Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
<!&?. országos ülés 1901. junu&r Í7-ÁH, csütörtökön. 81 lehet kiegyenlíteni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A Szolgálati pragmatika!) Higyje el a t. képviselő úr, hogy régebben foglalkozom ón már ezzel a kérdéssel, mintsem emlékeztetni kellene reá engem. Az élettel igenis ki lehet egyenlíteni és össze lehet egyeztetni ezen dolgokat, a szervezettel is, a törvénynyel is, a reformmal is, és majd annak a közigazgatási reformnak egyik feladata igenis ez lesz. A szolgálati pragmatika mindenesetre szükséges, el is fog készülni, létesülni fog, (Mozgás a szélső baloldalon.) hanem a szellemnek, a mely azt a tisztikart áthatj cl, B; melynek pragmatikájául fog ez szolgálni, annak a szellemnek kell ohyannak lennie, hogy igenis összeegyeztesse az állami érdeket és a kontinuus, erélyes és beható adminisztráezió érdekeit, és egyeztesse azután igenis össze az individuumnak, az eljáró orgánumnak emberi, tisztviselői jogait, szolgálati viszonyait és mindent. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt majd meg fogjuk csinálni, de akkor sem lehet ám egymás tetejébe állítanunk ezeket a kívánságokat és ellentétes követeléseket, mert ezek egymást kizárják. Azt mondja Mezőssy Béla t. képviselő úr, hogy ezzel a fizetéssel ez nem lehetséges. Én nem akarok most túlságosan a. részletekbe bocsátkozni, hanem annyit mondhatok, hogy itt van előttem egy kimutatás, a melyből kitűnik, hogy húsz esztendő óta a megyei adminisztráezió terén a tisztviselők mostoha anyagi helyzetének javítására annyi nem történt, mint a, mennyit két esztendő alatt csináltam. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azzal a pótlással, azokkal a dotáczió felemelésekkel, a melyeket én kértem, és azokkal a megyei pótadókivetésekkel, a melyeket én engedélyeztem, sőt a melyekre a törvényhatóságokat ón invíáltam. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen Mezőssy is mondta! Szám szerint beismerte! Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mert én is igenis azt tartom, hogy csak egy megelégedett, viszonyaiban és helyzetében biztosított, anyagilag is rendezett és tisztességesen dotált tisztikarral lehet bármily téren is eredméiryt elemi. És hogy a kis exisztencziákat sem hagyom figyelmen kívül, arra nézve megint legyen szabad minden hosszabb kimutatás nélkül egy előttem fekvő okulárból csak a következőket kiemelnem: En a megyék önkormányzatát respektálva, rájuk biztam, hogy a felemelt dotácziót hogyan osztják meg. Gondolom, ez ellen nem lehet arról az oldalról kifogást emelni. (Úgy van! a, szélső baloldalon.) Azonban figyelmeztettem a, megyéket arra, hogy azoknak is kell abból juttatni, a kik gondolom, 1883-ban nem részesültek fizetósjavításban, mert arányosítani, kiKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXII. KÖTET. egyenlíteni kell a különbségeket, tehát az ötszáz forint fizetésen aluliaknak is, meg az ezen felülieknek is kell belőle juttatni. Továbbá arra nézve, hogy én a kisebb exisztencziákat nem ignoráltam, és ügyöket, sorsukat, a memryire lehetett, fellendíteni ig\ r ekeztem, fel, említem a következőket: Folyamodások, felébbvitelek érkeztek hozzám, — mert a kiosztást aztán felügyelet alá helyeztem — Alsó-Fehérmegyéből a másod-aljegyző és a központi kiadói személyzet részéről, Arad vármegyéből a szolgabirák részéről, Árva megyéből a számtisztek, a közigazgatási iktató, az árvaszéki iktató és négy járási írnok részéről, Hont vármegyéből a szolgabirák részéről ós Kis-Küküllő vármegyéből az iktató, kiadó, árvaszéki irattannak és négy járási írnok részéről, Mármaros-megyóből öt központi írnok részéről, Maros-Tordamegyéből 3 központi írnok részéről. Sárosmegyéből a számvevő részéről, és én mind ezeket, a mennyire lehetett, igenis a jogos kívánságok figyelembevételével intéztem el, s a vármegyéket ugyanig}' utasítottam. A díjnokokat illetőleg pedig nem egy esetben történt, hogy őket a napi a díjak felemelésére inviáltam ós különösen legutóbb is majd minden vármegyének meghagytam, hogy a mely díjn.oknak a napidíja egy forinton alól van, az legalább is 1 forintnyi díjazásban részesüljön. (Helyeslés.) Ezeket kellett elmondanom azokra az általános megjegyzésekre, a melyeknek nem volt teste, a melyekben nem volt konkrét vád, konkrét konkluziú, hanem a fajta dolgokat tartalmaztak, hogy igen, az akarat jó és a törekvés megvan, de nem történik semmi. Ezekre, azt hiszem, megfeleltem a mondottakkal. (Élénk helyeslés jobbfelöl,.) Most át kell térnem egy-két konkrét megjegyzésre, a mik a vita folyamában pár képviselő úr részéről tétettek és a mikkel hoszassabban kell foglalkoznom. (Halljuk!) Egyike ezen képviselő uraknak, gróf Zichy János, többek között azt mondja, hogy a kivándorlás ügyében nem lát semmit, a szegényügyben nem lát semmit és különösen a közegészségügyben abszolúte nem történik semmi. Legyen szabad nekem a t. képviselő urat mindenekelőtt arra figyelmeztetnem, a mit ő is tudhatna, hogy a szegényügy kérdését, mindaddig, míg a községi reform keresztül nem megy, nagyon nehéz alaposan és rendeleti úton szabályozni, más alapokra fektetni, mint a melyeken ma nyugszik. Erről ma tehát nem szólok. A. mi a. kivándorlás kérdését illeti, megtörténik itt is, a mi történhetett. És több fog történni, a kérdéssel igen komolyan foglalkoii
