. Azonban ezen premiszszából csak azon következtetést vonhatom le. hogy tessék a finom liszt kivitelét előmozdítani bármilyen módon, akár kiviteli prémiumokkal, akár adóvisszatérítéssel, nem bánom, ha ingyen szállítással is. szóval, bármilyen kedvezménvnyel csak egyetlenegygyei nem, tudniillik nem avval, a mely alkalmas a, mi mezőgazdasági termelésünk vámvédelmét gyengíteni vagy pláne kijátszani, és idegen búza versenvét hozni az országija. Mert ezen mezőgazdasági termelésünknek vámvédelmét nem szabad gyengítenünk, azt mindenkép erősítenünk kell, különben tönkremennek gazdáink, s az ő pusztulásukkal kiapad hazánk erőforrásainak egyik legjelentékenyebbike ; a mi pedig még a hazai iparnak sem állhat érdekében. T, ház! Szomorú dolog látni, hogy egy országban, mely a Gondviseléstől a természet kincseivel oly bőven volt megajándékozva, mint drága hazánk, melynek rónáin oly szépen díszlik a búzakalász, melynek magaslatait a legszebb erdők borítják, melynek hegyei gyomrukban mindennemű erezet rejtenek, mégis a szegénység uralkodik, és a népesség mindinkább kivándorol ós pusztul. De bizom e nemzet szerencse csillagában, mely azt már nehéz helyzetekből is új felvirágzásra vitte, bízom e nemzet szívósságában, a társadalmi erőknek lassankint megnyilatkozó tevékenységében, bízom földmívelésügyünknek jeleidegi czéltudatos, ügybuzgó vezetésében, s ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Buzáth Ferencz jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! (Halljak! Halljuk!) Csak nagyon rövid időre kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét. Mindössze két részletkérdésre óhajtok kiterjeszkedni most azért, nehogy a részletes tárgyalás során kétszer kelljen felszólalnom. Igen nagy figyelemmel hallgattam a t. földművelésügyi miniszter úrnak tegnapi beszédét, s két kérdésre vonatkozólag
