Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-642
Hi± orfzágos ülés 1901. január 28-án, szerdán. m yiselőház, közegészségügyet szolgálni nem lehet. -Ép így nern lehet az orvosokat sem ideálizmussal tartani, hanem tessék azoknak meg : adni azt a dotácziót, a melyet megérdemelnek. Nem vagyok ellensége annak a törvénynek sem, a, mely a betegápolási alapról, még a múlt kormány rezsimje alatt meghozatott. Tudom, hogy ez a törvény is líjabb terheket rótt az állampolgárokra, tudom azt is, hogy a czél részben az volt, hogy azon kórházi ápolási költségekről, a melyeket az államnak kellett megtéríteni, ne essenek a közegészségügyi rovat terhére s így az új adók terhére lett sorozva ezen tétel is, ós ezáltal meg lett könnyítve a kormánynak közegészségügyi budgetje. De ezért én ezt a törvényt nem kifogásoltam és nem kifogásolom, mert azt tartom, hogy bármi módon, de meg kell ezt a kérdést toldani. Javdtani kell a közegészségügyön, mert imminens szükséglet, hogy ezen segítve legyen és ón akkor is készséggel szavaztam meg ezt a törvényt, ós sikert is vártam tőle. A t. miniszter úr volt is szíves bejelenteni, hogy-az ezen törvény alapján begyúlt összegből a fölösleg a. gyermekek gondozására és oly intézmények létesítésére lesz fordítva, a. mely intézkedések megtételét a múlt kormányok elmulasztották, és a, melyeknek pótlására a, jelen kormán)? volna hivatva. És örülök, hogy a közegészségügynek értékét, fontosságát és nagy horderejét a t. miniszterelnök úr felfogta és igyekezik azt megoldás felé vezetni, mi ha úgy fog megvalósulni, csalv elismerést arathat. T. ház! Mielőtt még egy specziális kérdésben szót emelnék, a melyre különösen kérem a t. miniszterelnök úr figyelmét, a melyben meg vagyok győződve, teljes mértékben honorálni fog, hiszen ő tudja legjobban, hogy a tavalyi költségvetés alkalmával is teljesen tárgyilagos voltam, mit teljes mértékben honorált is. Örülök, hogy a miket akkor mondtam, az országos orvosszövetség is magáévá tette. Kérem tehát a t. miniszterelnök urat, hogy a mit felhozok, ne méltóztassék szemrehányásnak venni, hanem csak a helyzet feltárásának, mert tudom, hogy a miniszterelnök úr fog ezeken a bajokon segíteni, a mennyiben a jelekből azt vonom le, hogy a t. miniszterelnök úrnak van érzéke a közegészségügyi dolgok iránt és az intézményektől nem zárkózik el, hogy azokat javítsa. (Halljuk! Halljuk!) Szólni kívánok a trachoma kérdéshez. Ezzel már tavaly is foglalkoztam és a miniszterelnök úr elfogadta állásfoglalásomat. Olvastam a trachoma védekezés kimutatását tíz évre és azt, hogy mi történt ebben a dologban ezen idő alatt. Én korántsem akarok érdemeket kisebbíteni. De valamely intézmény, ha nem kardinálisán kezeltetik, épen a közegészségügy terén, de legfőkóp a fertőző betegségekkel szemben, teljes eredménynyel nem járhat. Ezen kérdésekkel nem lehet tréfálni, hanem meg kell markolni gyökerében ós csak úgy lehet eredményhez jutni. így vagyunk a trachomával is. Elismerem, hogy a kormány nagy összeget áldoz a trachoma, elleni védekezésre, csakhogy ezen áldozat nem oly mérvű, hogy vele azt az üdvös eredményt, a melyet várnánk, el is órhetnők. Ezt igazolja az, hogy a trachoma megbetegedések évről-évre növekednek. Tavaly 845 községben volt trachoma és pedig 34.427 trachoma, ós 7172 pedig gyanús eset. A számok tanúsága szerint az előző évhez képest minden évben egy-két ezerrelszaporodik a trachomások száma. Nagyon jól tudom, hogy az ellenőrzés fokozása folytán mutatnak ki évről-évre több trachoma esetet és én nem is azt akarom bizonyítani, hogy a trachoma megbetegedések számarányában állott be oly nagy szaporodás. De szaporulást tényleg mégis mutatnak, azt elismerik egyáltalában még azok is, a kik intézik. ós kezelik. És én megmondom, hogy honnét van ez? (HallmJc! Ralijuk!) Onnét van. hogy igen sok helyen a trachomások kezelése a körorvosokra van bízva. Ebben még nem volna baj, hanem a, baj abban van, hogy a körorvosnak 25 vagy 30 községe van, a hol közegészségi szolgálatot teljesít és orvosi funkcziókat végez, a, mi magában véve is nagy gondot és teljes elfoglaltságot okoz. Kérdeni már most, hogy az ily körorvos, a kinek mintegy 3—4 száz trachomás betege van, képes-e nagy egyébb elfoglaltsága mellett hetenként kétszer a trachomásokatis kezelni? Van azonban az országban oly hely is, a hol a körorvos egyszersmind a trachoma kórház kezelője. Ennyi teendő teljesítését képtelenségnek tartok. Mi következik már most ebből ? Az, hogy a gyóg3 7 kezelésnek lehetetlensége folytán oly hiányos lesz az orvosi kezelés, hogy maga a kezelés szekatúra a betegre nézve, és hogy a beteg nem üdvöt és gyógyulást, hanem zaklatást lát benne. Ezért, ha a trachomát igazán gyökeresen akarjuk kipusztítani, akkor első sorban mindazokon a helyeken, a hol a. trachoma nagyobb számban fordul elő, semmi körülmények között sem lehet a körorvosokra bízni a kezelést, elfoglaltság miatt, hanem e helyekre állami trachoma orvosokat kell kiküldeni. Tudom, hogy ilyenek máris nagy számmal szerepelnek, és hogy azon vidékeken, a hol állami trachoma-orvosok fejtenek ki tevékenységet, javultak a viszonyok. így van ez a
