Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

087. országos ílíés 1901. !

annár l7-én, esütörtököa. s7 hogy mielőtt még csali, meg is kísértettük ennek a törvénynek a végrehajtását, félrelökjük, azt nem tudnám tanácsolni. Hiszen nyolcz évre, tehát tulajdonkópen csak két képviselőválasztási cziklusra van ez abban kimondva. Megfogjuk látni, usus plüra té docebit, a tapasztalatok ki fognak bennünket tanítani, akkor foglaljunk mi, vagy foglaljanak utódaink erre vonatkozólag állást. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi azt illeti, hogy a képviselő ne utilizálja az állását: lelkemből beszél, és ón teljesen egyetértek vele. (Általános élénk helyeslés.) Én nem egyszer mondtam, hogy az inkompatibilitás kérdését tisztába akarom hozni és tisztába kell, hogy hozzuk ós ez az országgyűlés a nélkül nem fog szétoszlani. Tartozik önönmagának a törvényhozás azzal, és tartoznak maguknak a képviselők, hogy ezt a, kérdést megoldják. (Általános helyeslés.) Megfogjuk oldani a. czélnak megfelelően és megoldjuk úgy, a mint ezt a, parlament méltósága és az élet ós az eddigi tapasztalatok és igenis, a mint annak a czélnak biztosítása megkívánja, a mely mindnyájunk előtt lebeg. Nem szabad kizárni a: parlamentből mindenkit, a ki mással, becsületes, tisztességes munkával is foglalkozik. (Helyeslés a, jobboldalon.) De ki kell zárni mindenkit, a, ki utilizálni akarja állását, vagy a ki eo ipso függési viszonyban van. (Helyeslés a jobb- és 'baloldalon.) Ezt meg fogjuk csinálni, és azt gondolom, ez érdekében álland ennek a, háznak és az országnak. (Unitjuk ! Halljuk !) De én az eljárásra helyezőin a súlypontot, nem annyira az anyagi inkompatibilitási törvény módosítására, mint egy olyan eljárást életbeléptetni, a melynek alapján azután a kimondandó verdikt és ítélet közmegnyugvással fogadtatik és véget vet minden ilyen kérdésnek. Fogjuk a kérdést legközelebb a napokban a bizottságban tárgyalás alá venni és e tárgj'-alások eredményét a ház asztalára fogjuk hozni. Jön a másik két kérdés: a czenzus kérdése, a választói jogosultság, a választási eljárás kérdése és a választókerületek beosztásának kérdése, a parlamenti reformnak ezen nagy alkotó elemei, ezek az alapvető nagy gondolatai. Beismerem, hogy egy olyan képviselőválasztási törvény, a mely hevenyészve 52 évvel ezelőtt létesült, a melyet a 26 évvel ezelőtt vett- a magyar törvényhozás revízió alá, nem felel meg a mai fejlődő állami, társadalmi életnek, a magyar állani és társadalom mai állásának. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem azt is, hogy a czenzusban, a mely 48-ban hevenyészve lett odaállítva, a mai czenzusban, a, mely czenzusban ma már tulaj donképen a, maga egész karakterisztikus voltában ós formailag nem is exisztál, mert az úrbéri telek nem létezik, ebben a czenzusban és a különböző többi czenzusokban roppant nagy aránytalanság van. (Úgy van ! Ugy van! a jobbés baloldalon.) Elismerem, hogy ez az országegyes részeire nézve kirívó aránytalanságot képez és hogy ez a,z aránytalanság sokáig nem tartható, (Úgy van ! Úgy van!) hogy a czenzusban oly nagy különségek vannak, hogy oly szerte ágazó az, oly nagyok az aránytalanságok és olyan különböző természetűek. Ezt én mind elismerem. Hanem, t. képviselőház, a czenzxis kérdése a mi viszonyaiak között, de minden nemzet érdekében és alkotmányában egy olyan nagyfontosságú, oly kényes kérdés, a melyhez mindig, minden időben és mindenhol a legnagyobb óvatossággal nyúltak. Én azon az alapon állok, (Halljak! Halljuk!) hogy ezt a kérdést annak idején . . .(Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Elvette a szavazati jogot!) Vettem én el valakitől jogot? (Felkiáltások a baloldalon: De nem is terjesztette ki! Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) A közbeszólásra mondom: Sí tacuisses! (Derültség és tetszés jobbfelöl.) No hát tessék várni, majd megmondom : nem vettem el senkitől, hanem igenis kiterjesztettem, nemcsak a törvény, hanem az eljárosom folytán is. A törvény, még pedig a kúriai birákodá,si törvény tágítást tett azokra nézve, a kik adó nemfizetése ezímén el voltak ütA'e a szavazói jogtól. De másrészt az én eljárásom a földadó minimumát szabályozta, magyarázta, életbeléptette. Ezen két tényező folytán Magyarországon ebben az esztendőben 117000 választóval több fog választani. Hátakkor mit tetszik mondani, hogy elvettem jogokat, de nem terjesztettem ki? Ez igenis kiterjesztés, úgy, hogy a választók száma nem 900.000 már, a mint Holló Lajos képviselő xír mondja, hanem a választók száma, pár ember híján egy millió, holott pár évvel ez előtt még csak 800.000 körül mozgott. A jogfejlesztésnek és a jogkiterjesztósnek az alapján állunk tehát két óv óta és azon állok ma is; én jogokat elvenni nem akarok, hanem azt tartom igenis, hogy majdan akkor, a mikor elkövetkezik az ideje az arányosításnak, és elkövetkezik az ideje ezen törvón3

r revíziójának, inkái)!) a kiterjesztés, mint a megszorítás alapján kell a megoldást keresnünk. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső' baloldalon.) De engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy úgy ebben a kérdésben, mint a választói kerületek kérdésében, — a mely utóbbinak megvan a maga történelmi háttere, megvannak a maga motívumai, megvan a maga oka, hogy miért csinálták 1848-ban