Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

836. országos ülés 1901. január 16-án, szerdán. 53 szaladt és egy hangosan elénekelt nóta elég volt arra, hogy azzal 5—6 Bezirksriehter hónapokig elbibelődjön; egy oly időpontban, a midőn a közigazgatásnak, minden becsületes ember — úr és paraszt — nem támogatója, de üldözője és kijátszójaként szerepelt: az elnyomatás ós bürokráczía klasszikus fénykorában ez ország összes beligazgatási terhe 13 millióba került. És ma a törvény, jog, igazság napjaiban, a midőn isten ments, hogy az állammal valaki szembe szállni merjen, de sőt ellenkezőleg hanyat-komlok mindenki annak védő szárnyai alá siet; ma ez országnak pusztán adminisztratív személyzete 40.000 főnél több és költségei 80 milliónál többre emelkedtek. Tiz évvel ezelőtt e czímen még csak 30.000 ember 50 millió kiadással szerepelt. És ma, tíz évvel később 10.000 emberrel és 30 millióval több a kiadás. Ha így haladunk, t. ház, matematicze kiszámíthatjuk azt a boldog időpontot, a midőn a nemzeti múzeumba lehet beszállítani azt az utolsó búsmagyart, a kit nem az állani fizet! (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Tudom én azt, hogy az állami élet természetszerű fejlődése bizonyos változásokat követel; úgy de e változásoknak a magyar nemzet adófizetési képességével elválaszthatlan kapcsolatban kell lenniök. És meri-e azt állítani valaki, hogy a magyar nép teherviselési képessége akként alakúit volna, bőgj? harrninczszor annyit bírjon fizetni a közterhekből ma, mint a mennyit ötven évvel ezelőtt fizetett? (Tetszés a szélső baloldalon.) Ennek a rendszernek véget kell vetni, t. ház, mert ha tovább folytatják, annak egj^ób eredménye nem lehet, mint a magyar nép vógkimerűlóse, anyagi összeomlása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kevesebb tisztviselő, de jobban fizetve; kevesebb munka az irodában és több az életnek. A tisztviselő ne az aktákba temetkezzék; ne a tintásüveggel és a pennával adminisztráljon, hanem ott a tetthelyen ossza az igazságot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr — sajnálom, hogy nincs jelen —- Ígéretet tett, hogy a magyar közigazgatást meg akarja tisztítani mind attól a szenytől, a mely hozzá a pártélet önző érdekeinek szolgálatában tapadt; Ígéretet tett, hogy igazságos, semmi más mellékczólokat nem istápoló adminisztrácziót akar teremtem: várjuk tőle az Ígéretének beváltását. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És leg}

7

en meggyőződve arról, hogy nemcsak én — hanem azt hiszem, e párt minden tagja — e törekvésében önzetlenül, semmiféle viszontszolgálatot nem kérve és el sem fogadva, támogatni fogjuk, (Úgy van! a szélsőbalon.) támogatni fogjuk, mert nem egy pártnak, hanem az egész hazának tenne szolgálatot akkor, ha a becsületes magyar közigazgatást megteremtené. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenben, t. ház, ha a miniszterelnök úr ígérete továbbra is csak Ígéret maradna és feltett szándékainak megvalósításától akár az uralmon levő párt érdekei, akár pedig az eléje tornyosuló nehézségektől befolyásoltatva, elállana: úgy támadni fogjuk őt is épúgy, mint bármelyik elődjét: erélyesen ós kíméletlenül, és ezeket a támadásokat ő bizonyára meg is érdemelné, mert egy ország szine előtt tett kötelező ígéretet nem szavakkal, nem frázisokkal, hanem tettekkel kell beváltania. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy a tettek mezején a miniszter úr még igen gyenge rendet vágott le, azt önmagának is éreznie kellett ez új év hasadtával, a midőn saját politikai elvbarátaitól oly melegen üdvözöltetett. Én csak azt akartam jelen felszólalásommal bizonyítani, hogy a nép, az istenadta nép semmi változást nem érez meg odalent. Nos, és a szabadelvű párt hivatalos szónoka nyíltan szemébe vágta : hogy idefent sincs semmi változás. Csak annyi, hogy többen lettek, mert a régi gárda sem meg nem halt, sem .meg nem adta magát. Ez az őszinte szó legfeljebb csak a miniszterelnök úr előtt lehetett újság, mi ezt régóta tudjuk, régóta látjuk. Sőt többet is látunk. Annak a gárdának nemcsak ahhoz van bátorsága, hogy önmagát meg ne adja, hanem ahhoz is lesz ereje, hogy önt, t. miniszter úr, megadásra kényszerítse. Mert az a gárda szolgaikig engedelmeskedik, ha neki parancsolni tudnak; de tud parancsolni is, ka látja, kogy csak engedelmeskedni tud az, a kinek a parancsolás, a vezetés lenne a kivatása. Nem paktumokat, nem békéltetési kísérleteket akarunk és vármik, kanem katározott irányokat és tetteket. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Konkoly-Tkege Miklós! (Felkiáltások! Nincs itt!) Buzáth Ferencz j egy zö: Rakó vszky István! Rakovszky István: T. képviselőkáz! Szívből üdvözlöm Mezőssy Béla t. képviselőtársamnak imént tett felszólalását s mondhatom, hogy mindenben aláírom azt, a mit a közigazgatásról beszólt. Tökéletesen igaza van abban, hogy semmi, de semmi sem javult ott künn, hanem ellenkezőleg, vannak jelek arra nézve, hogy rosszabbodott. Aláírom tökéletesen, a mit t. barátom mondott, kogy jó közigazgatást még oly szép beszédekkel sem leket megcsinálni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A közigazgatást csak erélylyel, czóltudatossággal és