Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-641
HÜ. országos ülés 1901, január 22-én, kedden. 193 István a legtehetségesebb, de egyúttal ennek a nemzetnek a legdrágább embere. (Derültség.) Egy tételről akarok meg csak szólani, és ez a nemzeti színháznak ós az operának nyugdíjalapja, a melyet az állam segélyez. Én itt tisztelettel egyetlenegy kérdést bátorkodom a miniszterelnök úrhoz intézni, és ez az, hogy úgy kezelik-e ezt a nyugdíjalapot, a mint minden nyugdíjalap kezeltetik s van-e tudomása arról, a mit különösen az igényjogosultak állítanak, hogy különösen az operai nyugdíjalapból személyi kölcsönöket is adnak egyes tagoknak, vagy hozzátartozóiknak, mert nyugdíjalapból személyi kölesönt szerintem felvenni nem szabad. Kérdem a miniszterelnök urat, van-e neki betekintése a nyugdíjalap kezelésébe, és ha van, miután ezt én magam nem állítom, de általánosságban beszélik, hogv személyi kölcsönt is juttatnak egyeseknek a nyugdíjalapból, méltóztassék ezt egyszer és mindenkorra ; mai felszólalásom alapján megczáfolni. Áttérek végűi arra, hogy a kolozsvári szinház számára a költségvetésbe segély van előirányozva,. Kijelentem, hogy a kolozsvári színháznak a budgetben felvett segélyt meg nem szavazom. Nem szavazom pedig meg egész egyszerűen azért, mert a kolozsvári szinház, — a mely művészi intencziókra számot ad, mert nincs beékelve, mint a nemzeti szinház, hanem mind a négy oldalról szabadon áll, — és itt elfogadom a,z igen tisztelt miniszterelnök úrnak felfogását a művészi dolgokról az építészetben, — ós a mely a legmagyarabb városban, Erdély szivében és fővárosában épül minden pályázat nélkül, gróf Keglevich István intendáns javaslata folytán a, Helmer ós Fellner-czégnek adták ki építés végett. (Mozgás jobbfelöl.) A múltkor nem kevertem a kolozsvári szinház ügyét interpellácziómba és felszólalásomba, hanem most bejelentem én is épen úgy, a, mint ezt előttem szólott t. képviselőtársam tette, határozott tiltakozásomat az ellen, hogy a kolozsvári szinház építését idegen bécsi czógre bizzák, mert a hol mindennap a mag3 T ar művészetről, a magyar iparról stb. hallunk hangzatos beszédeket, még pedig a kormánypárt részéről, ott nem tűrhető meg, hogy a mikor alkalmunk és módunk van munkát adni, meg a magyar építészeti ipart fejleszteni, a kolozsvári szinház építését egy • bécsi czógre bízzák. (Igaz! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ezeket akartam röviden előadni ós csak arra kérem a miniszterelnök urat, hogy számítsa ki, mennyibe kerül az országnak gróf Keglevich István intendáns úr? (Helyeslés a szélső baloäalon.) Elnök: Szólásra senkisem jelentkezett. KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXXII. KÖTET. Molnár Antal jegyző: Melczer Vilmos! (Felkiáltások a szélső baloäalon : Halljuk a miniszterelnök urai!) Széll Kálmán miniszterelnök: Ma Rátkay László t. képviselő úr úgy a magyar nemzeti színházra, mint a vidéki színészetre egypár olyan kifogást tett, a melyekre magáin részéről, -— gondolom, — részben megnyugtatóig, de mindenesetre igazol óla g válaszolhatok. (Halljak! Halljak!) A képviselő úr először is ;\ nemzeti színházra vonatkozólag azt állítja, hogy a nemzeti szinház nem folytatja, nem követi azokat a tradicziókat, ós nem teljesíti azokat a kötelességeket, a melyekkel a magvar színművészet és a magyar kultúra iránt tartozik. Lehet ebben a dologban többé -ke vósbbé kifogásokkal terhelt és azokkal teljes kritikát gyakorolni különböző szempontokból. Talán a legkönnyebb színházról, színházi előadásokról ós a színművészet és egy szinház állásáról bírálatot mondani, mert végre is nagyon egyéni felfogás az, a mely az embereket ebben a kérdésben vezeti. Hogy a nemzeti szinház feladatául tűzi ki most is — és erről szigorúan ós éber szemmel gondoskodva is van, — hogy a nemzeti szinművószetet ápolja: ós pártolja elsősorban, hiszen ez kétségtelenül így van. be is tudom bizonyítani nem egy rendelettel, nem egy jelentéssel, hanem a dolgok egész menetével. Hogy azonban a nemzeti színháznak ne legyen más feladata, mint tisztán csak magyar daraboknak és magyar irók darabjainak előadása, azt. gondolom, még sem lehet kívánni, mert a nemzeti színháznak feladata egyúttal a kultúrának és a színművészetnek, mint olyannak emelése. (Úgy VAUI! jobbfelöl.) Ezt pedig a külföldi klasszikus, vagy pedig a közönség által elfogadott modern, jóizlósű daraboknak, bármily zsanérból legyenek azok. kizárása nem eredményez]lé ós azért a kizárást ezek a szempontok nem motiválják. Hanem hogy elsősorban igenis a magyar szinműirodalomra kell, hogy a súlyt fektesse, ezt készségesen elismerem. A mi a vidéki színészetet illeti, ón foglalkoztam ezzel a kérdéssel és igaza van a t. képviselő úrnak, hogy bizony pénzkérdés az egész, mert olyan kívánságokat ós azokat a, bizonyos követeléseket teljesíteni, a melyeket a, vidéki színművészek és a vidéki színészet terén igen sokan hangoztatnak, igen nagy pónzáldozatok nélkül nem lehet. Nem tartom az állam feladatának az egész vidéki szinügyet rendezni. A szimnűvészetre Magyarország, — mert hiszen ez is a nemzetnek budgetje, a a nemzeti szinház ügyeinek az egész ellátása, mikor ebben a budgetben helyet foglal, akkor 25