Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

<><I4. országos ülés 1901. január 25-én, péntekén. 247 úr, hogy egy kérdést intézzek hozzá ; azt tudniillik : Megteszi-e ő saját, hatáskörében, mint kereskedelemügyi miniszter, az előkészületi munkálatokat az önálló vámterületre arra az esetre, ha az 1867. évi XII. törvényczikk alapján abba, a kellemes helyzetbe jutnánk, mefyet ugyan néni remélek épen a kormánynak engedékenysége ós meghunyászkodása miatt, de ha, ez mégis megtörténnék egy kívülünk álló inczidens folytán, megteszi-e az előmunkálatokat arra az esetre, nehogy ha bekövetkezik az az idő, azzal kényszerítsék majd az országot a közös vámterület fentartására, mint kényszerítették két-három év előtt, hogy nem vagyunk még az önálló vámterületre elkészülve, nem állíthatunk fel vámsorompókat? Hiszen 1907-ben lejárnak szerződéseink is ós egyezményeink Ausztriával. Vájjon gondolkodott-e a miniszter úr, vájjon megtörténnek-e az ő resszortjában, az ő minisztériuma kebelében azok a nagyfontosságú előkészítő munkálatok, a melyek az önálló vámterület létesítésére irányúinak? Mert, t. ház, ez nagyon aktuális kérdés, és azt hiszem, tekintettel arra, hogy Ausztria képviselőházának összeülte ós a Reichsrathi viszonyok alakulása nagyfontosságú érdekek Magyarországra nézve is, mert nemcsak Magyarország jövő politikájába, hanem esetleg a választás idejének megállapításába is befolynak, megengedi a t. ház. hogy beigazoljam azt, hogy kötelessége volna Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úrnak az önálló vámterületre az előkészületeket megtenni, ha a kormány, ha a miniszterelnök úr, az 1867 : XII. törvényezikket saját értelmezése után a maga integritásában fenn akarja tartani? Mert nézzük meg, t, ház, hogy ma, mikor néhány napj múlva Ausztriában megnyílik a parlament, a választások befejezése után közvetlenül, hogy állanak a pártviszonyok. Röviden fogom csak jelezni, hogy miféle kilátás van az osztrák parlament működésőre. Mindezt pedig csak azért említem fel. hogy a várandó eseményeket . összeegyeztetve a mi viszonyainkkal, ráutaljak, hogy mily szükséges, hogy a, legna.gyobb elővigyázattal megtegyünk minden előkészületet nemzeti létünk, nemzeti gazdasági életünk érdekében arra, hogy azután ne legyünk kényszerülve saját rendezetlen viszonyaink és előkészületlenségünk folytán odadobni magunkat Ausztriának olyan követelésekre nézve, a melyek nemzetgazdaságunkat) tényleg meghiúsítják. T. ház! Megvoltak az ausztriai választások. Nem saját elhatározásából, nem az önként adódó tanácsból, nem a politikai helyzet alakulása miatt, hanem kényszer folytán oszlatták fel azt az osztrák parlamentet, mert- ott tárgyalásokat folytatni nem lehetett, obstrakcziö dúlt, nem lehetett egységes többséget és egészséges parlamenti életet teremteni. Tehát feloszlatták azt a parlamentet. És mi történt? Megtörtént a, választás és, t. ház, ebből a választásból én csak egyetlenegy örvendetes tanúságot vonok le, a mely egyúttal eg\' általános igazságot bizonyít. A többi tanúság mind szomorú. Azonban az általános igazság érdekében én, híven politikai meggyőződésemhez ós hitvallásomhoz, elsősorban azt az örvendetes tanúságot akarom levonni. Ez a tanúság pedig az, hogy a reakczionárius iránynyal szemben a modern társadalomban igenis van egy panáczea, és ez a radikális pártok előnyomulása. A klerikális irányt, a reakczionárius irányt, a fekete sereg iránvát és haladását megbénította a radikális pártok keletkezése Ausztriában : a szoczialdemokráczia és a nemzeti érzület útját szegték a reakcziónak és a. klerikalizmusnak és mélységes sebeket ütöttek annak testén. A szabadelvnség iránya ezen választás által nem a szabadelvűséget hirdető pártok szaporodásával, hanem igenis a radikális tömegek szervezésével, csoportosulásával és a nemzeti érzés öntudatos kezelésével elejét vette a rekczionárius és a. klerikális irányzatnak. Örvendetes ez reánk nézve is. mert megvagyok- győződve, hogy bármikor, akár leplezetten a szabadelvűség örve alatt, akár pedig nyíltan a reakczió akarja felütni a fejét: Magyarországon is a radikális pártok, a szélső pártok fogják ós elsősorban a mi pártunk fogja útját állani annak, hogy ezen irányzatok túlsúlyra,, vagy pláne győzelemre kerüljenek. (Mozgás a szflső baloldaliul.) Ez. t. ház, az egyedüli örvendetes esemény, de a többiek nagyon szomorúak. Egyetlenegy párt sem alakúit, a melynek czólja becsületes kiegyezést kötni Magyarországgal. Egyetlen egy párt sincs, a, melynek programmjában volna elfogadni az általunk alkotott kiegyezést, a mely most a recziproczitás naa'v elve mellett van fontartva. hanem igenis minden párt, bármily visszásság legyen közöttük a nemzetiségi' érzés, szoeziálista érzés, reakczionárius avagy liberális érzés, a nemzeti haladók ós munkáspárt álláspontjainak különbözősége szerint, egyben megegyezik : hogy »Magyarországgal pedig a, kiegyezést meg nem kötjük«. (Úgy van! Uy>/ ran! a s-éhö hátoldalon.) És míg azelőtt egy látszólagos, 204 tagból álló többsége volt a kormánynak és ellenzéke 198 főnyi volt, szóval volt többsége, a melyre támaszkodva remélte, hogy megegyezésre juttatja a pártokat a nagy állam fentartó törvények megalkotásánál: ma szétzülve és széttiporva áll ott az a, többség s a