Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-642

(>42. országos ülés 190]. igen tisztelt miniszterelnök úrnak, hogy mérlegelte és méltányolta az általain mondottakat, de mégis kell, hogy valamit helyreigazítsak. Ugyanis az igen tisztelt miniszterelnök úr azt az állítást olvasta ki gróf Zichy János beszédéből,- hogy nem történt semmi a közegészségügy terén. A mint ón a naplóból tudom, ez nincs az ő beszédében, ő igenis az állategészségügyről szólva, azt mondotta, hogy ezen a téren »alig történt valami.« Ez nem egy és nem ugyanaz; mert * alig történt valami* ez összehasonlítás azzal, a, mi történt az állategészségügy terén. De ez nem egészen ugyanaz s hogy ebben igazam van, bizonyítja az, hogy tekintve azon nagy hiányokat, a. melyek még az állategészségügy terén vannak, igaza van. ha mondja hogy alig történt valami a közegészségügy terén : a mit ha más dolog nem volna is ennek igazolására, bizonyít és illusztrál az, hogy ennek az országnak 2000 és néhány községe van, a melyek nélkülözik az orvosi tudomány áldásait,* a hol nincs orvos. Én azt hiszem, ez elégséges alap arra, hogy valaki azt mondja, hogy alig történt valami. Ezzel ő nem mondta és nem mondom ón sem, hogy egyáltalában nem törtónt semmi«. Én készséggel előlegezem azt, hogy a miniszter úr fog tenni, a mint eddig is tett, sőt nagyon sokat fog tenni ezen a téren és a fennálló viszásságok meg fognak szűnni. De- azt hiszem, hogyha ezt mondtam, csak tárgyilagosan beszélek. Ezt óhajtottam röviden igazolásomra elmondani. . Nyegre László jegyző: Pichler Győző)! Pichler Győző: Tekintettel az előrehaladott időre, nem akarom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni; annyival kevésbbé, mert azt vélem, hogy a közegészségügyi tétel felett itt kifejlődött vita tárgyilagosságánál és tartalmánál fogva teljesen kielégítő volt; de ón specziális kérdést akarok itt a. t. ház elé hozni, a melynek felemlítésére az érdekelt körök kértek fel. Kérem a belügyminiszter urat, tegye ezt az ügyet magáévá, tisztáztássa hivatalos közegeivel és hozassa rendbe. Oly fontos közegészségügyi kérdés ez, mely minden embert közvetlenül érint. Azokról az állapotokról akarok szólani, a melyek a budapesti pékműhelyekben egy véletlen folytán fedeztettek fel. Rövid néhány hót előtt Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úr számos panaszra elhatározta, hogy bizottságot küld ki, a mely ellenőrizze, hogy eleget tesznek-e a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénynek. A munkások, a kik 1894. óta folyton panaszokkal, memorandumokkal akarnak a helyzeten segíteni, midőn meghallották, hogy kiküldött hivatajanuár 23-án, szerdán. 215 los közeg fog az említett czélból a műhelyekben megjelenni, a sajtó embereit pártkülönbség nélkül meghívták, hogy legyenek jelen a vizsgálatnál. A hivatalos kiküldött, Abonyi Emil miniszteri tanácsos úr, a hirlapirök kíséretében megjelent a pékműhelyekben. Itt tudomására jutott, hogy a, vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt egyáltalában nem tartják meg, de tudomására jutott az is, —• a mibe nem avatkozott, mert hatáskörét nem érintette, — hogy az ott alkalmazott segédmunkások 16—18 órát dolgoznak egyhuzamban a pékműhelyben. Tudomására jutott, —meggyőződhetett róla az a bizottság, meggyőződhetett maga a miniszteri kiküldött, — hogy oly ocsmány piszok, oly igazán undorító állapotok uralkodnak a. budapesti pékműhelyekben, a melyek megszüntetése közegészségiig}

7

] szempontból kétségtelenül a legnagyobb jelentőséggel bir. Nem akarok ez állapotok részletezésébe bocsátkozni. Ha ezt tenném, a budapesti pékiparnak óriási károkat okoznék ; de már tekintettel az előrehaladott déli időre sem akarom a t. házat ezzel undorítani. (Derültség.) Csak egy dolog miatt hozom fel ez azt ügyet. A pékműhelyek ellenőrzésére egy szabályrendelete van a> fővárosnak ; midőn az elöljáróságokat szervezték, az ételhamisításokra ós ilyenekre vonatkozó ügyeket az elöljáróság hatáskörébe utalták. De ha büntetlenül és megtorlatlanul évek óta uralkodhattak ily állapotok a pókműhelyekben, daczára a péksegédek panaszának, daczára azoknak a felszólalásoknak, kérdem, lehet-e bizni abban a fővárosi hatóságban, a mely ilyen állapotokat eltűr, lehet-e bizalma az embernek, hogy a véletlenül kipattant bajok orvosoltatni is fognak'? Ki van zárva, t. ház. És ón, a. ki a belügyi tárcza általános vitájában részt nem tettem, alkalmat és módot fogok találni, hogy Berzeviczy Albert és Polónyi Géza* igen tisztelt kópviselőtár itt a. főváros védelmére elmondott beszédeivel szemben rámutassak azon állapotokra, melyek a főváros közigazgatásában jelenleg uralkodnak, s a melyek egyedül a klikkek támogatásában és meghonosodásában állanak. Azok a pókmesterek, kik évtizedek óta meg vannak itt honosodva., s úgyszólván a fővárosnak legrégibb polgárai közé tartoznak, részint rokonság, részint összeköttetés által kibújtak eddig minden ellenőrzés alól. Most egy hivatalos közeg egész más czélból vizsgálta, meg ezeket az állapotokat, ós ime, a vizsgálat folytán kitűntek ezek. Annak a hivatalos közegnek nem tartozik ez a hatáskörébe, mert egyáltalában nem a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, de a bel-