Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-642

216 642. országos ülés WOO. január 28-&n, szerdán. ügyminiszternek igenis megvan az ellenőrzési joga, éljen vele. Hiszen itt egyrészt százezrekre menő fogyasztó közönség egészségéről van szó, rnásrószt olyan pékmunkásokról, a kiket látni kellett volna összegyűlve múlt vasárnap, mikor körülbelül ezer egynéhányan voltak egy helyiségben, kik nagyrészt családapák; hogy néztek ki a 16 órai szakadatlan munka folytán, hogy alig tudnak a lábaikon állni, nem bírják el a világosságot, mert hetek és hónapok múlnak el, míg napvilágra kerülnek. És méltóztattak volna hallani ezeket az embereket, kik évtizedek óta becsületes munkások ; — utána néztem munkakönyveiknek, egyetlenegy nap sem voltak munka, nélkül; sőt volt olyan, kinek munkakönyvébe be volt irva, hogy 11 óv óta szakadatlanul munkában van, tehát tisztességes munkás ember, mert a ki 11 évig egyetlenegy napot sem mulaszt, azzal a, munkakönyvvel önmaga állítja- ki magának a legjobb erkölcsi bizonyítványt, — ha méltóztattak volna hallani, hogy szűk odúban négy fekvőhelyen 10, 12, 14, 16 van összezsúfolva, és mindez történik akkor, mikor a főváros elöljáróságainak ezt kerületenként ellenőriznie kellene, mikor a fővárosnak van orvosi hivatala, mikor a fővárosnak megvannak a hatóságai hozzá, és történik mindez büntetlenül éveken keresztül a munkások ismételt felszólalása, daczára! Akkor ne méltóztassanak csodálkozni, ha a munkások elvesztik bizalmukat a hatóságokkal szemben, ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy kivész belőlük a törvénytisztelet és végűi a társadalom veszélyeivé válnak. (Úgy vau! Úgy van! Elénk helyeslés.) T. ház! Nekem jogom van ezeket elmondani. Hivatkozhatom egy előkelő resszortminiszterre, a pénzügyminiszterre, a ki igazolhatja, a mit mondok. Mert mikor az ő vezetése alatt levő üzemben 3000 munkás szüntette meg a munkát, és a hatóság és a miniszter nem akart a sztrájkolókkal szóba állni és engem közvetítőnek felkértek, akkor utána néztem és heteken át dolgoztam, hogy a munkások munkába álljanak, hogy visszatérjenek a gyárba, de egyúttal, a mi jogosult panaszuk volt, annak orvoslását a pénzügyminiszter utólag, miután munkába állottak és beszüntették a sztrájkot, nagyrészben teljesítette, miután előlegesen megígérte. T. ház! Mi irtózunk a munkáskérdésektől. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy!) Tudom, hogy a ház nagy többsége, a mint a munkásokról ball, mindjárt agrár-szoczializmusra internacziónális szoczializmusra gondol. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs! Molnár Jenő: A következmények mást mutatnak! Széll Kálmán miniszterelnök: A komoly és igazi munkáskórdóseknél soha ! Pichler Győző: Épen ezt akartam mondani. Kérem is, hogy ha már ilyen rnunkáskérdést idehoztam, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Szívesen hallgatom ós teszek is! Pichler Győző: . . . méltóztassék a komoly ós igaz panaszokat holmiielforgató ideáktól megkülönböztetni. Higyje el a t. ház, ki lehetne mutatni, hogy a legnagyobb és legelkeseredettebb harczoknak, a melyek később elfajultak és agrárszoczializmusra, internácziőnális szoczializmusra vezettek, (Igás! TJgy van!) a legnagyobb ily bajoknak első kútforrása, mindig egy irtózatos igazságtalanság volt a munkásokkal szemben, a mely a, munkások ellentállási képességét, intelligencziájuk csekélységénél fogva a lázítókkal, a bujtogatókkal szemben megbénította. Tudjuk, hogy rövid két évvel ez előtt agrárszoczializmus fejlődött ki az országban és veszélyeztetve volt általa a birtokososztály vagyona, sőt sok helyen élete is. Méltóztassék utána nézni, t. miniszterelnök úr, hogy annak a mozgalomnak kiindulási pontja és első csirája, annak oka mi volt, és mire vezetendő az vissza ? Arra,, hogy két falú népét állította be egy nagybirtokos hajtónak az erdejébe; minden egyes embernek 20 krajczárt igért ezért ós a mikor annak a két falunak a népe ott hajtott napokon át ós kifizetésre került a dolog, a tiszttartó azt mondta, hogy az egész hajtásért jár a 20 krajczár. (Mozgás.) Erre támadt- az elkeseredés és ebből a két falubed indult ki az agrárszoczializmus; onnan jöttek a bujtogatok és a lázítók, és az lett ennek a kútforrása. Ezt csali példa gyanánt akartam itt elmondani, de, t. ház, most itt ujolag ily kérdés előtt állunk. Ezer ós egynéhány tisztességes iparos munkásnak létéről van szó, de nemcsak azokról a munkásokról, hanem szó van arról is, hogy azokban a műhelyekben 12—11—10 éves gyermekek vannak alkalmazva, s hogy ott a közegészségügy ellen nap-nap után a legnagyobb merényletek kö vettetnek el. És mit tapasztalunk most? Hogy a, mikor mindezek kipattannak, egyszerre csak megjelennek- az utczasarkokon az elöljárók által nyomtattatott plakátok az elöljárók által aláírva, a melyek bizonyítványt szolgáltatnak a publikummal szemben arról, hogy a műhelyekben minden rendben van, és félemlítenek egy-két műhelyt, a hol tisztaság uralkodik, holott egy hét előtt a miniszteri kiküldött borzadva látta, mily állapotok uralkodnak e műhelyekben. Nem aka,rom e kér-