Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

<><I4. országos ülés 1901. január 25-én, péntekén. 247 úr, hogy egy kérdést intézzek hozzá ; azt tudni­illik : Megteszi-e ő saját, hatáskörében, mint kereskedelemügyi miniszter, az előkészületi munkálatokat az önálló vámterületre arra az esetre, ha az 1867. évi XII. törvényczikk alapján abba, a kellemes helyzetbe jutnánk, mefyet ugyan néni remélek épen a kormánynak engedékenysége ós meghunyászkodása miatt, de ha, ez mégis megtörténnék egy kívülünk álló inczidens folytán, megteszi-e az előmun­kálatokat arra az esetre, nehogy ha bekövet­kezik az az idő, azzal kényszerítsék majd az országot a közös vámterület fentartására, mint kényszerítették két-három év előtt, hogy nem vagyunk még az önálló vámterületre elkészülve, nem állíthatunk fel vámsorompókat? Hiszen 1907-ben lejárnak szerződéseink is ós egyezményeink Ausztriával. Vájjon gondol­kodott-e a miniszter úr, vájjon megtörténnek-e az ő resszortjában, az ő minisztériuma kebe­lében azok a nagyfontosságú előkészítő mun­kálatok, a melyek az önálló vámterület léte­sítésére irányúinak? Mert, t. ház, ez nagyon aktuális kérdés, és azt hiszem, tekintettel arra, hogy Ausztria képviselőházának összeülte ós a Reichsrathi viszonyok alakulása nagyfon­tosságú érdekek Magyarországra nézve is, mert nemcsak Magyarország jövő politikájába, ha­nem esetleg a választás idejének megállapí­tásába is befolynak, megengedi a t. ház. hogy beigazoljam azt, hogy kötelessége volna He­gedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úr­nak az önálló vámterületre az előkészületeket megtenni, ha a kormány, ha a miniszterelnök úr, az 1867 : XII. törvényezikket saját értel­mezése után a maga integritásában fenn akarja tartani? Mert nézzük meg, t, ház, hogy ma, mikor néhány napj múlva Ausztriában megnyílik a parlament, a választások befejezése után köz­vetlenül, hogy állanak a pártviszonyok. Rövi­den fogom csak jelezni, hogy miféle kilátás van az osztrák parlament működésőre. Mind­ezt pedig csak azért említem fel. hogy a vá­randó eseményeket . összeegyeztetve a mi vi­szonyainkkal, ráutaljak, hogy mily szükséges, hogy a, legna.gyobb elővigyázattal megtegyünk minden előkészületet nemzeti létünk, nemzeti gazdasági életünk érdekében arra, hogy azután ne legyünk kényszerülve saját rendezetlen vi­szonyaink és előkészületlenségünk folytán oda­dobni magunkat Ausztriának olyan követelé­sekre nézve, a melyek nemzetgazdaságunkat) tényleg meghiúsítják. T. ház! Megvoltak az ausztriai válasz­tások. Nem saját elhatározásából, nem az ön­ként adódó tanácsból, nem a politikai helyzet alakulása miatt, hanem kényszer folytán osz­latták fel azt az osztrák parlamentet, mert- ott tárgyalásokat folytatni nem lehetett, obstrak­cziö dúlt, nem lehetett egységes többséget és egészséges parlamenti életet teremteni. Tehát feloszlatták azt a parlamentet. És mi történt? Megtörtént a, választás és, t. ház, ebből a vá­lasztásból én csak egyetlenegy örvendetes ta­núságot vonok le, a mely egyúttal eg\' álta­lános igazságot bizonyít. A többi tanúság mind szomorú. Azonban az általános igazság érde­kében én, híven politikai meggyőződésemhez ós hitvallásomhoz, elsősorban azt az örven­detes tanúságot akarom levonni. Ez a tanúság pedig az, hogy a reakczionárius iránynyal szemben a modern társadalomban igenis van egy panáczea, és ez a radikális pártok elő­nyomulása. A klerikális irányt, a reakczioná­rius irányt, a fekete sereg iránvát és haladását megbénította a radikális pártok keletkezése Ausztriában : a szoczialdemokráczia és a nem­zeti érzület útját szegték a reakcziónak és a. klerikalizmusnak és mélységes sebeket ütöttek annak testén. A szabadelvnség iránya ezen választás által nem a szabadelvűséget hirdető pártok szaporodásával, hanem igenis a radi­kális tömegek szervezésével, csoportosulásával és a nemzeti érzés öntudatos kezelésével elejét vette a rekczionárius és a. klerikális irányzat­nak. Örvendetes ez reánk nézve is. mert meg­vagyok- győződve, hogy bármikor, akár leple­zetten a szabadelvűség örve alatt, akár pedig nyíltan a reakczió akarja felütni a fejét: Ma­gyarországon is a radikális pártok, a szélső pártok fogják ós elsősorban a mi pártunk fogja útját állani annak, hogy ezen irányzatok túl­súlyra,, vagy pláne győzelemre kerüljenek. (Moz­gás a szflső baloldaliul.) Ez. t. ház, az egyedüli örvendetes esemény, de a többiek nagyon szo­morúak. Egyetlenegy párt sem alakúit, a mely­nek czólja becsületes kiegyezést kötni Magyar­országgal. Egyetlen egy párt sincs, a, melynek programmjában volna elfogadni az általunk alkotott kiegyezést, a mely most a reczipro­czitás naa'v elve mellett van fontartva. hanem igenis minden párt, bármily visszásság legyen közöttük a nemzetiségi' érzés, szoeziálista ér­zés, reakczionárius avagy liberális érzés, a nem­zeti haladók ós munkáspárt álláspontjainak különbözősége szerint, egyben megegyezik : hogy »Magyarországgal pedig a, kiegyezést meg nem kötjük«. (Úgy van! Uy>/ ran! a s-éhö hát­oldalon.) És míg azelőtt egy látszólagos, 204 tagból álló többsége volt a kormánynak és ellenzéke 198 főnyi volt, szóval volt többsége, a melyre támaszkodva remélte, hogy meg­egyezésre juttatja a pártokat a nagy állam ­fentartó törvények megalkotásánál: ma szét­zülve és széttiporva áll ott az a, többség s a

Next

/
Oldalképek
Tartalom