Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

18 Bitó. országos ülés 1901. január 15-éii, kedden. magyar nép van sújtva. Csodálkozom azon, hogy a kormány ezeknek a kérdéseknek meg­oldásával nem siet; csodálkozom azért, mert hiszen a hazafias politika azt diktálná, hogy a hazának minden fiát igyekezzünk megnyerni, és szorosabb kapcsolattal a hazához fűzve, a haza szeretetére bimi; ezen kellene lennünk, mert jöhetnek nehéz idők, a mint jöttek any­nyiszor, ós akkor, ha: mindig azon igyekez­tünk, hogy a- haza. fiait minél szorosabb kap­csolattal, a jogok megadása által, a hazához fűzzük: mindenkor önérzetesen, emelt fővel állhatunk majd elibük azzal, hogy » veszélyben a haza, segítsetek, mert ti is élvezitek ennek a jogát !<< De hát a községenként! és titkos szavazásról nem szeretünk itt a házban be­szélni, inert hiszen nem az a fődolog, hogy az országhamisíttatlanközakaratajusson érvényre, hanem az a fő, legalább az eddig követett politika előtt az volt a fődolog, hogy az a párt, a mely harmincz éven keresztül ült az uralmon, továbbra is fentartsa, uralmát, ós az a. fő, hogy az az 1867-iki alkotás valahogy meg ne ingattassék. Pedig, t. ház, azok a tö­rekvések, a párturalomhoz való akármily mes­terséges eszközökkel való ragaszkodás, mind hiú törekvés. A haladó időt semmiféle mester­séges törekvéssel megállítani nem lehet, és úgy látszik, — minden jel arra mutat, — hogy rövidesen be fognak következni azok az idők, a, melyek az ezen harmincz ÓA T óta fenn­álló párt által támogatott 18(>7-es törekvése­ket alapjukban meg fogják rázni, még akkor is, ha mi mindannyian beállanánk támogatá­sára. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Isten ments! Arra ugyan várhatnak!) Mert az ilyen szövet­ségeket mesterséges úton ideig-óráig fenn lehet ugyan tartani, de állandóságot az ilyen ter­mészetellenes szövetkezés nem remélhet, nem várhat, és akkor, nekünk magyaroknak leg­fölebb csak örök szégyenünkül fog maradni az, hogy az osztrák érdekek szolgaságának ezt a jármát majd nem mi dobjuk le nyakunk­ról, hanem az osztrák szabadít fel alóla. (Hall­juk! Halljuk!) T. ház! Mielőtt végeznék beszédem azon részével, a mefy a választási dolgokkal áll kapcsolatban, még egy kérdést érintek. (Hall­juk ! Halljuk!) Kérem nevezetesen a t. házat, hogy az ellátásról és a fuvardíjakról szóló 1899 : XX törvényezikknek 7. ós 8. §-át, mielőtt azok a. gyakorlati élet küszöbét átlépnék, és mielőtt azok azon kerületekbe, a melyek ma még »tiszta«. kerületeknek mondhatók, a mér­get becsepegtették, a. nemzeti becsület érde­kében töröljük el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem új kívánság ez, t. ház, ennek a pártnak részéről; ez a kívánság fel volt vetve és tár­gyaltatott a pártközi konferenczia alkalmával; fél volt vetve akkor, a midőn ezen szakaszok itt a házban megszülettek; fel volt vetve a legutóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával is Kossuth Ferencz képviselő úr részéről. En ezt csak felújítom. Hiszen, t. ház, a választói jog a polgárnak legszebb joga; az a jog, a melynél fogva a polgár a törvényhozás össze­tételébe és ezáltal magába a törvények alko­tásába befolyik: eminens nópfelsógi jog, a, mely­nek lealázását jelenti, ha azt megfizetik. (Úgy van! Úgy van! a, szélső haloldalon.) Igaz és szo­morú dolog, hogy a gyakorlati életben e téren itt-ott kisebb-nagyobb méretű visszaéléssel ta­lálkozunk. De hogy ezt törvényileg szentesít­sük s a, törvény szentesítése után a gyakorlati életbe bevigyük, ez a nemzetnek szégyene. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Hova lesz a hazának, az alkotmánynak önzetlen sze­retete, ha ezt a jogot pénzért kell a polgárok­tól megvenni. Hová lesz a kúriai búáskodásról szóló törvény értéke, ha magában a törvény­ben zsilipet nyitunk a visszaéléseknek. Még nem lépte át a, törvény a gyakorlati élet kü­szöbét. Még lehet rajta segíteni. És én kérem a t. házat, méltóztassék ezt a kérdést figyelme tárgyává tenni és még ennek az országgyű­lésnek folyamán ezeket a- törvényszakaszokat eltörölni. T. ház! Pártom, a melyhez tartozom, a függetlenségi és 48-as párt, azokhoz az elvek­hez és követelésekhez, a melyeket a válasz­tási kérdésekben röviden bár, jelezni bátor vol­tam, mint mindenkor, most is ragaszkodik. Azokat annyira kiváló fontosságúaknak ítéli, hogy ezen kérdéseknek megvitatásai, az ezen kérdésekkel való részletes foglalkozást ki akarja a költségvetési vita keretéből emelni és elha­tározta, hogy e tekintetben egy részletesen megokolt önálló indítványt fog legközelebb a ház asztalára letenni. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Teszi pedig ezt annyival inkább, mert a legközelebb múlt költségvetési vita alkal­mával a miniszterelnök úr, mikor ezen köve­telményeket itt a, költségvetési vita keretében hangoztattuk, azt jelentette ki, hogy a dolog sokkal fontosabb és sokkal nagyobb horderejű, semhogy azt a költségvetési vita keretében lehetne tárgyalni és megoldani, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy megérdemli ez a tárgy, hogy azzal, mint önállóval, külön­állóval foglalkozzunk. Ezt mondta a t. miniszter­elnök úr. Ennélfogva azt hiszem és elvárom, hogy mikor pártunk most ezt az ügyet önálló indítvány alakjában fogja ide beterjeszteni, bizonyára nem fog ellenvetése lenni arra nézve, hogy ez az indítvány tárgyalásra kitűzessék. A mi a szocziális természetű kérdéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom