Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

<MC országos ülés 1901. január 2ő-é», pénteken. 261 élést konkrété, égy bizalmas — nem hivata* los —' levél kíséretében Lukács Bélának ezt a levelet azonnal rendelkezésére bocsátottam és azt kértein, utóvégre nézze meg a dolgot, kísérje figyelemmel; egyebet nem. Megtörtént. Ő kellő tapintattal, a mint szokása volt, a dolgot megvizsgálta, egyetlen kis rendetlenséget tapasztalt, valóban igen jelentéktelent: egy 1200 koronányi tételről volt szó, a mely azonban később közjegyzői okirattal, hiteles könyvkivonattal a legteljesebb mórtékben igazolva lett. Egyéb nem fordult elő. Akkor jött a »Nemzetgazdasági Szemle«beil három tisztviselőre nézve oly konkrété körűiirt ós • névaláírással ellátott vád, a melyet ón abszolúte el nem hallgathattam. Miután akkor a boldogult Zalatnán volt, hozzá küldtem ós azt mondtam, nézze meg ezt a dolgot. neki bizonyára nem jár ez a lap, és azután mondja meg a teendőket, A boldogult azonnal feljött hozzám és azt mondta, hogy ő már mégvizsgálta a dolgot, abszolúte nem talált semmit, ha én szükségesnek tartom, vizsgáltassam meg mással. Mondom: »Bocsánatot kérek, ezt nem tehetem. Irántad való tiszteletlenség és a legnagyobb bizalmatlanság lenne, ha egyáltalán azt tenném.« Akkor azt mondta : »Ezt mégis ne hagyjuk annyiban. Hát rendelj ki valakit.* Én azt mondtam: »Az egész a te vezetésed alatt van, ha azt mondod, nem szükséges a vizsgálat, akkor hagyjuk annyiban.* Erre aztán azt mondta: »Tudod mit? Úgyis Parisba megy most kiküldetés folytán Szterónyi miniszteri tanácsos, rendeld mellém, megvizsgáljuk a dolgot.-- Ezt az ajánlatot elfogadtam és ••— ő hozzá intézett — levélben azt mondtam: Rendelkezésére áll ebben az ügyben Szterényi miniszteri tanácsos, méltóztassék a vizsgálatot megindítani. A vizsgálat} a legnagyobb részletességgel egy darabig az ő elnöklete alatt, azután pedig a helyettes elnöklete alatt megejtetett, ós mondhatom, hogy az egész vádból abszolúte senmmisem maradt fenn, úgy, hogy minden oldalról tisztáztatott a dolog. A jegyzőkönyvek nálam vannak, itt vannak a táskámban, mindenkinek a, rendelkezésére bocsátom, és kérem nemcsak a, t. képviselőház bármely tagját, kérem az ország bármely polgárát, a kinek legkisebb kételye van, méltóztassék hozzám jönni, oda adom, méltóztassék megnézni, hogy hogyan áll a dolog. (Helyeslés a jobboldalon-.) Ezt'az illető szerkesztőnek is megküldtem, a ki ezt. teljes lovalhassál elismerte, lapjában nyilatkozott, ós azt hiszem, ezzel a dolog be volt fejezve. így áll ez az ügy. Én, t. ház, azt hiszem, hogy kötelességemet teljesítettem, mikor ezt előadtam,. kötelességet három irányban : kötelességet az ország irányában, kötelességet tiszt''' viselői karom irányában, ós kötelességet, kegyeletet róttam le a boldogult emléke iránt.' (Általános helyeslés.) Ha már megtagadtatott, hogy életében élvezze azt az elismerést, a melyre annyira rászolgált, akkor, azt hiszem, nekem legelső és leghőbb kötelességem

; az, hogy itt az ország színe előtt jelenthessem ki hálával, kegyelettel, elismeréssel, szivem egész melegével, hogy'Lukács Béla az ország iránt nagy érdemeket szerzett. Áldott legyen emlékezete. (Általános, élénk helyeslés.) • Nyegre László jegyző: Konkoly-Thege* Miklós ! Konkoly-Thege Miklós: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, legyen szabad csupán egy pár szakszerű, megjegyzést tennem a vasúti utazásra és hajózásra nézve. . (Halljuk! Halljuk!) ' ' Á mi a magyar ipart illeti, talán elsősorban meg kell említenem a magyar államvasutak gépgyárát, a mely szintén részesült abban a nagy kitüntetésben, hogy a kiállított dolgokért a nagy jutalmat kapta. Azt hiszem, egész felesleges tovább beszólni a magyar államvasutak gépgyáráról; mindenki tudja, mindenki ismeri annak működését, annak tevékenységét. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. t. ház. (Halljuk! Hűljük!) Konkoly-Thege Miklós: Egy másik megjegyzésem a. magyar iparra nézve, a Weitzerféle kocsigyárra vonatkozik, mely megjegyzést nagyon melegen ajánlom ő nagyméltósága,, a miniszter kegyeibe, (Halljtik! Halljuk!) Közismert dolog ugyanis, hogy a Weitzer-fóle kocsigyár szerkesztményei olyan borzasztó lomposak, olyan rendetlenek, kogy én magam sokszor ujjaimmal húztam ki a csavarokat, — nem szegeket, -— a Weitzer-féle kocsikból. Azt hiszem, hogyha egy külföldről, Ausztriából Magyarországba bevándoiiott ember gépgyárat alapít, meg kell hogy becsülje magát és a, magyar államnak kifogástalan portékát kell szállítania. Bármikor bárkinek rendelkezésére bocsátok egy egész marék csavart, a melyet ujjaimmal húztam ki — nem csavartam -—

: a Weitzer-fóle kocsiból. Különben nem tartom magam ebben a tekintetben mérvadónak; jogában áll a miniszter urnak megkérdezni az illető gépgyárakat, a melyek, ha őszinték ós tenni merik, fel fogják világosítani ő nagyméltóságát, hogy a Weitzer-féle kocsikon mindig hatszor annyi a javítás, mint más, például a, Ganz-féle kocsikon. Egy másik dolog, melyre a, miniszter úr figyelmét felhívni bátrorkodom, a, Ganz-féle részvénytársaságnak új lokomotív ja. Egy elek-