Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
166 66S. országos ülés 1901. február 12-tín, kedden. arra, hogy hiszen Nyugat felé a mi mezőgazdaságunk is ugyanazon nehézségekkel küzd. Ausztriában a Landwirtschaftliehe Centralstelle zur Yorbereitung der Hanclelsverträge szintén a mezőgazdasági vámok felemelése mellett agitál, tehát részben segítségünkre lehet. De nagy ellentállásra kell számítanunk az osztrák ipar részéről, a mely a mi rovásunkra szeretné magának a déli és délkeleti piaezot biztosítani. Azonban egy kis számítással könnyen tisztába jövünk az iránt, hogy kinek van nagyobb hasznára a közös vámterület, Magyarországnak-e, vagy Ausztriának és melyiknek kell engednie. Magyarország mezőgazdasági termelésének a közös vámterület piaczát mindössze csak 8—10°/o-nyi értékvám biztosítja. A mi nyersterményeinknek kivitele Ausztriába 1899ben 590 millió korona, volt. Az értékvám nem szokott ugyan teljes összegig áremelő hatással lenni; de tegyük föl, hogy azzal lenne, akkor is ezen 8—10 0 /o-nyi értékvám Magyarország földmívelésónek évenként csak 50 millió koronád ér. Ausztria ipartermékeinek azonban a közös vámteriilet fogyasztó piaczát átlag 25°/onyi értékvám biztosítja. Ausztria 1899-ben 900 millió koronányi gyártmányt hozott be Magyarországba, neki. tehát ugyanezen áremelésnek feltételezése mellett a közös vámterület nem évi ötven millió,..hanem 225 millió koronát ér, tehát több. mint négyszer annyit. Azért neki bele kell egyeznie a mi gazdasági vámtóteleinknek felemelésébe. Én ugyan, t. ház, a kölcsönös méltányosság ós teljesen igazságos és egyenlő mérték alkalmazásának feltótele mellett a közös vámterület hive vagyok. (Zaj <i szélső baloldalon.) Megmondom miért? Először azért, mert ma, midőn a szaktudósok egy középeurópai vámunióról álmadoznak, hogy az európai termelést biztosítsák a tengeren túli versenynyel szemben, anachronizmusnak tartanám egy oly létező vámegységnek felbontását, a. melynek két tényezője a termelésben annyira kiegészíti egymást, mint Magyarország ós Ausztria, a melyek közt tehát egy igazságos megegyezésnek előfeltételei annyira, meg volnának, mint sehol másutt a világon . . . Molnár Jenő: Igen, ha igazságos volna! Blaskovics Ferencz: Másodszor azért, mert midőn a külön vámterület mellett mi Magyarországon az osztrák iparra rászabadítjuk Francziaország, Németország és más országok iparának versenyét, ők viszont Ausztriában a mi nyersterményeinkre rázúdítják a román, szerb, orosz, olasz termékeknek versenyét, mindkét birodalomnak a, termelőit gyengítjük és a külföld nevet. De már, t. ház, oly feltótelek mellett, mint a jelenlegiek, hogy mi magasabb iparvárnokkal biztosítjuk az osztrák iparczikkeknek ezt a közös vámterületi pia.czot, ők pedig az olcsó mezőgazdasági vámok révén mégis ránk zúdítják, s román és szerb búza- ós állatbevitelt, és az olasz borbevitelt: oly feltételek mellett én a közös vámterületből nem kérek, (Élénk helyeslés bal felől.) mert ezen feltételek mellett iparunk nem fejlődik, mezőgazdaságunk pedig pusztulni fog. (Igaz! Űgy van••! balfelö]'.}i Ha nem sikerűi mezőgazdasági termelésünknek legalább is ugyanazt az órtékvámot biztosítani, a, melyet az osztrák ipar tényleg eddig is élvez, akkor váljunk el, legyen külön vámterület. Hiszen ugyanazon értékvám mellett is még mindig nagyobb értékkel bir a közös vámterület Ausztriának, mint nekünk. Mert ezen egyenlő értékvámnak árfelemelő hatása, náluk 900 millió koronányi gyártmányra vonatkozólag érvényesül, nálunk pedig csak 590 millió koronányi termékre nézve. Nem kell nekünk az önálló vámterület következményeitől olyan nagyon túlságosan félnünk. Molnár Jenő: Úgy van! Rosszabb már nem lehet! Blaskovics Ferencz: Mert igaz ugyan, hogy ezen különválásnak árát elsősorban mezőgazdáságunk viselné, de lenne módunk arra. hogy azt akár a földadó leszállításával, akár kiviteli prémiumokkal, akár a. vizi-utaknak kiépítésével kártalanítsuk, még pedig kártalaníthatnók államháztartásunknak minden megterheltetése nélkül, egyszerűen a várandó vámbevételekből. Mennyi vámbevételre számíthatnánk ? Csak egy hozzávetőleges számítást akarok tenni. (Halijai-! Hall Juli!) Teljesen eltekintek minden egyéb behozataltól és számításom alapjául csakis az osztrák 900 millió koronát kitevő behozatalt veszem. Ezek oly árúezikkek, a melyekre itt az országban kétségtelenül szükség van, mert különben nem hozatnának be, és számításomra nézve teljesen közönyös, vájjon a jövőben Ausztriából, vagy máshonnan hozatjuk-e be. Ha már most nem is veszek átlag 25°/o értékvámot, hanem csak 20°/o-ot, akkor ezen 900 millió korona behozatal után 180 millió korona vámbevételre számíthatunk. Igaz, hogy akkor a közösügyi költségvetésben a kiadásokból nem vonathatván le a közös vámbevételek, az egész 357,000.000 korona közös kiadásnak ránk eső quótaszerű részét kellene megfizetnünk. Fogunk tehát a közösügyi kiadásokra a jövőben nem 80,000.000, hanem 126,000.000, mondjuk kerek számban 130,000.000 koronát fizetni. De ha ezen 50 millió több kiadást le is vonjuk a 180 millió koronából, még mindig marad a vámbevételek-