Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

•260 (ii4. országos ülés 1901. január 25-én, pénteken. A mi az építkezést illeti, nincsen fogalma embernek, csak annak, a ki napról-napra, vagy közvetlenül látta, vagy pedig közvetve értesítések és jelentések alapján, mint én, elbírálhatta, hogy mily küzdelmet kellett ott kiállani az első mesterembertől az utolsó napszámosig mindenkinek, hogy eleinte — sürgettetvén április 14-ére a megnyitás — milyen hajsza, és milyen túlliczitáczió volt minden tekintetben, és hogy bekövetkezvén egyúttal az esőzések, mennyire kedvezőtlenek voltak ott a viszonyok, mennyiszer kellett például a festést megújítani, változtatni, a szállítókat szaporítani, helyükbe másokat fogadni, stb. így keletkezett azután természetesen az, hogy ezeken a czímeken eme túlkiadások állottak elő ; előállottak egyúttal azoknál a,z újonnan elrendelt építéseknél ós díszítéseknél, a. melyek előzetesen tervezve nem voltak. Megjegyzem, hogy különösen a, hozzám beérkezett, részben névtelen feljelentések épen e tételekre voltak irányozva, s ezt azért emelem már előzetesen ki, hogy rámutassak arra-, hogy e tekintetben bizony némely szállító bizonyosan nem felelt volna meg kötelezettségének, ha a kormánybiztos egyszerűen kényelmesen bevárta volna, a míg a szállítás abban a tempómban tart, a mint végezték volna. Nagy hibát követett volna el, ha ezt teszi, mert akkor nem készültek volna el idejére, természetestehát, hogy : éjjeli munkásokat is fogadott, s természetes, hogy midőn látta, hogy más nemzetek díszesebb pavillonokat állítanak fel. ő is arra törekedett, hogy a miénk is aránylag díszesebb legyen, hogy a különbség ne legyen olyan nagyon kirivó. Mindezek olyan nemes inteilcziőból és teljesen korrekt felfogásból származtak, hogy ezeket kétely vagy félremagyarázás nem érheti. (Általános helyeslés. Úgy vau! Úgy van!) . De mikor idáig jutottunk, mondhatom, hogy az eredményt is tekintetbe kell venni. AZ, hogy B028 kiállítót összehoztunk, óriási munka. Ke méltóztassék azt hinni, hogy ez alatt a. három évi munka alatt oly könnyen ment ez: nálunk általában nincs elég anyagi erő arra,, hogy egyesek nagy mórtékben kiállítsanak ; többet mondok, nincs is kedv és fájdalommal mondhatom, hogy mi nagyon kevés rekompenzáeziót tudunk adni az ily módon költekezőknek,.', a mit pedig ezek nagyon megérdemelnek, mert például szembeállítva az osztrák nagy gyárosokkal, akiknek csak bagatell dolog kiállítani, nálunk az a kisebb mesterember vagy gyáros egy esztendőre az üzletét rontja meg általa. (Úgy van! ügy vau!) Ilyen munkát végezni, ezt az eredményt elérni, azt hiszrm. igen nagy szolgálat. :Es hogy milyen kritikával voltak megválogatva a kiállítók, ezt leginkább bizonyítja a kitüntetések nagy száma. Összesen 3028 kiállítónk közül 1280 nyert kitüntetést; olyan arány ez, a melyet egy ország kivételével egy sem tud félmutatni. E kitüntetésekből grand prix 145, arany érem, 244, úgy, hogy a kitüntetések, jutalmak nagysága és aránya tekintetében Magyarország a negyedik helyen van. Első helyen áll Amerika, második helyen Oroszország, harmadik helyen Németország, és negyedik helyen Magyarország. Ilyen eredménynyel szemben azt hiszem, hogy a nemzet csak elismeréssel adózhat azoknak, a kik ezt a munkát végezték ós kegyelettel kelt, hogy adózzék annak, a ki lelkének teljes erejével végezte kötelességét ós életét is ennek áldozta. (Általános, élénk helyeslés.) Ez most közérzés is; hiszem, hogy azok a babérkoszorúk, melyek a feledhetetlen, államférfiú koporsóját borították, minden tövist kihúztak: a tövishez és a sebekhez tehát én nyúlni nem kívánok. (Állalános, élénk helyeslés.) Hanem a t. képviselő úr elő hozta, hogy nincs-e befolyása holmi cselszövényeknek és nem tudom, miféle viszonyoknak akár a minisztériumban, akár azon kiveti. Ezzel szemben • határozottan ki kell jelentenem, hogy abszolúte nincs. Kényes húrokat érintek, ele ha már ezt a kórdóst hozzám intézték, a legkategorikusabban kell kijelentenem, hogy felelőségem érzetében pajzsot kellett volna tartanom védelmére ; kegyeletből és az igazság iránti kötelességből is ki kellett ezt jelentenem, annyival is inkább, mert vele való gyakori és kedves érintkezésem folytán mindig tudtam, hogyan érez és hogyan gondolkozik a boldogult; még tréfálkozva is emlegette gyakran bajait, küzdelmeit ; de a, minisztérium kebelében, vagy a-zon kívül levő cselszövónyekről sem hivatalosan, sem^pedig privátim abszolúte nem beszélt. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát először névtelen levelek, másodszor pedig igen meggondolatlanul szellőztetett és abból némely más lapba is átment vádak folytán nekem vizsgálatot kellett indítanom, ezt az utolsó pontot is elő kell, hogy adjam a t. képviselőháznak, mert nem szabad, hogy a hivatalos ember ebben az állásában és ebben a perezben bármit is elhallgasson, (Altalános helyeslés.) a mi azután a későbbieknek, talán mentegetődzőknek, talán az önmaguk előtt igazolást keresőknek a szájába adja, hogy hát ez, hát amaz ! Itt abszolúte semmiféle kétségnek kelve nincsen. Először névtelen leveleket kaptam. Névtelen leveleket általában a papírkosárba szoktam elhelyezni, (Általános, élénk helyeslés.) de mivel" az egyik névtelen levélben rá volt mutatva, 'hogy itt meg itt kell keresni a, vissza-