Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-642
fitó. örszágö üld, 1901. január 23-án, szerdán. 203 »De azt mondani, hogy a közegészségügy terén semmi sem történt akkor, a mikor egész sorozatára, a tényeknek mutathatok rá —- a mint rá is fogok mutatni — engedelmet leérek, ez oly vastag igazságtalanság ós annyira az informáczió hiányára mutat, kogy a t. képviselő úr ily Ítéletre vagy konklúzióra nincs jogosítva.* Csakis a szenvedélynek tulajdoníthatom, hogy a t. miniszterelnök úr e szavakra ragadtatta magát, mert semmi esetre sem áll ez az elbírálás arra. a mit gróf Zichy János t. képviselőtársain elmondott ós a mi tényleg áll, a mint majd egész beszédein fonalán hűen — előre jelzem, — teljesen, hűen, tárgyilagosan ki fogom fejteni, nem mint pártember, hanem, mint a ki a tapasztalati életből merítette azt, a mit mond ós mint a kinek, hogy a véleményével hogyan egyezik meg a,z orvosok véleménye az országban, azt hiszem, beigazoltam azzal, hogy a múlt évi ós az előző évi felszólalásaim összes thézisei, úgy, a mint azokat azon alkalmakkor jeleztem, ugyanazon kifogásokkal ós irányelvekkel terjesztettek az országos orvosszövetség memorandumában a miniszter elé. Érzem tehát azt, hogy igenis, a mihez szólok, nemcsak jogosan, nemcsak körűitekintéssel, hanem tapasztalatok alapján is szólok hozzá. És itt engem nem vezet semmiféle pártérdek ennek elbírálásakor, épen azért kérem a t. házat, legyen szives egész tárgyilagosan venni fejtegetésemet; én nem fogom elhallgatni azon helyeket, a hol köszönettel tartozom és adózom is a t. miniszter úrnak, de egyúttal kötelességem jelezni azon nagy hézagokat, a melyeket a közegészségügy terén'tapasztalhatunk. Mindnyájan tudjuk és érezzük, t. ház, hogy minden kulturáltamra nézve memoáré fontos úgy nemzetgazdasági, mint nemzeti szempontból a közegészségügy, (Úgy vau ! Úgy van ! halfelöl.) de elsősorban nálunk magyaroknál feltétlenül elsőrendű kormányfeladat az, hogy a közegészségügy kérdéseit minden rendelk ezósünkre álló eszközzel sürgősen meg kell oldani, mert minden nap késedelme óriási veszteséget jelent a nemzetre nézve ós minden egyes nappal úgyszólván egy erőforrást veszít el a nemzet, a mely erőforrásokra pedig nekünk magyaroknak nemcsak a jelenben, de a mostani szituáczió tekintetbe vétele mellett a jövőben még inkább lehet ós lesz is szükségünk. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Legyen szabad először is a statisztikával kezdenem, hogy annak adataiból vonjam le a következtetéseket. (Halljuk.'Halljuk!) 1899-ben élve született: 644.577; halva: 13.833; az összes születések száma volt 658.410. Az előbbi évekhez mérten tehát határozott emelkedést mutat fel a születési szám, mert például 1897-ben feltűnően csökkent az előbbi évekhez képest a születések aránya. Az elhalálozások tekintetében nem tagadom, némi javulás mutatkozik a százalékban. De majd ki fogom fejteni, hogy a százalóknak olyan feltüntetése, niint a hogy azt a t. miniszterelnök úr tette, a mely szerint ő a százalékok oly óriási javulását az intézményeknek tulajdonította, nem az intézményekben, hanem nagyrészt épen egyes betegségek cziklikus fellépésében találja magyarázatát. 1899d:>en elhalt Magyarországon: 448.256. Ebből hét éven alul 221.909, hót éven felül 226.847 halt el. A halálozási arány 271°/o, de e szám nem felel meg tulajdonképen azon halálozási aránynak, a melyet a statisztikusok mint elfogadható statisztikai tételt felállítanak, s ez abban leli magyarázatát, hogy a statisztikát mindig egy bizonyos korosztály halálozási perczentjének összegéből kell előállítani, és ha így teszünk, a mi a helyes statisztikai számítás, akkor nagyobb szám jön ki, mint a mint jeleztem, és pedig 1899-ben nem 274, hanem 28.65% halálozás, a mi mindenesetre igen nagy, úgy, hogy ennél nagyobi) halálozás csak Oroszországban található. Ha nézzük a hét éven aluli halottak számát, nagyon fontos, hogy a hét éven alul meghaltak milyen százalékban részesültek orvosi kezelésben. Itt oly megdöbbentő jelenségek tárulnak elénk, hogy azt mondhatjuk csoda, hogy a halálozás csak ennyi, és hogy daczára: ezen rossz közegészségügyi viszonyoknak, csak ilyen százalékban pusztultak el a gyermekek. Ugyanis a hót éven aluli elhaltaknak összeségét csak az eseteknek 62 , 98°/ü-'ában gyógykezelték, a többinél tehát orvos nem volt jelen. A hét éven felüli halottaknál az esetek 6049°/o-ában nem volt orvosi kezelés és így ha, a kettőt összevetjük, az összes halálozási eseteknek csak 6147°/o-ában volt orvosi kezelés. Ha most tovább megyünk és nézzük, hogy mikóp vagyunk a halálokok megállapításával, hogy vájjon mennyit ér azon statisztika, a mely előttünk van, és hogy mennyire megbízható az a védekezés, a mely történik a fertőző kóroknál, akkor meg kell borzadnunk, és majdnem minden családapának kétségbe kellene esnie a felett, ha olyan kevéssé van biztosítva a fertőző és ragályozó kórok ellen, mint most. E tekintetben szolgáljon a következő statisztika bizonyítékul. 1898-ban 1518 orvos teljesítette a halottkómlóst. 1899-ben pedig 54 orvossal kevesebb, tehát ezen a téren az országban rosszabbodott az állapot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 10.322 nem orvos teljesítette a halottkómlóst, a kik közül 8870 ki van
