Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

14 rendezéséről van szó. akkor ne individuális felfogások szolgáljanak kiindulási pontúi, hanem a nemzet tradiczióit. a nemzet millióinak akaratát és óhajtását fektessük le alapvető gondolatul? Vagy mikor jutunk el csak odáig is, hogy az eféle reformmunkálatok tervezeténél ne a kormányszékeken egymást sűrűn követő kormányférfiaknak egyéni Ízlésétől függjön a munkálat tervezete. Mert hiszen, ha, a mit Hieronymi tervel, azt elrontja Perczel, ha, a mit Perczel tervel, azt elrontja Széll, ha,, a mit Széll tervez, azt majd elrontja az utóda: akkor a közigazgatásnak javításából bizony sohasem lesz semmi! Pedig bizony nagyon rá volna utalva a mi közigazgatási jogunknak igen sok része, mondhatnám az egész, erre az orvoslásra. Hiszen ott van a tisztviselők választására vonatkozó elj ott van ti tisztviselők erkölcsi és anyagi függetlenítésónek kérdése, ott van a kandidacziónális jog, az azzal való visszaélés, és ott van temérdek mindenféle más kérdés; mindezek sürgősen, de nagyon sürgősen várják az orvoslást. De ott van azután a modern jogeszmét teljesen kigúnyoló főispáni állás, (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) a mely sem hivatal, sem méltóság. Abszurditás: egy faktor az alkotmányban, nemcsak felügyeleti, hanem rendelkezési joggal is, qualifikáczió és felelősség nélkül. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a pénztárnok sikkaszt, nyakon fogják érte az alispánt, a számvevőt, az ügyészt, az árvaszéki elnököt, — jól teszik, — de a főispánt, a ki a felügyelő, ugyan senkisem vonja kérdőre, annak a hajaszála sem görbül meg, az vigan fütyül tovább. De hát ez a főispáni ellenőrzés, úgy, a mint azt ma, a főispánok gyakorolják, csakugyan nem is egyéb, mint irott malaszt. Miből áll ez? A főispán*tart számonkórő széket, mert muszáj, mert a törvény rendeli, ezen. a számonkórő széken egy istenadta napon, sőt nem is egy napon, hanem egy fél nap alatt megvizsgáltatik a vármegye összes pénz- és ügykezelése, a központi és a járási egyaránt. A számonkérő szék elé a számonkórendő tisztviselő beterjeszti az önmaga készítette kimutatást, a melyben ékesen el van mondva, hány számot kapott, — mert hiszen ügyekről nem is beszélnek, csak számokról, — hányat intézett el, hány maradt hátralékban ezekből a számokból; és ha azután a, főispán még nagyon lelkiismeretes, akkor ezeknek a tisztviselőknek munkakönyvét is átforgatja,, meggyőződni, hogy csakugyan nincs-e több elintézetlen száma, mint a mennyit a kimutatás kitüntetett. Ez az egyik főalkatrésze a skontrális széknek. A másik főalkatrésze az ezt követő főispáni ebéd, a hol a számonkérők január 15-én, kedden. és szánionkértek jól esznek ós jól isznak, azután kiki megy haza ós ezzel a számonkérő szék befejezte a munkáját. Hát ón megengedem, hogy ez igen kedélyes módja: az ellenőrzésnek, de hogy ennek a gyakorlati életben is valami értéke lenne, azt. azt gondolom, állítani nem fogja senki. Emellett a számonkérés és a felügyeleti jogkörbe eső többi, ennél nem értékesebb ellenőrzés mellett jó adminisztrácziót ugyan ne várjon senki. Ily felügyelet mellett az a tisztviselő — és örömmel konstatálhatom ón is, hogy a tisztviselői karnak legnagyobb része ezen kategóriába tartozik, — a kit lelkiismerete és munkakedve erre biztat, folytatja tovább a maga munkálkodását, és legfeljebb haragszik azért az egy elvesztett munkanapért. A ki pedig restancziában utazik, az tovább is él e kedvtelésének, a kibe pedig valami Krivánféle vér szorult, az krivánkodik tovább is, háborítlanűl, mindaddig, a míg csak elő nem kerül az a történelmi nevezetességű tyúk. a mely ugyan nem tart sem számonkórő széket, sem ellenőrzési, sem pénztári vizsgálatot, de a mely a visszaéléséket ősi szokásához képest még is kikaparja. Hát, igen tisztelt belügyminiszter úr, én azt gondolom, hogy a legelső ós legfontosabb, de egyúttal a legsürgősebb feladat is az volna: e helyett a csak névben való felügyeleti jog helyett megteremteni egy erős, eg}?" hatékony, intenzív ellenőrzést, a melyhez ismét nem kellene semmiféle kodifikácziónális munkálat, csak egy hatalmas kormányrendelet és az, hogy ezen kormányrendelet végrehajtására erősen fel is ügyeljenek. Kellene továbbá az, és ehhez szintén nincsen szükség semmiféle kodifikácziónális munkálatra, hogy a nagyközönségnek a közügyek iránti érdeklődése felkeltessék, amire nézve szükséges, hogy neki megfelelő befolyás engedélyeztessék. Mert ha ezt az érdeklődést, a melyet a főispáni, azután a, virilisi ós a közigazgatási bizottsági intézmény stb. ma teljesen abszorbeál, fel nem keltjük, egészséges közórzületet és közszellemet megteremteni nem birunk. Szükséges, hogy ez az egészséges, alkotmányos közórzület, a mely nélkül nem is lehet jó közigazgatás, hogy ez az egészséges közszellem, a mely a maga üdesógóvel, bürokracziát nem ismerő szellemével oda beárad, hogy ez a, közszellem vegye a legfőbb felügyeleti jogot a kezébe. A párturalmi rendszernek kell nyakát szegni, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy ne történhessenek orv esetek, mint történtek, hogy már egy példával ón is éljek, — habár nem is akarom vele hosszasabban az igen tisztelt képviselőház türelmét 635. országos illés 1901.