Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

január 25-én, pénteken. •)r

}

{j <s44. országos ülé* 1901 gratuláltam ehhez a kereskedelemügyi miniszter urnak, kétségtelen, hogy nem érheti gáncs a miniszter urat azon ténykedésében, a melyet az ipari és kereskedelmi szakoktatás terén követ. E tekintetben az ő törekvéseinek eredményét kétségtelenül fi legnagyobb reménykedéssel várja az egész ország közvéleménye. De egy dologra bátorkodom felhívni a" t. miniszter úr figyelmét, — nem kritika ez, — hogy látnoki szemmel nézzen előre: hogy kutató elmével tekintsen a jövőbe, nehogy az ipari és kereskedelmi szakiskolákból kikerülőkből újra. egy proletár elemet teremtsen Magyarországon. (Igaz! TJgif van! a szidsö baloldalon.) Mert én láttam már ehhez hasonló reformokat: láttam, a midőn behozták a polgári leányiskoláknál a kereskedelmi iskolai szaktanfolyamokat, ezrivel odatódulni a szegényebb osztály gyermekeit ós az eredmény az, hogy ma kitanultan erkölcstelenebb életet élnek nagyon sokan azon leányok közül, mint a minőt folytatnának a nélkül, mert a családi- körből kiragadta őket az a, tudat és az az önőrzef, hogy ők valamit tanultak s hogy ők kenyerüket megkereshetik és most ott áll előttük az élet a maga, sivárságával. Százával vannak az ország minden részében ily leányok, a kik elvégezték azt a szaktanfolyamot, és most nélkülöznek, vagy ha nélkülözni nem akarnak, elbuknak, elvesznek. De a kereskedelmi ós ipari szakoktatás százával tódítja oda az ifjakat. Magam is pár helyen voltam jelen a beiratkozásoknál. A. legnagyobb erőfeszítéssel iparkodtam azon. hogy egyik választóm gyermekét felvegyék, de a mikor láttam, hogy az igazgató azzal tagadja meg a felvételt, hogy a bizonyítványa nem megfelelő, — pedig talán alig volt egy hármasa, hogy ötven-hatvan jobb diák volt már előtte, a ki be akart jutni, — és hogy folyamodjam a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és akkor majd'felfogadja: erre én azt feleltem annak az igazgatónak, hogy- nem folyamodom: majd rákerül a sor a jövő évben. »Nem«, — így felelt »csak két év múlva*. Tehát nem segíthettem rajta,, mert jogosnak találtam, hogy a jobb elemek, a jobb tanulók tóduljanak oda. elsősorban. Ez az odatódúlás azonban nagyon is nagy meggondolásra adott okot. Ezért kérem a t. miniszter urat., hogy lelkiismeretes megfontolással nézzen a, jövőbe, mert ha. ő megteremti az ipari szakiskolákat Magyarországon, és ha azok üdvös eredményeket mutatnak fel, akkor az ő nevének is része lesz azon üdvös eredményelv elérésében, de ha azok a proletariátust és a, nyomort növelik, akkor, az ő működése hiába, való ós elítélendő. Én részemről aggódva nézek a jövő elé, mert nem bízom mai közjogi viszonyaink között az ipar ós kereskedelem fejlődósében. (Úgy- van! a szélső baloldalon.) Én csak azt látom, hogy kapaszkodunk, kapaszkodunk, hogy dolgozunk, mert haladni akarunk előre, de mihelyest véres körömmel belekapaszkodunk a sziklába, alólunk kirántják még azt az utolsó göröngyöt is, a. melyre lábunk támaszkodik ós mi visszazuhanunk a. mélységbe. (Úgy~ van! a szélső baloldalon.) Beszédem végére hagytam két részletkérdést, a melyeknek különösen egyikére akarok kiterjeszkedni, mert az egy nagyfontosságú reform, a melyet én most nem akarok elbírálni, de a mely jogos aggodalmat, kelt bennem. A miniszter úr ug3^anis az államópítészeti hivatalnál a 64-ik lapon az indokolásban azt mondja, hogy az iparfelügyelői osztályba helyezte át a kazánvizsgálókat. Ezzel tehát egy nagyfontosságú hivatalt helyezett -át, ós erre nézve ezeket mondja (olvassa): -» »Az iparfelügyeleti és kazánvizsgálati szolgálat egyesítését egyrészt a szolgálat, másrészt az érdekelt gyáros közönség érdekei indokolják. Előbbi szempontból igen figyelemre méltó egyszerűsítéseket vélek elérhetni, a mennyiben a rokonhivatású személyzetet jobban és czólszerűbben remélem kihasználhatni; utóbbi szempontból a viszonyok lényeges javulásának kell tekintenem, hogy két ellenőrző közeg helyett jövőben csak egy fogja, mindkét irányú teendőt ellátni.* Ez egy nagyon mélyreható reform, a mely elsősorban a gazdaközönséget ós különösen a mezőgazdasági ipart érinti. A kazánbiztosok áthelyezése az ipari osztályokba kétségtelenül nagyon fontos dolog, de én ezt aggodalommal nézem. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ezen aggodalmamat egész röviden előadjam. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású, hogy a kazánvizsgáló biztosok létszámuk csekélységénél fogva a -törvényes szabályok által előirt vizsgálatokat sem teljesítették a múltban pontosan. Nem tudják azt ellátni, ós ha a miniszter úr ennek ellenkezőjét jelenti ki, engedjen meg, de én azt hiszem, hogy őt rosszul informálták, inert az a tény, a mit én mondok és esetleg bizoiryítani is fogok, bár most nem akarok a részletekbe belebocsátkozni. Sok helyen a gazdának ós a, mezőgazdasági iparivállalkozónak be kellett szüntetni az üzemet, mert a kazánbiztos nem jött el az előirt vizsgálatot teljesíteni ós így ha valami hiba támadt, sokszor egy-két hétig is a legnagyobb munkaidőben a kazán használhatatlan volt. Köztudomású az is, hogy az iparfélügyelők sem voltak soha abban a helyzetben, meglehet számaik csegélységónél fogva., ós talán azért, mert nem volt elegendő idejük, hogy az elő--