Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-656

|igO <>5<>. országos ülés 1001. M>rnár 9-én, szombaton. Midőn azután a deficzit megszűnt, az utána következő kormányok nagy ügyességgel, államférfiúi tapintattal iparkodtak azon, hogy az államháztartás a. megszavazott költségvetés keretén belül mozogjon. íme, a midőn most az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter költségvetésében a tavalyi előirányzattal szemben jelentékeny összeggel többet felvett, számolt az ország gazdasági ós pénzügyi viszonyaival és én meg vagyok győződve, hogy ő nem fog hajtani azon biztatásra, hogy ezen kereten túl tegyen kiadásokat. Hiszen mi, kik 1867 óta alkotmányilag kezeljük a nemzetnek gazdasági ügyeit, ez a generáczió eleget tesz; ez a generáczió fokról-fokra igyekszik a nemzetgazdaság minden terén termelő inveszticziókat tenni és a, jövő nemzedékek fogják is enne]?; hasznát venni. Azonban hagyjunk a jövő nemzedéknek is tevékenységet, mert, hogyha, mi mindent ki akarnánk meríteni, akkor tulajdonképen a jövő nemzedékre nem maradna megoldásra váró gazdasági kérdés. T. ház ! Áttérek a nézetem szerint tulajdonképeni mezőgazdasági ügyeknek tárgyalására. Nem. fogom a, t. ház türelmét túlságosan igénybe vermi, (Halljuk! Halljuk!) csak röviden akarok szólani. A mezőgazdasági foglalkozás osztályozására, a működés fokozatára nézve hasonlít a műipari és kereskedelmi foglalkozáshoz. Van kisgazdaság, középgazdaság és nagygazdaság. Itt hangok emelkedtek az iránt, hogy az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr elsősorban a kisgazdák ügyét karolja fel ; a kisgazdákét, a kik alatt én azokat értem, a kik épen csak Annyit tud-, nak produkálni, a mennyi családjuk fentartására, exisztencziájukra, szükséges. Itt Magyarországon ezeknek száma, a legnagyobb, és ezeknek felkarolását én is első feladatnak tartom, s az igen tisztelt miniszter úr nem is fog elzáxkózni attól, hogy ügyüket, a hol csak lehet, támogassa,, mert valamint az elemi oktatás az egyetemi oktatáshoz szükséges első előképzés! fokot, úgy a kisgazdák gazdasága a közép és nagy gazdálkodás sikeres létesítéséhez szükséges előfeltételt képezi; azoké a kisgazdáké, a kik minden megyében elhelyezkedtek, a, kiknek gazdaságaik is különbözők. En oly kerületnek vagyok szerencsés képviselője lehetni, a mely egy igen gazdag, a< földérték és a föld jövedelmezősége tekintetében Magyarországon talán első megyében van ; Sopronmegy ót értem. Százával, ezrével képviselem azon gazdákat, a kiket a, szó legtel jesebb értelmében kisgazdáknak kell nevezni. A t. ház be fogja látni, hogy igazam van, ha azt mondom, hogy nagy elszántság, nagy bátorság kell ahhoz, a mikor egy gazda, 8—10, legfeljebb 14 holdnyi területen kénytelen gazdálkodni és e gazdálkodásának gyümölcséből, jövedelméből kénytelen eltartani a házát, állatállományát, sokszor szülőit is ; kénytelen gyermekeit iskoláztatni, azonfelül. még egy kis tartaléktőkét is szerezni-magának, hogy azt a kisgazdaságot, vihesse. Nagyon kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy ezen kisgazdák ügyét, a mint eddig tette, ezentúl is oltalmába és pártfogásába venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a johboldalou.) És miben nyilvánuljon ez a gazdasági oltalom és pártfoglalás : Megmondom egypár szóyal, röviden. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt az adó leszállítása az első feltétel. A midőn megnézem egy olyan gazda adókönyvét, a kinek 8—10 hold földje van, s abban az adókönyvben 63 vagy 72 forint adót kell látnom : akkor bámulok azon, t. ház, hogy az a kisgazda mostani nagy erőfeszítése mellett is fenn képes magát, tartani; de fentartja magát, és azon a vidéken az adóvégrehajtóknak nincs keresetük. Bámulok rajta, hogy ez a jó, szorgalmas ós takarékos nép fenn tudja magát tartani, de hát oly termelési ténykedésből tartja is fenn magát, a melyről a t. képviselőháznak talán sejtelme sincs. Midőn egy ily gazdának mondjuk 15 vagy 20 darab gyümölcsfája van, — ez az ő menhelye, - midőn egy hold, vagv másfél hold földön czukorrópát termel, a melyen ő miután jelentékeny tőkével nem bír, 80—90 talán, 100 métermázsát képes termelni, holott a nagygazda 250—300 métermázsa czukorrópát termel; a midőn a, kisgazda egy holdon űzi a szőlőmívelést; a midőn, mint előbb említem, ezekből a gyümölcsfákból, ha, két-három forintot bevesz, viszi a bécsi, vagy bécsújhelyi vásárra, s ez az ő menekvése, lígyszólván horgonya, a, melytől függ az ő gazdaságának eredménye: akkor bátran felhívhatom az igen tisztelt miniszter urat arra,, hogy ő ezeket az ágakat, a többiek között főkép a, szőlőmívelést, ezeknél a, kisgazdáknál tevőlegesen vegye oltalmába. A kérdés az, hogy mivel vehette oltalmába, ? Azzal, ha ő ezeknek a kisgazdáknál?; ingyen adja azokat a szőlőket, a melyeket a szakértők helyesnek fognak az ottani égalji ós földi viszonyokhoz képest találni, a mint ő teszi is, ha a karókat, a melyek a szőlők kellő műveléséhez szükségesek, szintén jutányos áron juttatja nekik. De még egy feltétel van épen a szőlőmíy élőkre nézve : hogy ők azt a csekély mennyiségű terményt, a mely talán 15—20 hektoliterből áll, a lehető legjobb áron tudják eladni, mert hogyha azt tenni nem képesek, akkor az exisztencziájuk kérdéses. Épen e tekintetből én majd a pénzügyi tár-