Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-635
18 Bitó. országos ülés 1901. január 15-éii, kedden. magyar nép van sújtva. Csodálkozom azon, hogy a kormány ezeknek a kérdéseknek megoldásával nem siet; csodálkozom azért, mert hiszen a hazafias politika azt diktálná, hogy a hazának minden fiát igyekezzünk megnyerni, és szorosabb kapcsolattal a hazához fűzve, a haza szeretetére bimi; ezen kellene lennünk, mert jöhetnek nehéz idők, a mint jöttek anynyiszor, ós akkor, ha: mindig azon igyekeztünk, hogy a- haza. fiait minél szorosabb kapcsolattal, a jogok megadása által, a hazához fűzzük: mindenkor önérzetesen, emelt fővel állhatunk majd elibük azzal, hogy » veszélyben a haza, segítsetek, mert ti is élvezitek ennek a jogát !<< De hát a községenként! és titkos szavazásról nem szeretünk itt a házban beszélni, inert hiszen nem az a fődolog, hogy az országhamisíttatlanközakaratajusson érvényre, hanem az a fő, legalább az eddig követett politika előtt az volt a fődolog, hogy az a párt, a mely harmincz éven keresztül ült az uralmon, továbbra is fentartsa, uralmát, ós az a. fő, hogy az az 1867-iki alkotás valahogy meg ne ingattassék. Pedig, t. ház, azok a törekvések, a párturalomhoz való akármily mesterséges eszközökkel való ragaszkodás, mind hiú törekvés. A haladó időt semmiféle mesterséges törekvéssel megállítani nem lehet, és úgy látszik, — minden jel arra mutat, — hogy rövidesen be fognak következni azok az idők, a, melyek az ezen harmincz ÓA T óta fennálló párt által támogatott 18(>7-es törekvéseket alapjukban meg fogják rázni, még akkor is, ha mi mindannyian beállanánk támogatására. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Isten ments! Arra ugyan várhatnak!) Mert az ilyen szövetségeket mesterséges úton ideig-óráig fenn lehet ugyan tartani, de állandóságot az ilyen természetellenes szövetkezés nem remélhet, nem várhat, és akkor, nekünk magyaroknak legfölebb csak örök szégyenünkül fog maradni az, hogy az osztrák érdekek szolgaságának ezt a jármát majd nem mi dobjuk le nyakunkról, hanem az osztrák szabadít fel alóla. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mielőtt végeznék beszédem azon részével, a mefy a választási dolgokkal áll kapcsolatban, még egy kérdést érintek. (Halljuk ! Halljuk!) Kérem nevezetesen a t. házat, hogy az ellátásról és a fuvardíjakról szóló 1899 : XX törvényezikknek 7. ós 8. §-át, mielőtt azok a. gyakorlati élet küszöbét átlépnék, és mielőtt azok azon kerületekbe, a melyek ma még »tiszta«. kerületeknek mondhatók, a mérget becsepegtették, a. nemzeti becsület érdekében töröljük el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem új kívánság ez, t. ház, ennek a pártnak részéről; ez a kívánság fel volt vetve és tárgyaltatott a pártközi konferenczia alkalmával; fél volt vetve akkor, a midőn ezen szakaszok itt a házban megszülettek; fel volt vetve a legutóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával is Kossuth Ferencz képviselő úr részéről. En ezt csak felújítom. Hiszen, t. ház, a választói jog a polgárnak legszebb joga; az a jog, a melynél fogva a polgár a törvényhozás összetételébe és ezáltal magába a törvények alkotásába befolyik: eminens nópfelsógi jog, a, melynek lealázását jelenti, ha azt megfizetik. (Úgy van! Úgy van! a, szélső haloldalon.) Igaz és szomorú dolog, hogy a gyakorlati életben e téren itt-ott kisebb-nagyobb méretű visszaéléssel találkozunk. De hogy ezt törvényileg szentesítsük s a, törvény szentesítése után a gyakorlati életbe bevigyük, ez a nemzetnek szégyene. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Hova lesz a hazának, az alkotmánynak önzetlen szeretete, ha ezt a jogot pénzért kell a polgároktól megvenni. Hová lesz a kúriai búáskodásról szóló törvény értéke, ha magában a törvényben zsilipet nyitunk a visszaéléseknek. Még nem lépte át a, törvény a gyakorlati élet küszöbét. Még lehet rajta segíteni. És én kérem a t. házat, méltóztassék ezt a kérdést figyelme tárgyává tenni és még ennek az országgyűlésnek folyamán ezeket a- törvényszakaszokat eltörölni. T. ház! Pártom, a melyhez tartozom, a függetlenségi és 48-as párt, azokhoz az elvekhez és követelésekhez, a melyeket a választási kérdésekben röviden bár, jelezni bátor voltam, mint mindenkor, most is ragaszkodik. Azokat annyira kiváló fontosságúaknak ítéli, hogy ezen kérdéseknek megvitatásai, az ezen kérdésekkel való részletes foglalkozást ki akarja a költségvetési vita keretéből emelni és elhatározta, hogy e tekintetben egy részletesen megokolt önálló indítványt fog legközelebb a ház asztalára letenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Teszi pedig ezt annyival inkább, mert a legközelebb múlt költségvetési vita alkalmával a miniszterelnök úr, mikor ezen követelményeket itt a, költségvetési vita keretében hangoztattuk, azt jelentette ki, hogy a dolog sokkal fontosabb és sokkal nagyobb horderejű, semhogy azt a költségvetési vita keretében lehetne tárgyalni és megoldani, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy megérdemli ez a tárgy, hogy azzal, mint önállóval, különállóval foglalkozzunk. Ezt mondta a t. miniszterelnök úr. Ennélfogva azt hiszem és elvárom, hogy mikor pártunk most ezt az ügyet önálló indítvány alakjában fogja ide beterjeszteni, bizonyára nem fog ellenvetése lenni arra nézve, hogy ez az indítvány tárgyalásra kitűzessék. A mi a szocziális természetű kérdéseket
