Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
If^ft fí58. országos ülés 1901 óhajtok egynehány szerény megjegyzést tenni. Az egyik a népszerű könyveknek az ügye. Örömmel üdvözlöm a miniszter urat azon a téren, hogy a népnek könyvet akar a kezébe adni. Nagyon helyesen van ez így; követni kell ezt a példát másoknak is, mert rendkívül nagy költségébe kerül az országnak, az egyházaknak, az erkölcsi testületeknek a népoktatás. De mit ér az, ha megtanítjuk a népet irni ós olvasni, ha, azután nern adunk könyvet a kezébe. Az egyik része elfelejti az irást ós olvasást, a másiknak a kezébe pedig olyan könyvek kerülnek, a melyek mindenre alkalmasak, csak arra nem. hogy józan irányba tereljék gondolkozását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én tehát teljesen helyeslem a, föld mívelósügyi miniszter úrnak azt a törekvését, hogy népünket ilyen jó, hasznos könyvekkel igyekszik ellátni és csak azt vagyok bátor becses figyelmébe ajánlani, méltóztassék ezeknek a könyveknek szerkesztésére kissé nagyobb gondot fordítani, és pedig két irányban. Az egyik az, hogy kinek-kinek a maga módja szerint magyarázza meg a szerző azt, a mit mondani akar. Ha például szőlészetről beszél, akkor egészen más az a hegyes vidéken, és egészen más a homokon. Ha földmívelósről beszél, akkor szintén megvannak ezek a különbségek. Ha pedig ezek a különbségek egyegy munkába össze vannak keverve, akkor az a. szegény ember összezavarja a fogalmat, vagy pedig egyáltalában megunja az egészet. Mit tartozik rá egy homoki emberre, mit tesznek a fekete földön ? Igaz ugyan, — elismeréssel kell megemlékeznem arról, — hogy a legutóbbi időben épen második kiadásban jelent meg a homoki szőlőmívelósről szóló munka, de ha így széttagoltainak is ezek a népszerű könyvek, akkor is a nép észjárása szerint legyenek azok a munkák megírva. Akármennyire igyekeznek megírni azokat a könyveket ott íénn a minisztériumban, higyje el az igen tisztelt miniszter úr, hogy azt a nép nem érti meg és hiába nyomtatják száz és százezer példányban, a mi egyszer nem a nép eszejárása szerint van megírva, az elvész. Arra a könyvre kiadott pénz tökéletesen annyi, mintha kidobatott volna. Ezt voltam bátor egyrészről az igen tisztelt miniszter úrnak fig3 T elmébe ajánlani. A másik megjegyzésem arra vonatkozik, a mit az igen tisztelt földművelésügyi miniszter úr a borértékesítés tekintetében megemlíteni méltóztatott. Bizony szerencse Magyarországra, nézve az, hogy, a mint a miniszter úr tegnap megemlíteni méltóztatott, a musttermésnek körülbelül 60 százaléka már szüret után elkel. Mert valósággal, ha nem kelne el, . fekrn&r 12-én, kedden. mint bor, igazán nehezen volna értékesíthető. Igenis, nagyon hefyesen jegyezte meg a t. miniszter úr, hogy a borkezelés tekintetében nagyon de nagyon sok a tennivaló az országminden vidékén, sőt azt Íriszem, hogy még élőbbről is kell kezdeni a dolgot, mert nemcsak a borkezelós terén van nagy hiányosság, hanem már a szüretelósi eljárásnál is. Természetes dolog, hogy itt az állam nem tehet meg mindent, de azért egyet-mást mégis tehet; tehet annyit, hogy a mintatelepen jó példával járjon elő. így például vagyok bátor az igen tisztelt miniszter urat a kecskeméti állami Miklós-szőlőtelepre figyelmeztetni. Ott nagyon jó áron eladják a csemege-szőlőt, de például a, borszőlőnek elejét is eladják csemege-szőlő gyanánt, s azután a szőlő selejtesét, a melyet így nem lehet értékesíteni, mint szőlőt adják el annak, a ki többet ad érte és az szüreteli le. Ámde az a közönség, a mely azt a, Miklósszőlőtelepet nagyon megbecsülte; — a hol nagyon sokat tanúit, ós az az intózmén j igazán határozottan áldásos volt városunkra és egész környékére ; — az a közönség, a, mely megtanulta ott a metszést ós a szőlőművelés minden munkáját, szeretne ott szüretelósi eljárást is látni; szeretne borkezelóst is látni, szeretné tudni azt is, milyen a, homoki pinczekezelés, de midőn azt látja, hogy az állam szintén csak eladja a szőlőt, és nem mint bort értékesíti, akkor ő is azon a nyomon halad. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Már pedig,, igen tisztelt miniszter úr, azt hiszem, az volna a helyes, ha e tekintetben az állam példát nyújtana ós megmutatná, hogy mi a mi borértékesítésünk legnagyobb hibája, legalább a legtöbb vidéken, s azon, a hol én ismerős vagyok, az, hogy nem képeznek kereskedelmi czikket, azért, mert nem egyforma minőségű a bor; van nagy mennyiség, de minőség nincs; egy gazdának is valahány hordája van, annyiféle bora van. Meg vagyok róla győződve, hogyha például az igen tisztelt miniszter úr legjobb intencziója szerint úgy intézkednék, hogy az állami Miklós-telepen a jövőben ne az eddigi eljárás követtetnék, hanem bemutatnák ott a, szüretelósi eljárást, azután megtartanák ott a mustot, azt bornak kezelnék és borként adnák el: ez igen hasznos dolog lenne, a mely példát mindenki követné azon a környéken; az állam tehát, e tekintetben jó példával járhatna elől. Ezt voltam bátor a t. miniszter rlr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Szobányi Ferencz!
