Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

pg 635. országos ülés 1901. január 15-én, keMen. ellenőrzési és felügyeleti jogot a főispánnak. És ón, t. ház, az gondoltam, hogy ez a dolog nemcsak Debreczenben, nemcsak Hajdú vármegyében van így, hanem tudomásom szerint az a főispáni felügyelet, és főispáni ellenőrzés — tisztelet a lehető kivételeknek —így van országszerte. És ha ez így van, akkor' talán nem is olyan jogosulatlan az a kérdésem a miniszter úrhoz, hogy ugyan legyen szíves megmondani, mire való is a főispán? És vájjon azt az egymillió koronát, a mely a főispánok és a főispáni titkárok fizetésére a belügyminiszteri költségvetésbe fel van véve, vajon valami haszonhajtóbb befektetésre nem lehetne-e fordítani? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Elnök (esengd); Csendet kérek! Szinay Gyula: T. képviselőház! A közigazgatás mezejéről nagyon sok drága kalászt lehetne összehordani, annak a közigazgatásnak a mezejéről, a mely ma önkormányzatától meg van fosztva. Elmondhatnám, hogy van nekünk egy meglehetősen értékes törvényünk, a qualifikáczionális törvény, de ennek legértékesebb rendelkezései végrehajtva ma sincsenek. Elmondhatnám azt is, hogy majd, a mikor készen lesz a belügyminisztérium azzal a munkálattal, a melyet a közigazgatás kezelésének reformálása körűi most folytat, • a mely azonban nem alapvető munkálat, mert hisz csak kezelési dolgokra vonatkozik, akkor lenne gondja necsak arra, hogy az a rendszer, a mely a rubrikázás meg a jelentéstétel konglomerátumából áll, megváltoztattassák, hanem esetleg arra is, hogy apasztatnék a tisztviselők óriási létszáma, különösen idefenn a központban, mert hisz itt és városaink némelyikében is oly nagy számban vannak a tisztviselők a mai rendszer mellett, hogy ez már valóságos túltengés. Figyelembe lehetne -talán venni azt is. hogy annak az áramlatnak, a mely a múltban megindult, hogy mindenféle, a közigazgatás körébe nem tartozó birói és más funkczió a közigazgatás körébe utaltatik, egyszer végre valahára vége vettessék. Lehetne talán figyelmébe hozni esetleg oly intézkedések behozatalát, hogy a város és a község, a melyek ma temérdek sok állami feladatot végeznek, ennek fejében megfelelő remimerácziót kapjanak az államtól. Lehetne talán azt is figyelembe hozni, hogy intézkednék a belügyminiszter úr, hogy lenne vége egyszer valahára a kihágási rendeletek gyártásának, mert, a mint egy időben Tibád Antal nagyon helyesen mondta, Magyarország ma valósággal a kihágások országa. Magyarországon ma nem kevesebb, mint négy kráter ontja a. kihágási rendeletek láváját a publikumra : a törvényhozás, a miniszter, a vármegye, meg a város. Ma az ember ha kilép, nem tudja, hogy egyúttal nem hágott-e ki. (Derültség a szélső baloldalon.) Kérhetném talán azt is, hogy legyen gondja a belügyminiszternek arra, hogy tegye a magyar közigazgatást valóban magyarrá ; mert hogy az az áramlat, a mely Szebehből, honnan megindult s körutat tesz az országban, a mely a magyar nyelv közgyűlési jegyzőkönyvi nyelvvé tétele ellen, a magyar helynevek ellen, stb. irányúi tüntetőleg, azt gondolom, az nem egészséges, de nem is tűrhető állapot. De mindezekről és még nagyon sok egyébről hallgatok ezúttal; csupán két dolgot kívánok még beszédem e részénél megemlíteni. Az egyik az, hogy addig is, a meddig a- közigazgatás reformjára vonatkozó szerves munkálat a maga egészében elkészülne, a melyre bizony az én gondolatom szerint még nagyon sokáig kell várni, valamely novelláris intézkedés útján a közigazgatási, községi ós megyei és városi tiszviselők fegyelmi ügyei vonatnának be a;Z0n ügyek közé, a melyekben a legvégső közigazgatási fegyelmi hatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye ; mert ón azt gondolom, hogy a mit olyan gyakran emlegetünk, a tisztviselők függetlenségének érdekében ez igen hatékony intézkedés volna. A másik intézkedés pedig ugyanez értelemben volna az, hogy a kandidácziónális joggal való élésre tanítaná ki a miniszter úr azokat, akiknek a, kezébe ez a jog le van téve, hogy t. i. a kandidácziónális joggal élni, de nem visszaélni kell. (Élénk helyeslés.) Ha meg volna a tisztviselőnek ez a két garancziája: először az, hogy a kandidácziónál igazságos, móltányos eljárásra számíthat és ha továbbá tudná azt, hogy fegyelmi ügyeiben a közigazgatási hatóságoktól külön álló birói fórum kezébe van léteve a végső döntés, ez sokat tenne az ő függetlenségére és sokat tenne arra, hogy a párturalom bókóiból kiszabadítsuk a közigazgatást. A második kórdós pedig, a melyet itt meg akarok érinteni — és teszem ezt nemcsak a magam nevében, de teszem pártom megbízásából is (Halljuk! Halljuk!) — az, hogy kérem a belügyminiszter urat, terjeszszen törvényjavaslatot a képviselőház eló a főispánok ós miniszterek nyugdíjának eltörléséről, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mire nézve határozati javaslatot is vagyok bátor előterjeszteni ós ezt ezennel átadom. Azt gondolom, ezt nem szükséges bővebben megokolni, mert hiszen azt csak tudja mindenki, hogy sem a főispáni, sem a miniszteri állás nem. kenyérkereseti állás. | Azt is tudja mindenki, hogy ezek a főispáni I és miniszteri nyugdíjak úgy vannak szervezve,