Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

(>3o. országos ülés 1901, január 15-én, kedden. 17 hogy nem hosszabb közszolgálat jutalmául és nem is hosszas szolgálatban kidőlt emberek ellátásának biztosításául adatnak. Azt is tudja mindenki, hogy a mi álllampénztárunk sokkal szegényebb, semhogy a tényleges, való, igaz szükségek által megokolt kiadásokon kivűl más, egyéb kiadásokat is viselhetne és ezen­kívül mindenki tudja, hogy a mikor ezt az indítványt megteszem, ezzel nincsen semmi­féle támadás intézve a jogosult nyugdíjigények ellen. Könnyű tehát azt belátni, hogy mikor nálunk az állami nyugdíjak összege odáig megy, hogy tisztán a belügyminiszteri tárcza keretébe tartozó nyugdíjak összege ma már 1,730.000 korona s épen ez évben is 50.000 koronával emelkedett, s mikor az összes állami nyug­díjaink, nem számítva az óriási katonai nyug­díjakat, már 19 X J2 millió koronára rúgnak, akkor, mondom, könnyű belátni, hogy ezeket a luxus­nyugdíjakat el kell törölni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áttérek, t. képviselőház, most azokra a kérdésekre, a melyek a választói joggal áll­nak kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy ez a kór­dós sokkal fontosabb, sokkal nagyobb térje­delmű, semhogy róla a költségvetési beszéd keretében kimerítően lehetne tárgyalni és azzal behatóan lehetne foglalkozni. Epén azért ón csakis a főbb kérdésekre fogok szorítkozni, jelezvén ismét nemcsak a saját álláspontomat, hanem egyúttal azon pártót is, a melyhez tar­tozom. (Halljuk! Halljuk !) Olyan ez a kérdés is, mint a közigazgatás kérdése, tudniillik ez is a pártpolitika szolgá­latában görnyed s annyiban is olyan, mint a másik, hogy itt is csak ígéretekkel biztatnak bennünket, a nélkül, hogy a megvalósítás te­kintetében csak egy lépést is látnánk. Mi, t. képviselőház itt, ezen az oldalon, követeljük a választókerületeknek végre-valahára rende­zését, követeljük az. általános szavazati jognak a behozatalát, (Elénk helyeslés a szélső balolda­lon.) követeljük a titkos szavazást, (Hosszan­tartó:, élénk helyeslés a szélső baloldalon.), követel­jük a községek szerinti szavazást. Kubik Béla: Az eddigi csak chimóra, csak csalás! Szinay Gyula: A választói kerületek mai beosztása mellett az az anomália áll fenn, hogy az országnak értelmileg ós gazdaságilag legfejlettebb népe van a jog legkisebb mérté­kének az élvezetében. (Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen ezeken a helyeken vannak a népesség tekintetében legnagyobb választókerületek, úgy, hogy, míg Békésben, Debreczenben, minden 20-ik, Budapesten min­den 17-ik ember választ, addig Árvamegyóben KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XXXII. KÖTET. minden 8-ik. Vannak kerületek, és pedig ma­gyar vidéken, a hol 4—5—6000 választó van, másutt 150—200 a választók száma. Ez az aránytalanság, ez az igazságtalanság nem volna tűrhető akkor sem, ha bármely nyelvű fiait sújtaná az országnak; annál kevósbbé tűrhető azonban akkor, a mikor a legtisztább magyarság van általa sújtva, a mely mind intelligencziájánál, mind vagyoni erejénél, mind pedig a haza iránt mindenkor súlyos és nem siilyos időben tanúsított szereteténél, áldozat­készségénél fogva méltán tartható e haza osz­lopának. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a törzsökös, igaz, hű, magyar népet, ha­zánknak ezt az államfentartó elemét a jogok gyakorlatának mértékére nézve hátrább tenni a tótnál, a ki az »ubi bene, ibi patria* elvénél fogva olyan könnyen cserében a hazát, hátrább tenni az oláhnál, a kinek szeme Bukaresten függ, — tisztelet mindig a kivételnek, — hát­rább tenni a szásznál, a ki tüntet nem magyar volta mellett és valóságos magyarfaló politikát követ, ez nemcsak hiba, nemcsak igazságtalan­ság, de egyenesen bűn a hazának legjobb gyer­mekei ellen. Az a- magyar kormány, a mely a párttekinteteket félredobva, ezen a téren ennek a magyar népnek igazságot szolgáltat, soha el nem hervadó érdemeket fog ezzel ma­gának szerezni. Igen ám, de ott van a dolog bibije: a pártérdek. Mert hiszen megmutatta a legutóbbi általános képviselőválasztás, hogy míg azok a nem magyar ajkú területek, az a 32 nem tiszta magyar ajkú vármegye 171 kormánypárti mel­lett 20 ellenzéki képviselőnek adott csak man­dátumot, addig a 30 magyar többségű megyé­ből még a Bánffy-féle választási rendszer mel­lett is 102 ellenzéki képviselő jutott be a házba. Ezért nem akarják ennek a kérdésnek a meg­oldását siettetni s nem akarják a tősgyökeres magyar nép panaszát meghallgatni. Számíta­nak arra, hogy annak a türelme kifogyhatatlan. Pedig csak látszólag kifogyhatatlan az, s jaj annak, a ki megvárja, hogy ennek a türelem­nek a határát, az elfogyását, majd ennek a népnek a kitörése mutassa meg. De nem kisebb az igazságtalanság azon a téren sem, a mely a szavazási jogosultságra vonatkozik. Nem kisebb igazságtalanság az, hogy a kiknek vállait terhekkel rakja meg a haza, azokat a jogokban nem részesíti. Nem kisebb igazságtalanság az általános szavazati jog be nem fogadása, ós nem kisebb igazságtalanság addig, a míg ez be nem következik, magának a választási czenzusnak különbözősége. A mind­ezekben rejlő igazságtalanság annál kirívóbb, mert ezáltal ismét a legjobb, a legtörzsökösebb 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom