Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

250 <í44. országos ülés 1901. január 25 én, pénteken. részleteket adni, de a fő, hogy megtudjuk, hogyan áll ez a dolog, mik történnek benne addig is. (Helyeslés a szélsőhalon.) a, meddig ezt a kényes kérdés a nyilvánosság elé lehet hozni, ííem adatokat kérek, melyeket fel lehet hasz­nálni, de azt kérdem, hogy hogyan áll ez a kérdés? Erre is kötelességünk felelni, a midőn ily közel van a megoldás szüksége, a midőn oly égetővé kezei válni az, hogy nyilatkozatra, kényszeríttessék a miniszter, (igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, nem tudom mit felel majd a miniszter úr. de tavaly ugyanezt a kérdést felvetette Rátkay László t. képviselőtársam és többen, így azt hiszem, Komjáthy Béla, Polónyi Géza képviselő urak is hosszasan fog­lalkoztak vele, ós akkor a miniszter úr fel­szólalt, s a következőket mondta (olvassa) : »Mi­szerint az ország összes közigazgatási tényezői­nek harmonikus védelmére vonatkozó keres­kedelmünk biztosításáról ós fejlődéséről a vám­tárgyalások alkalmával is kell gondoskodni.« Es hozzá, tette, maga, is roppant praktikus ember lévén (olvassa): -»Kórem, ha ezt felelem pedig csak ennyit felelhetek, akkor biztosan frázisnak fogja mondani Polónyi Géza képvi­selő úr,* így méltóztatott mondani, epedig többet nem felelek.* T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, ha aztkérem, hogy ily állítással, — csakugyan a miniszter úr saját szavát használom. — ilyen frázissal ne álljon elő ilyen kérdésben, mert e kérdésre formálisan megfelelhet a nélkül, hogy indiskrécziót követne el, a mely indiskrécziót esetleg a további tárgyalások folyamán ellen­feleink kihasználhatnák. Elismerem ugyanis, hogy harez és háború alapján lehet csak meg­állapítani a tarifát, de mondom, ne álljon elő ilyen frázissal, hanem világosítsa fel a nem­zetet az irány felől, a melyet terveznek. Mert ha a miniszteri székből ily nyilatkozat fel­hangzik, ha csak néhány ember is akad, ki erre a nyilatkozatra ezzel a kérdéssel foglal­kozni keKd abban a,z irányban, a melyet a kereskedelemügyi miniszter úr jelez, ha a, köz­vélemény, az egyes polgárok a maguk munka­erejével iparkodnak hozzájárulni, a mi minden ily nyilatkozat után előfordul, a, mint talán a miniszter úr is jól tudja saját tapasztalatból, ezzel is a kérdés kivitetik a közvéleménybe, és ha a miniszter úr igazán meg akarja vé­deni Magyarország érdekeit és ezzel szemben ellenfeleket talál, akkor a kereskedelemügyi mi­niszter úr helyzete százszor és ezerszer erősebb, ha mögötte öntudatos közvélemény áll, a mely tudja, hogy a miniszter urnak igaza, van, mintha, sötétben van a közvélemény ós a mi­niszter úr csak a mellét veri és hangoztatja, hogy » magyar szempontot tartok szem el ott,«. de a. közvélemény nem látja át, hogy csak­ugyan magyar szempont-e az, hanem azt puszta szóra el kell hinnie. (Igaz! Úgy ram! a szélsőbalo-n.) ".'.•' Ha már a külországokkal és birodalmak­kal kötött szerződésekről van sző, röviden meg akarok emlékezni e kérdésnél külkeres­kedelmünkről is. A legfontosabb, vagy egyik legfontosabb feladata, — így disztingválok — volna a mi­niszter úrnak a külkereskedelem emelése. Ta­valy is szóba került ez, két évvel ezelőtt is szóba került, azelőtt is szóba került mindig. A. dolog mélyébe egy parlamenti vita kereté­ben nem lehet bocsátkozni, de kétségtelen, hogy az utóbbi két évben egy reform történt, mely legjobb Júzonyítéka a mi gyadraságunk­nak, hogy rá vag3umk utalva pénzzel tudomást szerezni oly dolgokról, melyekről máshol a, külügyi hivatalok tudósítják az országot és a melyről tavaly Rátkay László t. képviselőtársam megemlékezett, hogy tudniillik 500.000 koronát kell költenünk arra, hogy kereskedelmi szak­tudósítókat alkalmazzunk, a kiknek helyzetét nagynehezen megállapítottuk a külügyi hiva­talokkal szemben, hogy tudniillik mellé- vagy alárendeltek legyenek-e. Miután tavahy az igen tisztelt minszter úr ezzel akarta, bizonyítani, hogy a külkereskedelem érdekeit mennyire szivén hordozza, most legyen szives talán rö­viden felvilágosítani a, képviselőházat arról, hogy mit műveltek azok az emberek ós fél­milliót mire adtunk ki. (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Kiket küldtek!) Hogy kiket küldtek ki, avval nem foglalkozom, mert a, személyi ré­szét a kérdésnek nem akarom érinteni; én egy-kettőt ismerek közülök. ezek tudományosan igen képzett emberek. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Csak tessék velük foglalkozni, helyt állok! Pichler Győző: Nem azért kérdezem eze­ket, hogy kíváncsiságomat elégítsem ki, vagy bármikép kétségbe vonnám, hogy ezek helyesen működnek, hanem az bizonyos, hogy a köz­véleményben nem tudják ezeknek hatáskörét, pedig, ha a közönség tudja, hogy mire terjed ki a hatáskörük, hogy milyen ügyekben men­nek jelentések a, minisztériumhoz, a melyek a minisztériumot esetleg intézkedésre buzdítják, akkor talán a közönség, a belföldi ós a kül­földi kereskedelmi világ, a, melynek érdekében ez az intézmón}^ létesült, oda fordulna hozzá­juk, ós támogatná őket tevékenységükben. A kereskedelemügyi tárcza tárgyalásánál nem lehet szem elől tévesztem és meg kell említeni, már csak azért is, hogy a miniszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom