Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-644
246 fi 44. országos ülés 1901. ják követni, — hogy fejleszteni kell az ipart ós c jelszó alatt áldozatokat kérnek, melyeket szívesen ad ineg a nemzet, akkor meg vagyok győződve, hogy a kormány elnöke, a, kormány minden tagja-, de különösen a kereskedelemügyi miniszter úr, aki húsz évi közgazdasági pályáján különböző, nagy dotácziójúállásokban, a hol kötelességeit kétségtelenül pontosan teljesítette, bepillantást nyert úgy a magyar biztosítási ügybe, mint a vasúti, mint a gyárügyekbe, a ki egyáltalában olyan szerencsés helyzetben volt, hogy olyan vállalatok és intézmények élén állott, a hol a közgazdaság minden ágába bepillantást nyert, meg vagyok győződve, hogy neki az a meggyőződése — titokban, de nem világosan, mert akkor nem volna valóságos belső titkos tanácsos és miniszter, — hogy Magyarország közgazdasági helyzetét csakis az önnállő vámterület ós Ausztriától való elkülönítés birja megteremteni. De, t. ház, ez a politika, a melyik az önálló vámterülettel szemben áll. rég ismert politika.. Kossuth Ferencz, pártunk elnöke ós t. vezére, kifejtette egy-két óv előtt tartott beszédében, hogy ez a politika visszamegy a 48-as évekre, hogy ez nem egy országos, ez egy birodalmi politika, a mely oda konkludál, hogy a milyenek az örökös ausztriai tartományok a dinasztiával szemben, ép olyan Magyarország is; ez a birodalmi politika a dinasztia politikája., a mely ezen kérdésnél szemben áll a, nemzettel, mely e kérdésben engedni nem akar; a korona egyenesen szembeszáll Magyarország nagy közgazdasági érdekével, életének czélját látná elveszítve, hogyha az önálló vámterület létesítését megengedné. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Van, t. ház, egy hatalmas uralkodó, a ki alig huszonnégy órája foglalta el a trónt, egy olyan nagyhatalom trónját, a, mely nemcsak azért nagyhatalom, mert uralkodója, véletlenül a doyenje az összes uralkodóknak, mert ez az egyedüli oka annak, hogy mi KözépEurópában nagyhatalmak vagyunk, hanem fiatal, huszonegy órás király, a ki mikor a trónt elfoglalta, arra tett esküt legelőször, hogy az alkotmányt szívósan betartja, sem indirekté, sem direkte abba be nem folyik, sem véleménynyilvánítás, sem gondolat megnyilatkozása által az alkotmányos szervezetnek működésót nem fogja befolyásolni, ha itt Magyarországon alkotmányos életünkben előre nem tudnák bizonyos kérdésekben a dinasztia gondolkodását és a dinasztia saját gondolkodását és érzelmeit elrejtve és visszafojtva megvárná a nemzet gondolkozásának ós érzésének megnyilatkozását, száz meg száz fájdalmas és szomorú lapja Magyarország történelmének január 25-én, pénteken. nem volna bent a történetben, száz meg száz nagy közgazdasági bajunkon már rég segítettünk volna. És hová vitt bennünket a közös vámterület? Olyan állapotokhoz, a melyek kétségbevonhatatlanul a mi álláspontunk mellett szólanak. Mert oda jutottunk ma, hogy az államadósságok ós a magánadósságok összege az egész földbirtok tőkeértékének 4 /Ö részét képezi. Ez tagadhatatlan; a hivatalos statisztikák állapítják meg. A jelzálogteher az összes földbirtokok 35°/o-át képezi. Ezek is hivatalos, rnegczáfolhalatian adatok. És Ehhez hozzá keli még számítanunk az államadósságokat. Mi hozott bennünket 30 óv alatt ide ? Egyre feleljen nekem az igen tisztelt miniszter úr itt, az ország szine előtt: Arra,, hogy 33 év óta, egybevetve az adósságokat, melyekét az állam csinált, egybevetve a jelzálogadósságokat, egybevetve váltóadósságokat, egybevetve a, takarékpénztári betéteket, egybevetve minden gazdasági faktort s viszonyítva azt a föld értékéhez, viszonyítva a, polgárok helyzetéhez, nem kétségbe vonhatatlan tény-e az, hogy a nagy tömegek folyton elszegényednek és csak egyesek jutottak nagy ós hatalmas vagyonhoz ? De hisz mindez természetes. Természetes, hogy az ipari ós kereskedelmi Ausztria, mely túlnyomó súlylyal nehezedik a, földmívelő Magyarországra,, külföldi államokkal kötött szerződéseknél elsősorban az ipar 1 és kereskedelem, nem pedig a, mezőgazdaság érdekeit tartja, szem előtt. Csak nem meri állítani senki ebben az országban, — és a, ki állítja, nevetségessé lesz, — hogy a, mi külügyi hivatalaink mai szervezetükben önzetlen érzelemmel a magyar érdekeket istápolják, mert hiszen kétségtelen, hogy külügyeink vitelében az osztrák irányzat, a birodalmi irányzat, a dinasztikus irányzat, az udvari irányzat a túlnyomó. Mezőgazdasági állam áll szemben az ipar ós kereskedelem terén nagy fejlettségű állammal ós így természetes, hogy a nagyobb nyomatókkal biró Ausztria a külbiroclalmokkal kötött szerződéseknél elsősorban az ipar- és kereskedelem érdekeit tartja, szem előtt — mert az Ausztria javára megy — és csak másodsorban a mezőgazdasági érdekeket. T. képviselőház ! Tudom, hogy beszédemnek ezen részével igen hamar végezhet az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr. Nem is azért szólalok fel, mintha remélném, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr belebocsátkozik ezeknek a czáfolatába. Azt hiszem, hogy ezeket nem lehet megczáfolni, mert a mennyire lehetett — elismerem — a miniszter úr számos felszólalásában azt meg is tette. De engedje meg a kereskedelemügyi miniszter
