Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-642

6é2. országos ülés 1901. január 23-án, szerdán. 213 hogy a trachoma-ügyben. még pedig nagy részben egyetértőleg azokkal, a miket a múlt esztendőben szives volt előadni, rnogtett a belügyi kormányzat mindent, a mit meg lehetett tenni. Miután ezzel az ügygyei különösen foglalkozott a t. képviselő úr, csak tájékozásul van szerencsém ezt az eredményt a következőkben ismertetni. A trachoma-betegségnek, ezen nagyon veszélyes szembetegségnek felkutatására ós vizsgálatára " a legnagyobb gondot fordítottuk, mert azt hittük, azt hitte a közegészségügyi kormány, hogy első feladata az, konstatálni, hol vannak ezek a fertőző fokusok és hol kell a vizsgálatokat ennél a nagyon veszedelmes és ragályos nyavalyánál szigorúbbakká tenni. így történt most, hogy a trachoma betegek száma nagyobb az 1900. évi kimutatásban, mint volt azelőtt. Ennek azonban nem az ám az oka, hogy a trachoma-betegek száma szaporodott, hanem szorgosabb, erősebb felügyelet alá helyeztettek. És most már csakugyan ellehet mondani, hogy a közegészségügyi kormányzat ismeri azokat a helyeket, a melyekből ez a betegség, az országból kivéve keletkezik. Már most nemcsak a. vizsgálatok terén jártunk el szigorúbban és eredménynyel, hanem az óvó intézkedések és a gyógyítás terén is. 1900-ban „ 42 állami trachoma-orvos volt alkalmazva, 18 körorvosnak előre biztosított trachoma-pótlék volt megállapítva és 26 kör- és községi orvos jutalomban részesült. Ezenkívül 9 trachoma-kórház állíttatott fel. Nem lehet tehát mondani, hogy ezen a téren semmi sem történt. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a bába, ós a- gyermekhalandóság ügyét illeti, ez két olyan kérdés, a melylyel mondhatom, szivem egész melegével foglalkozom, és a hol nem maradok meg egyszerűen a bürokratikus elintézés sablonjai között, hanem igyekezem e két kérdésnél .mindazt megtenni, a mi az adott viszonyok között megtörténhetik. (Általános helyeslés ) Már a múltkor felemlítettem, hogy igenis mind a két irányban sokat tettünk, például a gyermekhalandóság kérdésében, tessék elhinni, számokkal bizonyíthatom, hogy 30 esztendő óta nem törtónt annyi, mint az utolsó esztendőkben. Évenkmt 8—10.000 gyermeknek, 10.000 magyar embernek megmentését tűzte ki feladatául az az akczió, a melynek kicsrícsosodásakónt épen a legközelebbi napokban gyermekmenhelyek felállítására vonatkozólag törvényjavaslatot fogok a, t. képviselőház elé terjeszteni. (Éljenzés a jobb- és baloldalon.) Ezen a téren tehát nagyon sok történt. De törtónt a szülészeti ügy terén is, abban a másodikkórdósben, a melylyel foglalkozom, és pedig — annak a kitűnő és európai hirű szaktudósnak, — Taufer tanár úrnak támogatásával, a ki oly önfeláldozóan áll segítségemre ós működik velem közre mint a belügyi kormánynak ezen kérdésben kormánybiztosa. (Helyeslés,) Állítottunk fel tanfotyamokat nagy számmal, állítunk fel ezután is, nem fogom most elsorolni azokat, hiszen a múltkor erről megemlékeztem. Ez az ügy, t. képviselőház, oly lendületet vett az utóbbi két-három év alatt, hogy meg vagyok győződve, annak a népesség szaporodására, emelkedésére és a halandóság csökkentésére vonatkozó eredményei a legközelebbi esztendőben teljes és kétségbevonhatatlan mértékben mutatkozni fognak. (Helyeslés jobbfelöl.) A harmadik, s az adott viszonyok között talán a legnehezebb, mert pénzkérdés — és a pénz pedig mindig akadály minden téren, fájdalom itt is, — a gümőkór elleni védekezésnek a kérdése. Ezzel is foglalkozom, mégpedig olyan eszme alapján, a mely azt hiszem, ezt az ügyet is előbbre fogja vinni ős nagyot fog rajta lendíteni. Én tudniillik, a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg, azzal az eszmével foglalkozom, nem lehetne-e e czólra egy nézetem szerint egészen igazolt sorsolási kölcsönnel ezt az ügyet egy nagy lépesse], egy nagy lökéssel előbbre vinni. (Általános helyeslés.) Foglalkozom ezzel ós remélem, hogy ezen a téren is valami eredményt fogunk elérni. A mi már most a többi kérdéseket illeti, a melyeket a. t. képviselő úr felvetett, azokban ellentétet közte ós közöttem nem találok. Ezt készségesen elismerem. Az elmeügy terén magam is annak a nézetnek helyességét vallom, hogy igenis az államnak kell e téren a teendőket kezébe vennie, és lehetőleg nagyobb számmal kell állami intézeteket életbe léptetni. Addig is, míg ez megtörténhetik s e czólra kellő mértékben áldozhatunk, két intézkedés törtónt a múlt esztendőben ez irányban. Az egyik az, hogy a pozsonyi közkórházban egy elmeosztályt állítottunk fel, a melybe kétháromszáz elmebeteg elhelyezhető; azonkívül a kezelésem alatt álló intézetelvben az angyalföldiben, a nagy-szebeniben stb. azon vagyok, hogy minél több elmebeteg helyeztethessék el ós azért azt a módszert követem tavaly óta, hogy a hol a hozzátartozók a beteget kildvánják magukhoz ós szorgos vizsgálat mellett konstatálható, hogy ez a közbiztonság veszélyeztetése nélkül történhetik, kibocsátom őket azért, hogy helyet adjak másoknak. Azt hiszem, ez is helyes álláspont és helyes intézkedés. Ezzel az iránynyal a gyógyítást kereső betegek részére máris emelni tudtuk a helyek számát. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a tiszti orvosi vizsgálatot illeti,