Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-642
214 <í42. országos ülés 1901. január 23-áa, szerdán. abban igaza van a t. képviselő urnak. Foglalkozom a kérdéssel ós azt hiszem, ebben a dologban nemsokára szintén előterjesztést fogok tehetni. A közegészségügyi törvény módosítása hasonlólag napirendre fog kerülni kétségtelenül. Hiszen egy törvény, a mely annyi esztendővel ezelőtt keletkezett, még a régi adminisztratív rendszer keretében és abból a keretből vont eszméket vett fel, a dolog természeténél fogva nem felelhet meg most, vagy esetleg a reform idejében, a maga czóljainak. Azonkívül a közegészségügy maga, a profilaktikus intézkedések kérdése, az óvóintózkedések kérdése, a. közegészségügyi, rendőri és egyéb hatósági teendők ügye évről-évre fejlődik és ennek a fejlődésnek tapasztalatait a törvényhozás az alkotandó törvényben hasznosítani fogja. A mi a fürdőügyet illeti, maga a képviselő xír kénytelen elismerni, — itt megint a Jákob-kezét fordította felém, — hogy hiszen én voltam az, a ki országos bizottságot hívtam össze ós szerveztem,, tehát országos fontosságúnak deklaráltam ezt. a. kérdést úgy gazdasági, mint szoczialis ós közegészségügyi szempontból; azon is vagyunk, hogy a fürdőügyet törvényjavaslattal rendezzük, s ebbe a törvényjavaslatba lehetőleg oly elveket fektessünk le ós oly intézkedésekről gondoskodjunk, a melyek ezt az ügyet társadalmi, gazdasági, közegószsógügjd szempontokból előbbre vigyék, fejlesszék ós lehetőleg megoldásra juttassák. Annak a bizottságnak, a mint méltóztatik tudni, magam vagyok az elnöke, magam elnöklök benne, magam fogok elnökölni benne ezentúl is és csak nagy köszönettel tartozom az országban, úgy itt benn a központban, mint künn a vidéken, azoknak a szakférfiaknak, és azoknak az igazán melegen érző emberbarátoknak, a kik engem ebben a kérdésben támogattak, mert ennek köszönhető, hogy az adott viszoi^ok között meg lehet csinálni ezt a törvényjavaslatot. Már most az általános kritika eredményeképen, a hol aztán az Ézsau keze jött elő, engedje meg a képviselő úr, hogy figyelmeztessem, mennyire nem áll az, hogy semmisem történt és semmisem történik. Major Ferencz: Nem is mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: De hát az ön auktora, gróf Zichy János azt mondta. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Major Ferencz: Az se mondta! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem engedek belőle! (Derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Azon peremptorius elitélés után nekem csak jólesik, ha annak a t. képviselő úrnak legközelebbi szomszédságában olyan képviselő, a ki a dologhoz ért, a dologgal foglalkozik, meg a dolgot figyelemmel kisóri, nekem ad igazat ós nem saját pártvezérének. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most ennek illusztrálásául és rezultátumáúl még csak két-három adatot hozok fel. Már a múltkor hivatkoztam a halandóság csökkenésére, a mely hála isten 32 n /uo-ről 27%o-re esett. Most hivatkozom a szaporodásra. Pedig ez a közegészségügyi kérdésnek egyik nagy momentuma és rezultátuma. A természetes népszaporodás 1899-ben Magyar országon olyan kedvező volt, mint évtizedeken keresztül soha. 1892-ben a magyar anyaország népessége 195.821 lélekkel szaporodott, Horvát-Szlavonországó 33.000-rel ós a magyar birodalomé összesen 228.938 lélekkel. Ez mégis csak valami ós a mellett bizonyít, hogy, habár mi minden beteget nem tudunk meggyógyítani és minden orvost nem tudunk nagy fizetési dotáezióba helyezni — a mi egyébiránt egy kissé ellentétes, mert ha minden ember meggyógyul, akkor az orvosnak nincs mivel foglalkozni, — (Általános derültség.) de mindenesetre történt annyi, a mennyi az adott viszonyok között történhetik. Még csak egyet. Azt mondotta a képviselő úr és most is ragaszkodik hozzá, hogy daczára az ő bírálatainak, nagyon elenyésző csekélységet fordítunk a közegészségügyre. Ez sem állja meg a kritikát, mert a beladminisztráczióra fordított kiadásaink, azok. a melyeknek sommázata ebben a költségvetésben van, kitesz 41.843.000 koronát; ebből az összegből a közegészségügyre fordítunk 8,700.000 koronát, tehát egy egész belügyi adminisztráczió költségéből 20 n /o-ot fordítunk közegészségügyünkre állami dotáczióból, nem véve a törvényhatóságok, városok ós községek dotáczióját. Hát annyira vilipendálni, fitymálni és annyira erős kritikával sújtani eljárásunkat, hogy minden történik, a mi az állategészségügyre szolgál, de az emberek egészsége tekintetében nem törteink semmi, nem lehetett akkor sem. mikor gróf Zichy János tette, és nem lehet most sem, mikor a t. képviselő úr mondja, a kinek egyébiránt szakszerű előadását én teljesen méltányolom, a. kinek irányomban való elismerését köszönettel honorálom, de nem lehet szó nélkül elfogadnom akkor, a mikor ő a maga részéről ezt így is aláírni kész. Ezek voltak azok, a melyeket ez alkalommal elmondani szükségesnek tartottam. (Általános, élénk helyeslés.) y Major Ferencz: T. ház! Nagyon röviden óhajtok szólani. Elismeréssel adózom az
