Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

86 A tényleges állapotról szóltam a mint találtam. Kein azt mondtam, hogy mit tartok én a magyar közjog, az alkotmányos jogok és a magyar alkotmányos felfogás és szabadság szempontjaiból kívánatosnak, megegyeztetve ezeket a szempontokat mindig az államérdek legmagasabb és legelementárisabb követelményeivel; nem, én azt mondottam, hogy a ténytényleges állapot az, hogy ilyen rendeletet bocsátott ki specziális esetben Szemere és hogy ilyen rendeleteket bocsátott ki általános érvény nyel 1896-ban, egy pár évvel ezelőtt, miniszteri elődöm. És azoknak a rendeleteknek fönállása, képezi máig a tényleges állapotot a míg e rendelet visszavonva vagy módosítva nem lesz. De mit tettem hozzá ? Azt tettem hozzá, a mit a t. képviselő úrnak csak elismeréssel kellett volna fogadnia és a mi miatt nem érdemeltem gáncsot, az én közjogi felfogásommal az a nézetem, hogy ezt az egész ügyet, a melyet az alkotmányos jogok és a közszabadság szempontjából a melylyel az állami érdekeket az ellenőrzés szempontjából össze kell egyeztetni, tehát minden nagy szempont figyelembe vételével szabályozni kell ezt a nagy kérdést, nem magam akarom szabályozni, hanem ide akarom hozni a törvényhozás elé ós törvény által akarom rendezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát ha t. képviselő úr ezt — mert hiszen erre fektettem a fősúlyt ezt lett volna szives kiemelni, ez pedig inkább elismerést érdemel talán. (Egy hang a szélső baloldalon : Megmondotta!) Hát akkor ne is gáncsoljon ! Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az egyleti jog kérdésében nem úgy járunk el, mint a, hogy Andrássynak ós Wenekheimnak valaha tanácsolta Deák Ferencz. Bocsánatot kérek, én szakasztott így járok el. A képviselő úr felolvasta, hogy a demokrata körökre nézve mégis megjelent olyan rendelet. Hogy általában az egyesületi jog kérdésében a tel-. jes abszolút szabadság, a szabad egyesülés, a felügyelet és ellenőrzés nélküli egyesülés.. . , Visontai Soma : Ezt nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondom, hogy mondta, — álláspontjára helyezkedjék valaki ez országban, ezt. bocsánatot kérek, csak nem lehet okszerűen, nem lehet okosan tanácsolni, vagy megmotiválni. Hát, kérem, én nem jöhetek minduntalan ide a képviselőházhoz, hogy ilyen vagy olyan kiházasítási, ilyen vagy olyan temetkezési, ilyen vagy olyan egyéb egyletre nézve engedjen meg nekem rendkívüli szabályokat. A kormánynak megvan a joga rá, a legmagasabb és legnagyobb állami érdekek szempontjából, imár 17-én, csütörtökön. hogy az egyleti ügyet a maga körében rendezze addig is, a míg törvényhozási úton azt rendezni lehet, ós ha a törvényhozás rendezi is, annak is kell egy rendelkezést felvennie, a, mely felhatalmazást fog adni a kormánynak, hogy bizonyos esetekben saját belátása szerint ott, a hol az állami rendet veszélyeztetve látja, a hol az illető egyleti tagok vagyonát, érdekeitveszélyeztetve látja, eljárjon. Ha így klarifikálom a kérdéseket, akkor, t. képviselő úr, nincsen köztünk olyan nagy különbség, mert se a demokrata-köröket, se egyéb egyleteket, ha az állam érdekei veszélyeztetve nincsenek, ón el nem tiltottam és el nem tiltom. Ezek után áttérek a parlamenti reformra. (Balíjak! Halljuk! Nagy zaj. Elnök csenget.) A parlamenti reform kérdését Holló Lajos képviselő úr vetette be a vitába egy igen átgondolt és nagyon szépen felépített beszédben. Mindannak daczára,, hogy ón az általa felhozott argumentumoknak nem egy részletével egyetértek, azokat egészükben magamévá nem teszem, ós konklúzióit a magam részéről, úgy, a mint ő azokat levonta, el nem fogadhatom. Igen röviden ki fogom fejteni a nézetemet. Öt pontban sommázom azt, a mit ő mondott. Először is azt kívánja, hogy a hivatalos preszsziótól mentől inkább távol maradjanak a választók, másodszor az anyagi eszközök felhasználásától. Harmadszor, hogy a képviselő a maga állását ne utilizálja. Azután jön a választói jog kiterjesztésének a kérdésére ós a kerületek felosztásának a kérdésére. Ez az öt kardinális pont volt abban a beszédben.A mi a három elsőt illeti, (Halljuk! Halljuk !) én teljesen mindezekre nézve egyetértek abban, hogy a mennyire emberileg lehetséges, ós a mennyire igazolva, indokolva ős megokolva van, — mert azt, hogy neütralizáltassék mindenki a maga, politikai hitvallásában, a, ki ebben az országban hivatalt visel, azt el nem fogadhatnám, — ele hogy a hivatali presszió igenis távol maradjon, ós hogy az anyagi eszközök játékba és harezbavitele, a mennyire lehet, kiküszöböltessék, elfogadom. De, kérem, hisz erre a két dologra hoztuk meg a kúriai bíráskodásról szóló törvényt, meghoztuk hosszú tanácskozások után ezelőtt másfél évvel, meghoztuk kísérlet alakjában. Még meg sem próbáltuk. Lehet, hogy az a törvény nem válik be, lehet, hogy az a törvény azt a czélzatát, a mely például a fuvardíjak megállapításánál előttünk lebegett, a mely nem abban állott, hogy mindenki követeljen magának fuvart, a ki ezen nagy, alkotmányos jogát gyakorolja, hanem a mely czólzat abból állott, hogy ne lehessen ezen a czímen vesztegetni: lehet, hogy ezt a czélt nem éri el, lehet. De 637. országos ülés 1901. jj