Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

(*>8S. országos tilos 1*01. január IS-fin, pinteken. 91 tartja, mindazt, a mi idejét múlta, a mi nem alkalmas, a mi a polgárok jogait sérti, a mi az adminisztráeziót nehézzé, komplikálttá teszi, a mi úgyszólván botlásról-botlásra vezeti azt az állampol ki a törvény, jog és igazság oltalma alatt élvén, azt hiszi, hogy ő tisztességes ember, pedig minden lépten-nyomon kihágásokat követ el. (Úgy vau! a szélső baloldalon.) Hiszen csak véletlenség az, ha valamelyik állampolgár azt mondhatja, hogy leélte élete javát és nem volt ennyiszer vagy anynyiszor kihágási eljárás alatt. (Úgy vau ! a szélső baUldalmi.) Ha az egyik vármegyében megtanulta nagy buzgalommal a szabályrendeletek tömkelegéből azt, hogy mit szabad és mit nem szabad; ha, az élet balsorsa az országnak más vármegyéjébe sodorja, feltétlenül el fog ott . köVetni oly kihágást, a melynek elkövetéséről csak akkor vesz tudomást, a mikor már meg is van büntetve. (Úgy van! Tetszés a szélső haló/dalon.) Ilyen viszonyok között, t. képviselőház, nemcsak azon szempontból, a melyet itt már tegnap hangoztattak, hogy a közigazgatási hatóságok útján a, minisztériumokhoz kerülő ügyek elintézésében az állampolgárok százezrei kerülnek a kormány elbánása alá, hanem azon szempontaól is, hogy azon kihágások nagy tömegével olyan zaklatásoknak vannak az állampolgárok kitéve, a melyek nyugodt viszonyokat szülni és fentartani nem képesek, szükséges és elodázhatlan kötelesség minden kormányra nézve az. hogy ha rendszert akar változtatni a közigazgatás terén, elsősorban félre lökje azt, a mi útjában áll az egyenes, rendes, normális adminisztrácziónak. Nem akarok a t. ház türelmével számok csoportosítása által visszaélni, de éii azt hiszem, hogy azok a számok azért csoportosíttatnak, hogy legalább egyikünk-másikunk azoknak a számoknak beszélő tehetségét is bevigye a vitába. (Halljuk! Hol íjuk!) Mert a, számok beszélnek. Itt van előttem azon személyek számának a kimutatása, a kik ellen kihágás miatt a legutóbbi időkben feljelentés tétetett. Parallel e mellé állítottam azokat a számokat, a melyek azt mutatják, hogy a kihágás miatt feljelentés alá került egyének között hány lett elítélve, A konklúziót majd leszek bátor belőlük levonni. A kihágásoknak két csoportja van. Az egyik résznek kompetencziája a járásbirósäg, nagy zömének a kompetencziája pedig a közigazgatási hatóság. Most lássidí, mi történt az 1895-től 1899-ig terjedő cziklus alatt. 1895-ben a királvi járásbíróság előtt tétetett 22.683 feljelentés s ez végződött 9752 elmarasztalással. 1899-ben a járásbíróság előtt feljelentettek száma 31.006, az elmarasztaltak száma 19.17!. A közigazgatási hatóságok előtt 1895-ben 299.984 feljelentés tétetett, elmarasztaltatott pedig 239.933, tehát alig valamivel kevesebb, mint a mennyien feljelentettek, 1899ben feljelentetett 370.698, elmarasztaltatott 358.447*. Ebből mi következik? Eltekintve attól a nagy buzgalomtól, a m elvivel ezek a- kihágási ügyek elintéztettek, a miért csak elismeréssel adózhatunk azoknak, a, kik elintézték. Ebből én egy dolgot következtetek, azt, hogy ezeknek az elintézése nem megbízható, mert ha a jáíásbiróság előtt, a, hol a kihágási ügyekben is megvan a. nyilvánosság, megvan a védelem, 22.683 feljelentett égvén közül csak 9752-t, tehát alig egy' harmadrészt marasztaltak el, akkor lehetetlen, hogy a másik hatóságnál ugyanazon garancziák mellett, ugyanazon alapossággal, nyilvánossággal és ellenőrzéssel megejtett tárgyalás alapján 370.698-ból 358,447 polgárt ítéltek légyen el, úgy, hogy abban akár az illető polgár, akár az összes jjolgárok jogai felett őrködni köteles hatóság teljes nyugalommal napirendre térhessen. Én azt hiszem, hogy ezek a számok azt mutatják, .hogy az a túlterhelt közigazgatási tisztviselő számok gyártására, kénytelen fektetni a fősúlyt és a számok gyártása közben azután keresztülgázol jogon, szabadságon, anyagi ós erkölcsi érdekeken, mert hisz a kihág'ások nagy része ilyen kérdésekkel foglalkozik. Hogy ezt a kérdést egész világításában bemutassam a. t. ház előtt, kérem, méltóztassék megengedni, hogy azt a. csoportosítást is bemutassam főbb vonásaiban, a melyből ezek a nagy számok keletkeznek. (Halljuk! Halljak!) Mindenek előtt konstatálom, hogy a t. kormány által rendelkezésünkre bocsátott adatokban a szabályrendeletekben statuált kihágások elintézésének mikéntje nincsen feltüntetve. Ezekre nézve egy rubrika van, az úgynevezett egyéb kihág'ások. Ezen egyéb kihágások között 1895-ben szerepelt 76.809 egyén, 1899-benpedig 96.231 egyén. A kik megnevezett kihágásokért lettek elítélve, azok a következő számokat adják, elhagyva a kisebb számokat. A hatóságok és közcsend elleni kihágással 10.246 égvén volt 1895-ben és 15.798 volt 1899-ben vádolva. A közbiztonság elleni kihágással 1895-ben 24.845, 1899ben el|enben 35.587 volt vádolva. (Mozgás a szélső baloldalon.) A. progresszió tehát teljesen megvan. Közrend és közszemérem elleni kihágási eset volt 1895-ben 32.845, 1899-ben 46.840. (Mozgás ás felkiáltások a szélső baloldalon : Nagyon szép! Haladunk!) A közegészség és testi épség elleni kihágások száma 20.190 volt és 32.405-re emelkedett. A mezőrendőrségi törvény ellen, a miről azt hinné az ember, hogy a legfeltűnőbb számiján jelentkeznek a kihágások és a.