Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
(S58. országos ülés 1901. február 12-én, kedden. Jgíj kép nem segíthetünk, mint hogyha a kormány ingyenvessző kiosztásával mozdítja elő azon szegény nép szőlőinek rekonstrukczióját, a melyet az sem kölcsönből, sem saját erejéből különben végrehajtani nem képes. T. ház! Mellőzni akarom ez alkalommal a mezőgazdasági háziipar kérdését, ámbár igen nagy fontosságot tulajdonítok neki, s a t. miniszter úr ez irányú tevékenységét nagyon áldásosnak tartom. Áttérek azonban egy oly mezőgazdasági ágra, a melyről már tegnap is szó volt itt, s a mely, annak daczára, hogy igen nagy jelentőségű és jövedelmezőségű termelési ág, még sem a földművelésügyi minisztériumnak, hanem a pénzügyminisztériumnak hatáskörébe tartozik. Könnyen kitalálhatja a t. ház, hogy a dohánytermelésről van szó. Örömmel vettünk tudomást azon intézkedésekről, a melyeket a t. miniszter úr a helyzet javítása szempontjából tett és itt tegnap előadott. De ón mégis megmaradok azon meggyőződésemben, hogy a létező bajok szanálása, a termelésnek minőség és mennyiség szerinti fokozása és tökéletesítése másként el nem érhető, mint úgy, ha ezen fontos mezőgazda-sági ág oda osztatik be, a hova való, tudniillik a földmívelósügyi minisztérium hatáskörébe; Ennek nem áll útjában a monopólium, mert hiszen a dohánynak gyári feldolgozása, annak forgalombahozatala továbbra, is a pénzügyminisztérium hatáskörében maradhat, ele a termelésnek szakszerű irányítása., a minőség javítása ós ezáltal nagyobb kivitelnek biztosítása csakis a földmívelósügyi minisztériumnak szakközegeitől várható. És ha a szakemberekről beszélek, legyen szabad itt egy megjegyzést tennem. Szerény véleményem szerint egyáltalában hiba, a mi minősítési törvényünkben, hogy valamennyi minisztérium számára a jogi qualifikácziót írja elő. Egész általánosságban szólva, minden személyes vonatkozás nélkül az a meggyőződésem, hogy a gyakorlati szempontnak sokkal inkább felelne meg az. ha úgy a kereskedelemügyi, mint a földmívelósügyi minisztériumban csak'egy jogi osztály léteznék, a többi osztályok pedig megfelelő szakemberekkel töltetnének be. Örömmel látom különben e tekintetben is, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr mindinkább gazdasági szakerőket igyekszik minisztériumába, bevonni. Legyen ssabad most áttérnem az értékesítés fontos kór dósőre. Midőn egyrészt a termelés okszerűbb fejlesztésének tüneteit örömmel üdvözöljük, másrészt tisztában kell lennünk az iránt, hogy r minden ez irányú tevékenységünk csak fél malaszt marad, mindaddig, míg nem sikerűi mezőgazdaságunk számára egyúttal a jobb értékesítésnek is garancziát biztosítani. A költségvetés XX. fejezet 23. czímóből azt látom, hogy a. t. miniszter úr figyelmét ezen kérdésre is irányította, a mennyiben értékesítési, termelési ós fogyasztási szövetkezetekre költségvetésében fölvett 160.000koronát, gazdasági gabonaraktárak létesítésére pedig 200.000 koronát. Legyen szabad azonban abbeli meggyőződésemet kifejeznem, hogy mi mindaddig nagyobb eredményeket el nem érhetünk a gabonaraktárakkal. a míg a budapesti börzén nem kizárólag a reális kereslet és kínálat irányítja az árakat, hanem egyúttal a fedezetlen határidőüzlet szintén áralakító befolyással bir. Mert igaz. hogy nagyobb tömegeknek összegyűjtésévé], azoknak jobb tisztításával és kiegyenlítésével valamelyes árelőnyöket eltudunk érni, de ez oly csekély, hogy szinte fölemésztik a. kezelési költségek, Nagyobb jelentőségük ezen gabonaraktáraknak akkor lesz, ha egyúttal a kereslet és kínálat szabályozására, is tudnak befolyni. Ez pedig mindaddig nem fog bekövetkezni, a míg a. börzén fedezetlen kötésekkel nagy obi) terménymennyiséget, lehet adni és venni, mint a. mennyi tényleg az országban van. A fedezetlen határidőüzeletet egyszerűen hazárdjátéknak kell tekintenünk., a mely kevésbbé tűrhető meg, mint bármely más hazárdjáték. Erre nézve a közfelfogás meglehetősen egyértelmű, a különbség csak abban nyilvánul, hogy sokak szerint a fedezetlen határidőüzletnek nincsenek határozott ismertető jelei, úgy hop'v ennek üldözése esetlea; megkárosíthatná a. reális határidő üzletet is, a, melyet a magam részéről is szükségesnek és fentartandónak vélek. Ezen nehézségen akadt meg minden erre vonatkozó akezió nemcsak nálunk, hanem Ausztriában is és másutt is. Azt hiszem, hogy e bajon legalább némileg segíteni fog a jövőben a börzének az a határozata,, hogy ezentúl szok"ánybúza alatt, csakis magyar búza értetik. És ha ezt kiegészítjük még azzal, hogy minden kötésben ki kell tüntetni egyúttal a szokványnál jobb minőségnek külön díjazását, akkor azt hiszem, nyertünk egy eszközt, mely legalább is arra szolgál, hogy azok a visszáságok megszűnjenek, a. melyek az által állottak elő, hogy midőn a kontremin bajba, jött, az árhanyatlást okozó túlságos kínálatnak födözésére román, szerb, orosz sőt még argentmiai búzái, is behozhattak az országba, miként ezt 1898-ban láttuk, midőn az egész világ szemetjéből mintegy egy millió métermázsányi búzával árasztották el a. budapesti piaezot és nyomták le a magyar terményeknek az árát. Az értékesítés szempontjából még sokkal fontosabb az, hogy mennyire sikerűi nekünk őstermelésünk érdekeit megóvni a. megkötendő vám- és kereskedelmi szerződésekkel. És mint21*
