Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-644
(}44. ordzágos ülés 1901. január 25-én, péntekén. 255 utak tisztviselői előtt, különösen pedig a külszolgálatot teljesítő tisztviselők előtt. Itt megint ugyanazzal a melegséggel, mint pártunk tagjai tavaly, majdnem mindegyik, a ki ebben a nagyérdekű vitában felszólalt, a t. ház és a kereskedelemügyi miniszter úr fig3 r elmébe ajánlották azoknak a végtelen túlterheltségét és végtelen igénybevételét, azonkópeii én is ugyanazzal a melegséggel, a melylyel pártunk kétségtelenül viseltetik ezen nagyon tisztességes hivatalnoki kar iránt, kórern a, miniszter urat, hogy végtére ne csak kilátásokkal, hanem tényleges segítséggel javítson a magyar államvasutak külszolgálatában levők helyzetén — hangsúlyozom, hogy a külszolgálatban levők helyzetén — és adjon legalább módot arra, hogy a tisztességes hivatalteljesítés után,-a mely szakadatlanul idegbontó, észt igénybevevő ós fizikai erőt emésztő munkával jár, mert ennél a, hivatalnál egyesül az ideg igénybevétele, a tudás, az ész és ezeken felül a fizikai erő igénybevételével, úgy, hogy csakugyan, a, ki erre a hivatalra vállalkozik, odaadja testét. lelkét, eszét és mindenét annak az államnak, nem használatára, hanem egyszerű szolgálatára, mondom, ha ezek pontosan, lelkiismeretesen dolgoznak, legalább tíz napig mindegyiküknek legyen módjában embernek lenni ós kipihenni magát azon határtalan nagy és szigorú szolgálat alól, a melyet teljesít. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az lehetetlen állapot, hogy évről-évre nem kap szabadságot ós hogy nagy részük csak akkor j'ut szabadsághoz, a mikor már ideggyógyintézetbe ós pihenő helyre készül menni. Adjuk meg nekik is, a mi oly bőségesen van meg a minisztériumokban, oly nagyon bőségesen van meg a keresekedelemügyi minisztériumban, hogy egy kicsit utazhassanak és szabad levegőt szívhassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ha már erről szólok, engedje meg a t. ház, hogy figyelmébe ajánljam, hogy az államvasutak szervezete, úgy a mint eredetileg 5000 kilométerre fennállott, fennáll még ma is, mikor pedig talán 15.000 kilométer a vasúti hálózat. Kérdem a, miniszter urat, nem foglalkozik-e azzal a kérdéssel, hogy a háromszorta megnagyobbodott hálózatnak a szervezetét máskép oszsza be a semmiesetre tovább fenn nem tarthatö ósdi szervezet helyett. A belszolgálatról, anélkül, hogy a hivatali teendőket bármiképen tángálnám, nem szólhatok olyan dicsérettel, mint a külszolgálatról, mert az igazgatóságoknál, az üzletvezetőségeknól az állások folyton szaporodnak, s bár elismerem egy magasrangú hivatalnok nagyobb tekintélyének a szükséges voltát, "mégis kívánatos volna, hogj^ a különböző igazgatók és üzletvezetők ne adjanak annyit a. reprezentálásra. ne járjanak mindig külön kocsin az országon végig. Sok nyomoron lehetne segíteni ezen külön kocsik költségeinek a megtakarításával : sok néptanító helyzetén 1 ehetne javítani ezekkel az összegekkel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem reprezentáló urakra van szükség a magyar államvasutak belszolgálatánál, hanem munkaerőkre, kik munkaidejüket beigazolva sokkal nagyobb tekintélyivel fognak rendelkezni, mint ma, mikor egyszerűen reprezentálásokban, tekintélyes állásokban, a megyei életben való részvétben keresik dicsőségüket ós hivatali nagyságukat. (Helyeslés a szélső baloldalon .) T. ház! A postát, távirdát és távbeszélőt illetőleg legyen szabad megemlítenem, hogy az a reform, a melyet a postánál Dániel Ernő miniszter hozott be, a közönségre nézve teljesen bevált. De tiltakoznunk kell újólag egész határozottan az ellen, hogy a postai szállítási díjakat olyan tetemesen emeljék, mert ezáltal épen a legszegényebb néposztály lesz érintve. A postánál Baross Gábor által behozott dolgokra kívánom felhívni a miniszter úr figyelmét. Mert egyáltalában nem értem, hog-v azon nyomorult vidéki községektől, melyek postát kérnek, 80 forint jövedelmi garancziát, a távirdáknál pedig 300 forint tiszta jövedelmet követelnek. Mikor a posta annyit jövedelmez, hogy a bruttóbevétel — a bruttóbevétel — 27°/o-át az államkasszába viszik el, miért nehezítik meg azoknak a nyomorult községeknek posták felállítását, azt egyáltalában nem értem. Ha annyit jövedelmez az a posta, legyen minden községben egy. Hiszen az a posta a községnek intelligencziáját, tudását, kereskedelmét emeli és ezen a révén busásan bejön mindaz, a mit az állam avval a 80 és 300 forinttal esetleg veszít. (Helyeslés a szélsői Ixüoldalon.) T. ház! Egyért azonban gratulálhatok az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úrnak és ez a budapesti telefonhálózat. Ez, a mióta államosíttatott, olyan rossz, a. milyen rossz azelőtt sosem volt. (Derül f séf). Ugy van! a-szélső baloldalon.) Azelőtt csak panaszkodtunk ós kértük az államosítást: most, mikor nagynehezen megcsinálták, kisül, hogy míg ma génkezelésnél úgy telefonált ós csilingelt, a hogy az ember dirigálta, most, mióta állami kezelés alatt áll, úgy csilingel és úgy felel, a hogy ő akarja, (Derültség és tetszés.) a mit minden ember mag-a is tud. Üdvözlöm a miniszter urat, és kérem, hogy legalább ennél a kérdésnél mutassa meg teljes enerzsiáját, hiszen a telefon igen fontos dolgot képez a kereskedelemügyi minisztériumra nézve is. Mutassa meg erólyét az által, hogy ezen állapotokat végre is szanálja. De ha már
