Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

<»44, országos ülés 1901. úr beszédjében erre is kiterjeszkedjék, a gazdasági stagnácziót, a mely jelenleg Magyarországon uralkodik. Ez nagyon hálás ós biztató théma a beszédre, de én nem akarok bele bocsátkozni, tekintve, hogy az országgyűlés ideje korlátolt, hanem csak rá akarok utalni arra, hogy főoka a gazdasági válságnak nem a közép-európai pénzügyi helyzet, nem a délafrikai vagy a kínai háború, nem az angol bank pénzhiánya, hisz ezek a dolgok hozzánk csak nagyon gyengén hatnak el, hanem szerintem az, a mit az önálló vámterületről szólva megemlítettem: a bizonytalanság, mely Ausztriával való viszonyunkban fennáll, s melynél fogva nem tudjuk, hogy mi történik ott a 14. §-szal a mi hátrányunkra. A másik oka, a gazdasági ós ipari válságnak az osztrákok versenye, az a verseny, melyet nekünk semmiképen megakadályoznunk nem lehet. Nem is törekszik rá semmiféle miniszter, hanem azt mondja : majd megteremtjük az ipart, s akkor az osztrák verseny csökkenni fog: pedig a zsenge ipart megfogja ölni az osztrák verseny, a mint megölte eddig, minden fejlődését, megölte czukorip arunkat — pardon, lapszus— üvegiparunkat, meghátráltatta textil-iparunk fejlődósét, úgy, hogy most, mikor mindenütt a legmodernebb viszonyok uralkodnak, nálunk kezdik a textil-ipart kezelni. De kétségtelen, hogy gazdasági válságunkat, még a múlt évet is hozzászámítva, a rossz termés okozta. Ezért nem vádolhatok senkit, de mint tényezőt számba veszem. További taktor gyanánt felhozhatom kétségtelenül a rossz pénzügyi viszonyokat, a vállalkozás teljes szünetelését, a vasúti ipar szünetelését, az építkezési vállalkozás teljes haldoklását. Mind ez megteremtette a személyi hitel megszűnését és mindez együttvéve visszahárúlt a birtokra és okozta a birtokcsökkenést. Én jól tudom, hogy mind ezeket talán pregnánsabban, talán mélységesebben behatolva is el lehetne mondani, de ez nem tartoznék egy költségvetési beszéd keretébe, Én meg vagyok győződve róla, hogy mindezekről részletes tudomása van a miniszter úrnak ós ezen okok közt számos van, a melyeken segíteni módunkban áll ós a, miniszter úrnak kötelessége is, mert ő az alkotó párt kiküldöttje, nekünk csak az eszméket kell hangoztatni és őt buzdítani, neki kötelessége ezeket foganatosítani. En a pénzügyi viszonyokról szólva nem akarok áttérni a bankügyre ós arra, hogy a bankok Magyarországon hivatásukat egyáltalában nem teljesítik. A bankok Magyarországon felszívják az erőt és azután magukban emésztik meg, maguknak tartják meg. A bam január 2ö-én, jiéntekeu. 951 kok mint molochok emésztik a magyar gazdasági érdekeket, ós nem mozdítják elő a gazdasági élet fejlődésót oly mérvben, a mint az kötelességük volna, az ő pénzügyi helyzetükben, a mely mindig nagyon jó. De ha beszélek a vállalkozási szellemről, meg akarok jegyezni még egyet és ez az, hogy Magyar országon a vállalkozási szellem nem bír fejlődni. Nálunk egy öreg hiba van a társadalomban ; a legszegényebb osztály nem vállalkozhatik, a, középosztálynak nincs miből vállalkoznia, A mi ellen ón vádat hangoztatok itt a házban, az az. hogy Magyarország főurai, kiknek vagyoni helyzete olyan, hogy a vállalkozási szellemet emelhetnék, inkább az angol bankba biztosítják vagyonukat, semhogy vállalkozásokba bocsátkoznának, szemben az osztrák főurakkal, kik a nemzetgazdasági életben nap-nap után részt vesznek, nemcsak anyagilag, tőkéikkel, hanem szellemi munkájukkal is. De ha itt vagyunk a, főuraknál, menjünk egy lépéssel tovább. A t. miniszter úr, a ki nagyon jól ismeri az osztrák állapotokat, azelőtti tapasztalataiból is és most is, — mert mint Magyarország miniszterének betekintése van mindenbe — nem találja-e ott a főherczegeket az osztrák A^állalkozásoknál pénzükkel és áldozatkészségükkel ? ([gaz! Ugy mit! a szélső baloldalon.) Merne idejönni a magyar miniszterelnök az udvartartás költségeit emelni azzal az indokkal, hogy a főherczegeknek 50.000 forinttal több appanázsét kell adni és mert megszaporodtak azok a főherczegek! Hol vannak a, mi közéletünkben azok a főherczegek? Hol vannak a mi hajózási ós közleketlési vállalatainknál, a, mi textil-iparunknál, a mi vasiparunknál, gépiparunknál, szénbányáinknál? Száz ós száz iparágban Ausztriában a főherczegek részvényesek, oda adják pénzüket ós spekulálnak, járnak a börzére ós spekulálnak vállalatokban; minálunk a, börzére sem járnak, a mit jól tesznek, ele nem is vállalkoznak, a mit meg rosszul tesznek! Nem követelhetjük-e meg mi is ezt? Nem épúgy magyar főherczeg, vagy hogy a helyes szót használjam, nem épúgy magyar királyi herczeg-e az, a mint osztrák főherczeg? Nem épúgy járulunk-e hozzá mi az ő létfentartásukhoz az évente megszavazott udvartartási és egyéb költségekkel, mint Ausztria? És nem épúgy kötelessége-e azoknak a főherczegeknek, a kiknek mindegyike bizonyos fokig a trónnak várományosa, hogy bennük legyen a magyar érzelem, a magyar szenzus is? Hogy legalább részben is ide jöjjenek, hogy iparkodjanak ezt az országot támogatni! Nem, hanem egy noli me tangere Magyarországra