Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-642
212 6*2. országos ülés 1901 , január 23-án, szerdán. tudok esetet, hogy ez diffikultálva lett volna. A titkos szerek elárúsítása, úgy droguistáknál, mint fűszeres boltokban és gyógyszerészeknél, s az az óriási reklám, a melylyel itt találkozunk, a kuruzslásnak ezer és ezer alakja, a mely lépten-nyomon előbukkan, azt hiszem, hogy.egészségesnek nem mondható. Nem mondható legkevésbbé akkor, mikor tudjuk, hogy körülbelül 50 D /o-a ezen titkos szereknek külföldről hozatik be. Tehát nemzetgazdasági szempontból is nagyon fontos dolog, hogy ezen segítsünk ós hogy ez lehetőleg korlátoztassék. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Nem akarom már tovább az igen tisztelt házat ezekkel a dolgokkal foglalkoztatni, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben az irányt, a melyet én szeretnék a közegózségügy terén látni, ezekkel is jeleztem. Előre is mondtam, hogy nem a pártember beszól belőlem. S midőn elismerem az igyekezetet, a melyet egyes dolgokban a miniszterelnök részéről tapasztaltam, igy különösen a fürdőügy kérdésében. Mert tagadhatatlan, hogy ezen a téren a t. miniszterelnök úr tavalyi kezdeményezése nagyon üdvös, és így kívánatos volna, hogy az mielőbb a megvalósulás stádiumába lépne. Nagyon fontos a fürdőügy rendezése azért is, mert jól tudjuk, hogy mily óriási vagyon megy évente külföldre, épen a fürdőzés révén. Meg kell tehát találni azt a módot, a mely által a magyar fürdőket és ásványvíz-forrásokat fel lehet virágoztatni ós -e téren örömmel üdvözlöm a kezdeményezést, valamint azt az előzékenységet is, a melyet a t. miniszterelnök úr tanúsított minden alkalommal, úgy akkor, mikor mi orvosok küldöttségben megjelentünk előtte, valamint azon memorandumra, vonatkozólag, a mely az egész országos orvosszövetség nevében beterjesztve lett. Kívánatos, hogy Ígérete ne azon ígéretek közé tartozzék mint a milyeneket mi a múltban nagyon sokszor kaptunk a közegószsógüg}- terén, hanem az igen tisztelt miniszterelnök úr ezen ígéretét őszintén át is érezze s hiszem, hogy azt meg is fogja valósítani. Ezt én az ügy érdekében örömmel előlegezem a t. miniszterelnök urnak. Azt hiszem, hogy azon kardinális kérdésekben, a melyekben ón felszólaltam, az orvosügy rendezésének kérdésében, az orvosok ellátása kórdósében -_— a melyet tisztán az államosítással lehet megoldani s a mi tudtommal munka alatt van •— úgy az elmeügy terén, — a mely ferde irányban lett megölva, de a melynek kikorrigálásától hiszem, hogy nem fog elzárkózni a t. miniszterelnök úr — épúgy a többi kérdésekben, úgy a trachoma kérdésénél is, mint — miként tavaly tapasztaltam — a bábaügy megoldásánál, a melynek tavalyi beszédem nagy részét szenteltem, azok az intézkedések, melyeket javasoltam, sikerre fognak vezetni. Ezen reményben zárom beszédemet, ós igen köszönöm az igen tisztelt háznak figyelmét, a melyre méltatták a közegészségügyre vonatkozó megjegyzéseimet, a melyeket tárgyilagosan, pártatlanul (Ugy van! a szélső baloldalon.) óhajtottam elmondani, hogy egyszer már az igen tisztelt ház, közegészségügyi dolgokban is kellőleg informálva legyen. (Élénk éljenzés balfelöl.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy daczára annak, hogy a közegészségügy terén történtekről már egyik múlt beszédemben szerencsés voltam számot adni a t. képviselőháznak, akkor mikor gróf Zichy János úr kritikájára feleltem, ós igazoltam annak a kritikának helytelen voltát: megérdemli az ügynek véghetetlen nagy fontossága, hogy pár szóval reflektáljak azokra, a miket ma Major Ferencz képviselő úr. tegnap pedig Papp Samu t. barátom ezen nagyfontosságú kérdést, az adminisztrácziónak ez eminens jelentőséggel biró részét illetőleg mondottak. Major Ferencz képviselő úr előadásában igen sok figyelemre móltót, igen sok szakszerűt hallottam, és a kritikában, a melyet gyakorolt, sokat, a. mi jogosultsággal bir. De megvallom igazán, Major Ferencz képviselő úr két kézzel dolgozott ebben a kérdésben és én két kezet láttam. Megláttam és tapasztaltam — ós ezért köszönettel tartozom — a Jákob kezét, a midőn beszéde végén elismeréssel és szíves méltánylással emlékezik meg több dologról, a mi a közegészségügy terén történt. De nem tudok megfeledkezni arról, hogy beszéde elején Ezsau kezével nyúlt hozzám, mert "akkor magáévá tette azt, a mit gróf Zichy János úr a múltkor mondott . . . Major Ferencz: Nem úgy volt! Széll Kálmán miniszterelnök:. . . hogy a közegészségügy terén nem törtónt semmi és aláírja mindazt, a mit gróf Zichy János úr mondott. Hát kérem, az aláírással tessék egy kicsit várakozni, mert ha elhirtelenkedve a mai beszéde után aláírja azt, a mit gróf Zichy János űr mondott, akkor nagy ellentétbe jön önmagával, mert ellentétbe jön azzal, a mit szíves volt nem egy részében a közegészségügy terén történteknek elismeréssel ós méltányló kritikával fogadni. Többek közt a t. képviselő * úr szíves elismerni, hogy számos irányban, a fertőző betegségek körűi való óvó intézkedések, az orvosok kitanítása tekintetében sok törtónt. Elismeri, —- és köszönettel tartozom azért
