Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

32 B35. országos ülés 1901. január 15-én, kedden. és annak a czégnek a felügyelete mellett épüljön-e. Ez a kérdés sincs még elintézve s ebben a kérdésben nem foglaltam még állást. A kórdós mai stádiumába,!! tehát ón időelőttinek tartok minden határozatot. Ma még a képviselő úr által felvetett kérdések tárgytalanok. A kérdés még nincs megérve, még nincs végigtárgyalva, még nincs abban a stádiumban, hogy én a képviselőház előtt órdeinleg iryilatkozzam. Mondom, még az iránt sem foglaltam véglegesen állást, hogy a nemzeti színház általában épüljön-e, vagy nem; eddig csakis az történt, hogy

7 megtudjam a magam körében, a magam felelősségének tudatában, hogy ha elhatároznám magamat, javaslatot tenni arra, hogy a nemzeti színház ezen helyen legyen: akkor lehet-e azt minden igénynek és kelléknek megfelelőleg ezen a

; helyen kevés költséggel felépíteni. Idáig vagyunk, és még ebben sem hoztam, mint belügyminiszter, határozatot. Kérem a képviselőházat, méltóztassék a választ azon értelemben tudomásul venni, hogy én a dolgot abszolúte nem tartom érettnek arra, hogy érdemlegesen foglalkozzunk vele, mert a kérdésre nézve sem annak meritumában, sem eljárási módozataiban még véglegesen magam sem határoztam. (Elénk helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Pichler Győző képviselő úr kivan szólani. Pichler Győző: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy daczára az előhaladott időnek, néhány pillanatra igénybe veszem becses figyelmöket. Kijelentem, hogy e kérdésben az én- álláspontom igazabb ós magyarabb, mint a belügyminiszter úré. Láttam ezt annál is inkább, mert a belügyminiszter úrnál kétévi miniszterelnöksége óta ma volt az első eset arra, hogy itt a. ház színe előtt egy

T vele szemben alkalmazott közbeszólásra nem azonnal reflektált. Eddig mindig reflektált minden egyes közbeszólásra, tagadhatatlanul nagy diplomácziai ügyességgel. Széll Kálmán miniszterelnök: Bizonyosan nem értettem! Pichler Győző: De most, midőn azt mondotta, hogy ebben az ügyben igenis tárgyalnak s itt erről az oldalról harsogó hangon kérdezték, hogy kivel tárgyal, akkor nem mondotta, hogy nem a Helmer ós Pellner czéggel. Széll Kálmán miniszterelnök: A magam minisztériumával tárgyalom! Pichler Győző : Pedig ez ennek a dolognak, egyáltalában felszólalásomnak a lényege. Tudniillik az, hogy igenis, ha eddig tárgyalt a Helmer és Pellner czéggel, arra kérem a házat és a miniszterelnök urat, hogy tovább azzal ne tárgyaljon, hogy szakítson meg vele minden összeköttetést, mert Helmer ós Felmer czégnek nem szabad építenie Magyarország fővárosának nemzeti színházát. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az egyszerű igazság. S ha azzal vádol engem a miniszterelnök úr, hogy midőn azt mondottam, hogy gróf Keglevich István nem ért a színházi tervezetekhez, — én ugyan azt mondottam, hogy nem ért az építészethez, — azt ő nem hiszi, de látja, hogy én ebben a kérdésben nem vagyok elfogulatlan, akkor én őszintén megmondom a. t. belüg3uniniszter úrnak, hogy ón igazán elfogult vagyok ebben a kérdésben. Elfogult vagyok azért, mert mint a nemzet egy szerény polgárának, igenis teljes elfogultsággal arra kell törekednem, hogy a magyar érzés, a magyar művészet, a magyarság minden téren érvényesüljön. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy itt nincsen szó művészi feladatról, itt egyszerűen egy beépítésről van szó. Újólag ismételem, hogy ez a legnagyobb művészi feladat, a mely egy építészt vezethet. (Úgy van! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Mert ha ebből indul ki a miniszterelnök úr, akkor kérdem, nem utazott-e Olaszországban, nem volt-e Velenczében, a hol épen azért csodálják az építő művészetet, hogy beékelve házak közé a legszebb remekműveket alkotta. Vagy azok között egy sem volt építészeti remek ? Itt nyilvánul meg-a talentum, itt nyilvánul meg a zseni; tehát ez eo ipso nagyon rossz indok, hogy itt nem jő szóba művészi kivitel. De méltóztassék emlékezni, hogy a vígszínház felépítésénél ugyanaz az ember, a ki ma napirendre hozta ezt az ügyet a közvéleményben, gróf Keglevich István, ezzel a házzal akart megszavaztatni 200.000 forintot s csak a legutolsó pillanatban, a függetlenségi és 48-as pártnak a trickje és ügyessége akadályozta meg a harmadik olvasásnál, hogy Helmer és Pellner czég 200.000 forintot kapjon. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én itt tárgyilagosan beszéltem s nem arról, a mit a szabadelvű párt kulisszái mögött beszélnek, nem is arról, a mit az építészek közt beszélnek; nem beszéltem semmi másról, mint magáról a tárgyról. Nagyon kérem tehát a miniszterelnök urat, ne méltóztassék engem azzal vádolni, hogy invektivákat dobok neki oda. Meglehet, hogy szenvedélyesebben beszélek, de biztosítom arról: legyek ón addig e háznak a tagja, mint a miniszterelnök úr és olyan viszonyok között, mint a miniszterelnök úr, akkor talán ón is könnyen leszek higgadt, különösen akkor, ha a Helmer és Fellner czóget kell megvédelmezni. " (Helyeslés a szélső baloldalán.) ,