Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

254 644. országiig ülés 1901. január 25-én, pénteken. mondom, a visszaéléseket ki lehet irtani és üldözni lehet, de azért a jót ezzel elrontani nem szabd. T. ház! A viczinális vasutak ügyével így végezve, engedje meg a t. ház, hogy még a forgalmi eszközzel kapcsolatosan néhány szóval megemlékezzem és szives figyelmébe ajánljak a miniszter úrnak egyet, a mi nagy részt hiányzott a tavalyi költségvetési beszédében: ez az idegenforgalom emelése. Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, de egy szomorú statisztikát adni a miniszter úrnak, mely talán neki nincs meg: hogy a fővárosban 1898ban 138.601 idegen fordult meg. 1899-ben, tehát nem is a kiállítási évben, a melyik különben is keveset von el a forgalomtól, mert az idegenek, a kik Budapesten megfordulnak nagyobbrészt vidékiek, már csak 131.388 idegen fordult meg. Ez adatokból azt látjuk és arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy fővárosunk idegen forgalma, akkor, a mikor sem a kolera;, sem valami nagy esemény a világon nincs, nem hogy emelkednék, hanem 7—8000 emberrel csökken. Az idegenforgalom emelését tehát általánosságban bátorkodom a miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. T. ház! Csak néhány részletkérdést akarok röviden említeni. (Halljuk! Halljuk!) s ezek között első a közutak kérdése. T. ház! Én nagyon kérem és kérelmemet pártom kiváló tagjainak egyenes felszólítására ós pártom utasításából terjesztem elő, méltóztassék a miniszter úrnak a vármegyék közúti adójáról szóló jelentését a ház, illetőleg a nyilvánosság elé terjesztem. Igen érdekes tükrét fogja ez adni annak, hogy mennyire vannak megterhelve a viczináliák által ezek a vármegyék, (ügy van! ügy van! Elénk 'helyeslés a szélső baloldalon.) ós képet fog adni arról a gazdálkodásról, a mely a viczinális vasutak terén folyt. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Viczinális vasút, vagy közút? Pichler Győző : A közutakról szólok, az utadó-alapról, és azt kellene kimutatni, hogy az a viezinálisok javára mennyivel van meg terhelve. T. ház! Ez a kimutatás tanúságul fog szolgálni nekünk akkor, a midőn az új viczinális törvényjavaslat elbírálás alá kerül ós így azt hiszem, hogy helyes kapcsolatban hoztam tél ezt a kérdést épen a viczinális vasutaknál. (ügy van! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy miután a- magyar ipar fejlesztése egyik fő programmpontja volt a miniszter urnak, hogy, ha már itt vagyok a közutaknál, csoportosítsam a dolgokat ós a közutaknál a miniszter úrnak figyelmét egyetlenegy dologra felhívjam, ami mintegy visszaélése az államhatalomnak; ezt én csak így jellemezhetem. A mikor az alföldi, úgynevezett tranzverzális út építését elhatározták, a mi még Lukács Béla idejében törtónt — roppant pénzekbe került ez az út, pedig megfontolandó lett volna, hogy nem olcsóbb lett volna-e a vasútépítés, a mire különben nem akarok most kiterjeszkedni, — akkor keletkezett az az eszme, hogy az állani maga vegyen kőbányákat, miáltal olcsóbban fogja előállíthatni az utakat. Meg is vették, azt hiszem, a tarczali, a csúcsi kőbányát és egy csomó mást. Az út most a befejezéshez közeledik. A mint elhatározták, hogy kőbányákat vesz az állam, egyszer csak nem birták elkerülni bizonyos pártszemponti nyomásokat és az állam sok olyan kőbányát vett meg, a mit sohasem használt (Derültség a szélső baloldalon.) s ezáltal nagy kőbányatulajdonos lett a magyar állam. De kérdem az igen tisztelt miniszter urat, hogy a mikor ezek a kőbányák megvétettek . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Csak tessék beszélni, igen érdekes, hallgatom! Pichler Győző: A mikor az állam kőbányatulajdonos lett, az eredmény az volt, hogy ő saját rezsijében szállíthatván a magyar állam vasúton a köveit, néhány óv alatt megszűnt az egész magyar kőbányaipar, az állam felszítta magába ezt az ipart. Nagyon meggondolandó, vájjon a kőbányaipar érdekében nem volna-e helyes, hogyha ezt a - - hogy xígy mondjam — kőbányamonopoliumot az állam kezéből kiengedné ós ezáltal egy tényleg nagyon sülyedt, nagyon rossz állapotban levő magyar iparon segítene. Tudom, hogy financziális okokból ez talán nehézségekbe ütközik, hanem a, financziális okoknál méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy az állam elveszti e bányák megadóztatásából befolyó adót, a magyar államvasutak jövedelme is csökken azáltal, hogy saját rezsiben szállítják a köveket, holott a magánember árúit bizonyos tarifa mellett szállítanák. Mondom, bátorkodom felvetni azt az eszmét, vájjon ez a kőbányamopolium helyes-e, ós vájjon nem szolgál-e arra is, hogy az iparfejlődést ezen a téren a kőbányaipar terén megbénítsa? De, t. ház, rátérek egy nagyon fontos kérdésre, ós ez a magyar államvasutak kérdése. T. ház! A mikor erről a kérdésről szólok, elsősorban egy kérdés lebeg előttem. Én tisztelettel kalapot emelek a magyar államvas-