Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-657
ÍS5T. országos ülés 19Q1. február íl-én, hétfőn. tey rázta ezt az olasz vámklauzulát, mint a hogy tervezve volt eredetileg. A haláldöfést a magyar, bor értékesítésének txdajdonképen ez az összniinisztériumi rendelet adta meg. A Szapárykormány e rendelete tudniillik kibővítette és kima,gyarázta a hordó fogalmát, a mennyiben kimondotta, hogy az olasz borok, a melyek vitorlás hajókon medenczókbeii érkeznek a trieszti és fiumei szabad kikötőkbe, szintén 3 forint 20 krajczár vámtételt tartoznak fizetni. Sokat gondolkoztam erről ós felhívom a t. kormám' figyelmét, hogy vájjon ezt a rendeletet nem lehetne-e a nemzetközi szerződés megújításáig is revidiálni? Nem hiszen ugyanis azt, hogy ezt a rendeletet, a mely utóvégre nem a törvényen alapszik, a mely csak magyarázó rendelet, nem hiszem, hogy ez az újabb kormány ne vonhatná vissza, ne revidiálhatná, meg ne szüntethetné és meg ne semmisíthetné. Igenis úgynevezett törvény hatályéi rendeletet, a mely a törvény végrehajtásaként törvényen nyugszik, újabb kormány nem változtathat meg és nem módosíthat, de minthogy az 1892-ben létrejött rendelet szerintem a törvénynyel ellenkezik, mert oly magyarázatot ad az olasz vámszerződósnek, a, mely nem czéloztatott, azt hiszem, a. mostani összminisztórium. minthogy látjuk, hogy súlyosan nehezedik bortermelésünkre az olasz bor behozatala-, szerintem revidiálhatná vagy épen meg is szüntethetné az említett rendeletet. Erre nézve a t. földinívelésügyi miniszter úrhoz fordulok, bár nagyon jól tudom, hogy e szerződési kérdés az összkormányt illeti és hogy a miniszterelnök úrhoz kellene fordulnom, mint a ki a, kormányt képviseli; bár nagyon jól tudom, hogy ha, ily rendelet visszavonásáról van szó, ezt csak a kormány, elén a miniszterelnök úrral teheti. Én azonban azért fordulok a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz és azért hozom ezt fel a földmívelésügyi táreza keretén belül, mert meg vagyok győződve arról, hogy az a gondosság, a melylyel a t. miniszter úr a szőlőtermelést Magyarországon kiséri, — ós a melynek eredménye, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, az, hogy közel százharminczezer hold van Magyarországon rekonstruálva ós e rekonstrukcziónak jó része a t. miniszter úr kormányzása alá esik, a ki tanácscsal, államsególylyel, mely egyrészt szőlővesszők ingyenes osztogatására irányúi, másrészt pedig arra, hogy a kormány különös gondossága tárgyává tette Magyarország egyes szőlő vidékeit, — mondom, azért fordulok hozzá, mert azt hiszem, hogy a t. miniszter úrnak elsősorban kötelessége, hogy saját kormányzati ágát, a mely szorosan összefügg Magyarország szőlőrekonstrukcziójával, védje, óvja, és teremtse meg a, biztos állapotot Magyarországon, nehogy az olasz borvámmal szemben bármi kétség maradjon fenn a szőlőmívelő közönségben. Azért fordulok hozzá, mert meg vagyok győződve arról, hogy kormányzatával és kötelességével helyt fog állani, nehogy az ujabb szerződés megkötésekor oly helyzettel álljunk szemben, a mely kétségen kivűl Magyarország egyik legfontosabb gazdasági ágának rombolásával és megsemmisülésével jár karöltve. Midőn én ezen miniszteri rendeletnek revízióját kérem, bátor vagyok felhívni a, miniszter úr szíves figyelmét arra is, hogy ez az olasz borbehozatal valósággal tervszerüleg a magvai' bortermelés megölésére van irányítva. Mert régente, ugyanazon években, melyekre hivatkoztam, 1891-—1894-ig, csak drágább olasz borok lettek behozva Magyarországra, a milyenek a, Marsala és a Lacrima Kristi, melyeknek értéke 60—80 forint közt variál: 1891-ben átlagos ára a behozott boroknak még 61 forint volt, de már 1892-ben 17 forint, 1893-ban 13 forint, 1894-ben 12 forint 30 krajczár és 1895-ben 13 forint. 1899-ben pedig mái 1 csak 10 forint 98 krajczár. Látjuk tehát, hogy az olasz borok az átlagos kommercziális boroknak csinál konkurrencziát és az átlagos termésünk értékesítését semmisítik meg. Ezzel a, kérdéssel annyival komolyabban kell foglalkoznia, mert látjuk, hogy Olaszország ebből, a mint beszédem elején említeni bátor voltam, politikai kérdést csinál ós máris a hármas szövetség húrjait kezdik pengetni. Látjuk, hogy itt is, mikor Magyarország fontos érdekeiről van szó, a. nagybatalmi érdekeket tolják előre, így nagyon könnyen megeshetik, mint a, hogy mindig megesik, a hol a monarchia, érdekeivel szemben Magyarország speeziális érdekeiről van szó, hogy mi elbukunk ezen kérdésnél és Magyarország vitális érdekeit kellőleg megóvni nem leszünk képesek. Ezért fordulok,a földmívelésügyi kormányhoz ós kérem ezen kérdésben hathatós támogatását. A másik kérdés, a mely szintén a, vámkérdéssel függ össze, a, román szőlőbehozatal kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogv a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelemmel kisérte azon mozgalmakat, melyek az országban ezen a téren tapasztalhatók, ós hogy a, t. ház asztalán is számos kérvény fekszik az ország minden részéből, mely az ola,sz borvám kérdése mellett a román szőlőbehozatal kérdésével is foglalkozik. Méltóztatnak tudni, hogy itt a mi vámszerződósünk egyenes kijátszásával állunk szemben. Romániával szemben ugyanis kétféle vámtétel van. Fennáll a, csemegeszőlőre 2 forintos ós a borkészítésre való