Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-657

1-56 fe>7. országos ülés .1901. február ll-éu, hétfőn. azt tapasztaljuk, bog}' ezzel szemben már 1899-ben 2,041.000 hektóliter új bor volt Magyarországon, a mit az 1900. évi jó középterméssel egybevetve azt lehet mondani, hogy az 1900-iki termésnek a mennyisége legalább is ennek egy harmadát teszi ki úgy, hogy újabban ismét milliókra menő borórték keletkezett Magyarországon, -— akkor nagyon természetes, hogy Magyarországnak a népe aggodalommal nézi, vájjon érdemes-e neki továbbra is ezen gazdasági ágat művelni, ós hogy az új nemzetközi szerződések megújításánál nem fog-e ismét egy kész helyzettel szembeállani, a mely Magyarország súlyos megkárosításával fog járni és a nielylvel szemben ismét nagyhatalmi kérdéseket, vagy szövetségi kérdéseket fognak a nemzet elé állítani., mint a melyek magasabbak és respektál and óbbak, mint ezen aktuális, életkérdést képező gazdasági kérdés. Hiszen már is látjuk az olasz brpoknak tendencziáját. Alig, hogy Magyarországon megindult egy mozgalom, a mely a kormány figyelmét felhívta a megújítandó nemzetközi szerződéseknél okvetlenül követelhető radikális újításokra az olasz borvámra vonatkozólag, látjuk, hogy mivel állanak elő az olasz lapok. Előállanak a. hármasszövetség hatalmi érdekeivel, a me-' Ivekkel szemben ők már most is azon reményüket fejezik ki, hogy nem hiszik, hogy Ausztria-Magyarország, — inert hiszen sajnos, Magyarország, mint külön állani ebben a kérdésben nem szerepel s annak oltalmával nem gondolnak, - - mondom, nem hiszik, hogy AusztriaMagyarország az olasz borvámot megváltoztassa, felemelje, mert azonnal azzal állnak elő, hogy a hármasszövetsóg a monarchiának olyan valami fontos lótozélját képezi, a melynél fogva. nem hiszik, hogy az olasz nemzetet. Olaszországot, mint a hármasszövetségnek egyik tagját, olyan súlyos anyagi, romlással terhelnék, mint a minő az olasz borvám felemelése volna. Látjuk, hogy míg egész Németországban az egyik szövetségesünk elzárja, vagy legalább elzárni igyekszik az útját annak, hogy a mi gabonánk kifelé utat találhasson, tehát ezen az úton értékesülb essen, másrészt azon szomorú viszony előtt állunk, hogy Olaszország népszerűsíti azt az eszmét, hogy egy oly eminens fontosságú termelési ággal szemben, minő a bor és a szőlőtermelés, a hármasszövetségnél fogva követelik, hogy a bor- és szőlőtermésünknek az olasz bor csinálhasson konkurrenoziát és tűrjük el, hogy így elsatnyulva, ós tönkre menve elveszítsük a saját piaczainkat a külföldön az olasz bor miatt. En nem hiszem, hogy az a politika helyes politika volna, mely ezen kérdések bolygatásától, megmozgatásától oly óvatosan tartózkodik. Azt hiszem, hogy kell, hogy a. kormány tájékozást nyújtson a nemzetnek, hogy vájjon mi lesz az olasz borvámmal ? Méltóztatnak tudni, hogy az úgynevezett legtöbb kedvezményű szerződések mellett, melyek a, múlt nemzetközi szerződések megkötésénél létrejöttek, az 1891. deczember 6-án kötött szerződés mellé egy nagyon is értéktelennek látszó kodiczillust tettek, a mely az 1892 : VI. törvényczikk szerint abból áll, hogy abban az esetben, ha. az 1891, évi szerződésnek tartama, alatt a bortól, az Olaszországba, való vitel alkalmával 5 frank 77 centimet, vagy ennél kevesebb vámot szednek, ha tehát Olaszország le akarná szállítani a maga részéről a borvámot, akkor az osztrák-magvar monarchia, ismét viszontkedvezményképcn arra, kötelezte magát, hogy az olasz borokkal szemben az 1892. deczember 27-én kötött kereskedelmi ős hajózási szerződéshez tartozó külön kedvezmény B. tarifájának III. 5. pontja szerint fog eljárni. Ez. t. ház, meg is történt és daczára annak, hogy az általános vámtétel métermázsáidvént húsz forintot tett ki, egy külön határforgalmi klauzulát létesítettek, a melynél fogva 100 kilogrammonként három forint húsz krajczár csekély vámot tenne ki a. behozatali vám. Midőn tehát Olaszország annyira sietett, hogy ezen külön kedvezményt létesítse és 5 frank 77 centimre szállította, le a, maga részéről a. vámot, sajnos, nálunk is 3 forint 20 krajczárra szállították le a behozatali vámot, a melynél fogva a.zután 1892. augusztus 10-én egy külön összminisztóriumi rendelet keletkezett, a mely úgyszólván a követelésnek eleget is tett a, következőkben: »Minthogy az Ausztria-Magyarország ós Olaszország között 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi ós hajózási szerződós B. tarifájához tartozó III. zárjegykönyv 5. pontjában jelzett föltevés bekövetkezett, az érdekelt osztrák császári királyi minisztériumokkal egyetórtőleg a következők rendeltetnek: Lombardiai, veíenczei, középolaszországi, nápolyi ós szicziliai borok, továbbá a közönséges piemonti borok, a mennyiben hordókban fordulnak elő, akár száraz úton, akár tengeren hozatnak be az osztrák-magyar vámterületre, az alábbi módozatok mellett 100 kilogrammonként 3 forint 20 krajczár vámdíjtétel mellett kezelendők.* De ez még nem volt elég. Történt valami, a mi súlyos felelősséggel terheli az akkori kormányt, törtónt tudniillik, hogy 1892-ben a magyar összminiszterium egy rendeletet bocsátott ki, magyarázó rendeletet, a mely még súlyosabb terheket rakott a magyar nemzet vállára,, és a mely tágabb értelemben magva-