Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

194 641. országos ülés 1901. január 22-én, ketldMt. a nemzeti ügyek között foglal helyet, a nemzeti színházra és az operára oly sokat költ, ós oly nagy összeget áldoz, hogy a vidéki színmű vészetre jelentékeny áldozatot hozni én a magam részéről a mai fmanGzialis körülmények közt megokoltunk nem tartanám. Segíteni ittott kell és segíteni itt-ott lehet. Azt tesszük is, a, mennyire telik, hisz a mostani költségvetésbe is felvettem egy, már a múlt évihez aránylag jelentékeny többletet és talán fel fogom ezt venni ezentúl is. Azt is tudja a képviselő úr, hogy ón nemcsak ankéteket tartottam, hanem a vidéki színészet ügyeinek minden irányba való gondozására., bizonyos állandó felügyelet gyakorlása. és éber szemmel való kisérése czéljából egy ezen a: téren gyakorlati tapasztalatokkal bíró és kipróbált erőt állítottam, a nemzeti szinház volt igazgatóját, a kinek az a- feladata, hogy a, vidéki színészet ügyeivel foglalkozzék. Többet tettem tehát, mint eddig történt, egy lépéssel, még pedig, egy fontos lépéssel. Nem mondom, hogy mindent megtettem, a mi kívánatos volt, de azzal, hogy most már ezután módomban van egy állami orgánumnak, a ki felügyel, éberen felvigyáz a vidéki színészet ügyeire, hivatalos, komoly, elfogulatlan jelentései alapján meggyőződni a színművészeti állapotoknak és helyzeteknek a. mibenlétéről, mert eddig panaszok, informácziók, zsurnalisztikái czikkek stb, adtak némi tájékozást, de ez nem volt elégséges arra, hogy az ember a, dolognak tiszta képét lássa, mert hiszen hogy ebben a kényes kérdésben aztán elfogultság, • személyes szempontok nagyon belejátszanak, azt — gondolom — mindenki, a kinek sziniügyekkel dolga volt, elhiszi nekem. Most azután módomban lesz elfogulatlan képet találni és bírni a. színművészetnek a vidéken való fejlődéséről és ahhoz képest majd talán azon kivánalmahnak egyikét vagy másikát is, a melyek ezen a téren felhangzottak, teljesíteni képes leszek és abban a helyzetben leszek, hogy elfogulatlanul és az ügyeknek használva, esetleg czélt érve csakugyan tehessek egyet-mást. A mi magát a nemzeti szinház ügyét ós a nemzeti színháznak művészeti nívóját illeti, méltóztatnak tudni, hogy a múlt költségvetés tárgyalása óta. jelentékeny változás állott be, a. mennyiben az igazgató személyében változás történt és oly igazgató állíttatott a nemzeti szinház A

r

ezetósének élére, a kitől méltán várom és méltán remélem azt, hogy a nemzeti szinház azt a nívót, a mely a szinház művészetében előbb fennállott, ismét el fogja érni. És a kik az utóbbi időben a nemzeti szinház előadásait figyelemmel kisérték — én. fájdalom, nem vagyok abban a helyzetben, mert nem érek rá elmenni, de elég emberrel beszélek—~ mind elfogulatlanul azt mondják, hogy javult a nemzeti szinház művészeti nívója, a mit a látogatottságnak is, nem nagy, ele. bizonyos mértékben fokozódása is mutat. (Ügy. vtm! jobb felől.) •. : - .' .' , •Most áttérek arra, a, mit Pichler Győző képviselő úr mondott, a ki egy thémänak a bebizonyítására, vállalkozott, hogy tudniillik gróf Keglevich István a legdrágább ember Magyarországon, hogy ezt bizonyítják azok a túlköltekezések, a melyek úgy a nemzeti színháznál, mint az operánál előfordulnak, ós hogy ott valami hallatlan volna a pazarlás. De bizonyításával a t, képviselő úr nem igen volt szerencsés,.. sőt némileg adós is maradt. Pedig sajátságos, a t. képviselő úr némely adatot épen abból a kimutatásból merített, a mely az ón kezemben is megvan ós ez gróf Keglevich Istvánnak legsajátabb kimutatása. Hivatalos kimutatás ez, a melyben igen érdekes statisztikai anyag van összehordva és a melyben fel vannak tüntetve a nemzeti szinház ós az opera bevételei és kiadásai visszamenőleg a legutóbbi tiz-tizenöt esztendőre. A t. képviselő úr ebből merít, nézetem szerint nem egészen helyesen. Én tehát most rektífikálni fogom s a t. képviselőház azt fogja látni, ha elfogulatlanul, egész objektivitással nézi a kérdést, akármiféle szimpátiával, vagy antipatiával viseltetik is valaki gróf Keglevich István iránt, vagy akármiképen ítéli is meg az ő intendánsi működését, a melyről most nem beszélek, hogy az az állítás, mintha, ott hallatlan ós szertelen volna a költekezés, mintha, a, túlkia.dások és deficzitek a nemzeti színháznál és operánál az ő intendanturája alatt lettek volna nagyobbak, nem egészen áll, sőt nem is áll. (Ügy van! jobbfelöl) Előrebocsátom, hogy tessék nekem elhinni, — a pénzügyi bizottságban is kifejtettem nem egyszer, de kifejtettem nem régen a zárszámadási bizottságban is, — a legszigorúbb ellenőrzés alatt'áll minden költekezés, a mely a. nemzeti színháznál és operánál történik: oly szigorú ellenőrzés alatt áll ott minden, hogy valóban én magam is sokallom azt a kontrollt, a mely ott gyakoroltatik. Hónaponként terjesztetik fel a számadás, a melyet meg kell, hogy vizsgáljon a minisztérium központi számvevősége ; negyedévenként beterjesztetik újból ós átmegy az állami számvevőszékhez s anynyira tótelszerű a vizsgálat, hogy — tessék elhinni — már egy tizenötforintos, sőt egy öt forintos aprólékos kis túlkiadás megokolása, igazolása, kifogásolása egész nagy akta-csomagba kerül néha. Egyszerűsíteni akarom inkább ezt a kontrollt. Csak annak -igazolá-