Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

635. országos ülés 1901. január 15-én, kedden. BB Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy négy hónappal ezelőtt szólt gróf Keglevich Istvánnak és akkor ő beszélte meg vele, hogy tárgyaljon a Helmer és Felmer czéggel. Miért nem gondolt arra négy hónappal ezelőtt, hogy hátha mégis csak akad egy Garnier a művészek között, mint akadt Napóleon idejében, a ki felépítette 28 éves korában a párisi operát. Napóleon nem kereste a Helmer és Fellner czéget, hanem megbízott egy 28 éves embert, hogy megépítse a színházat. És a világon nincsen olyan fényes, akusztikailag oly tökéletes színház, mint a párisi nagy opera. És, igen tisztelt ház, engedjék meg, hogy egy »argumentum ad personam-«ot használjak a szabadelvű pártra nézve. Építettek Magyarországon egy hatalmas művészeti épületet, a m. kir. Operát. Vannak hibái, de a mi emberünk építette; a mi emberünk emelte és annak a szabadelvű pártnak az elnöke, báró Podmaniczky Frigyes volt akkor intendáns. (Úgy van! Éljenzés.) S a mikor az Opera építése szóba került, a mely nem rendes szinház, mert ott márvány folyosók, királyi lépcsők stb. szóval nagy fény ós dísz van, akkor báró Podmaniczky Frigyes úr, a szabadelvű párt mostani elnöke nemzetközi versenyre szólította fel az építészeket; jól megfizette a terveket, sőt, úgy tudom, hogy a. kiket biztatni kellett, hogy pályázzanak, mert nem pályáztak volna, ha a kivitelt nem kapják meg, azoknak még holmi ordókat is igért, hogyha hozzájárulnak ahhoz, terveik birtokába jusson. Meg is kapták a pénzt is, a, kitüntetést is, s a mikor aztán együtt volt az a sok terv, akkor báró Podmaniczky Frigyes elhivatta az öreg Ybl-t, és azt mondta neki: »Itt van ez a sok kutya külföldi terv; (Derültség.) most nézd ki belőle, mi jó ós helyes bennök ós építsd meg a magyar királyi Operát!« (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Abban a báró Podmaniczky Frigyesben volt bizonyos hazafias érzés; nem is merte volna annak idején megtenni, hogy holmi Helmer és Fellner czéghez forduljon. (Úgy van! Úgy van! a szélső balodalon.) Nem a saját párthiveim nevében, s nem azokról beszélek, hanem önök közt élő emberről. És most egyszerre előáll egy ember, a ki a nemzeti szinház kellékeinek legnagyobb részét a külföldről hozatja, a ki legnagyobb részét azon dolgoknak, a melyeket Magyarországon csinálnak, nem tartja jónak, helyesnek, mert túlfinomodott, raffmált izlése máshoz van szokva, előlép azzal, hogy Fellner ós Helmer építsen nekünk nemzeti színházat. És ón nem fogadom, nem fogadhatom el ezen feleletet, ámbár egy vigasztaló momentum van benne, az tudniillik, hogy még végleg nem határozott KÉrvH. xirLó. 1896—1901. XXXH. KÖTET. a miniszterelnök úr; nem fogadom el azért, mert ez a kijelentése, a melyet a miniszterelnök úr itt a képviselőházban tett, ellenkezik a » Magyar mérnök- és építósz-egylet«-hez intézett leiratával, a melyben dicshymnusokat énekel a Helmer és Fellner czégről, hogy őt bizta meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Ki mondta ezt ? Pichler Győző: Tessék a leiratot megnézni, szolgálhatok vele. Én egyet tudok: az én mterpellácziőnira adott válasza csak részben sikerűit a miniszterelnök úrnak. Egy dologsiker ídt neki: hogy mától fogva urbi et orbi, úgy, a mint a Sternberg Annin czég a maga harmonikáit hirdeti, úgy fogja hirdetni a Helmer és Fellner czég ezt a beszédet, a melyet ma az ő diadalára tartott a miniszterelnök. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Reklámul odaadta magát a miniszterelnök úr, de a magyar becsületet és a magyar géniuszt szemben a német czéggel nem védelmezte meg, akárhogy veszi is a t. többség tudomásul a választ. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Sem a hangja, a t. képviselő úrnak . . . (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Kubik Béla: Ilyen hang kell ide. Még sokkal erősebb kell magukkal szemben! Igaza van! (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök folyton csenget.) SzéU Kálmán miniszterelnök: Sem a hangja a t. képviselő úrnak, sem pedig ezek a kifakadások engem abból a nyugalomból, a melylyel ón erről a tárgja-ól szólok, egy cseppet sem vesznek ki. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) A t. képviselő urnak ez a nagyhangú konklúziója merőben alaptalan kiindulási pontra van felépítve. (Úgy van! jobbfelöl.) A képviselő úr azt mondja, hogy én reklámot csináltam egy czégnek. Bocsánatot kérek, hiszen ez vélemény dolga ; minden dologról igen sokfajta véleményt lehet mondani, tehát ezt is lehet. De a mikor én azt mondtam, csak azt, hogy ez a czég bebizonyította Magyarországon is annyi szinház építésénél, hogy ezen a téren és főleg a helykihasználás terén specziálista, ós egyebet nem mondtam: akkor, bocsánatot kérek, azt mondani, hogy ón reklámot csinálok, nem egészen ebbe a parlamentbe való, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) abszolúte nincs megmotiválva semmivel sem, ós én ezt a magam részéről egyenesen visszautasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én nem mondom azt, hogy a képviselő úr anti-reklámot akar itt csinálni. s